Márki Sándor: Dósa György 1470-1514 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1913)
I. A DÓSA-CSALÁD
DÓSA GYÖRGY 13 Györgyöt név szerint is megbélyegzi, s az 1514-iki törvény, mely őt szintén Székely Györgynek nevezi. A király bizonyosan ismerte, mert, alig néhány hónapja, kitüntetésekben részesítette; már pedig ilyen esetekben kétségkívül nagy tekintettel voltak az illetőnek családi viszonyaira is. A fölkelés esztendejében, 1514-ben, Georgius Siculusnak írja őt a palermói Janus Vitalis,4 — Lechel Giorginak Giuanne Miklós,5 — Cecol Giorgionak Marino Sanuto,6 szóval a jól értesült Velencze diplomatiája. Ugyanakkor csak bizonyos Györgyről tud Betinus gróf, Sforza Miklóshoz intézett levelében.7 — Zecheel vagy Zechelius a lázadás első krónikásánál, Bartholinus Riccardusnál,8 — Zeglius a Taurinus Stauromachiájában,9 — «Georgius quidam Ceculus» Cuspinianus Diariumában,10 Zekel vagy Georgius Siculus a közel egykorú Szeréminél 11 és az egykorú bécsi röpiratban, Georgius Zekel Siglernél,12 Sekel Ranzanusnál/3 Scytha Tuberonál,4 — Zeck Orteliusnál,IS Seggius Ensnél, Zeckel Gradelehnusnál,16 Zechel Brutusnál valamint Ricautnál,17 Zeel a Chronicon Mellicenseben,18 Zägkl' Jörg a Wunderzaichen szerinti9 s így tovább a legnagyobb résznél,emezeknek átíróinál. Egyesek azonban már korábban is eltalálták a helyes nevet. Először a brassói templomban levő s 1571-ig menő évkönyvek 2 Orsz. lt. Dl. 32.585. 1514 junius 3. — Pongrácz l. 1514 július 24. — Balassa k. 1514 október 23. stb. Három kegyelemlevele a megtért kuruczok számára a premontrei rend jászóvári könyvtárának 78. sz. kéziratában (Formulás könyv, 43b, 206b, 207b lap) és Declaratio innocentiae super notam infidelitatis. (U. o. 66b —68b.) 5 1514. I. t.-cz. 3. §. 4 Marino Sanuto, 11. 296. 5 U. o. 278. 6 U. o. 261. 7 M. Tört. Tár, xni. 251. 8 Odeporicon, Fol. 12, lin. 11. 9 Mindjárt az Engel Monumentáihoz adott címképen is. Bel. Adparatus ad hist. Hung. 281.1. 11 Monum. Hung. Hist. 11. oszt. írók. i. k. 57. s k. 11. Székely Oklevéltár, v. 48., Tört. Tár, 1891. 337 — 8., 339. és 1905. 273. 12 Bél. Adparatus, 65. 3 Schwandtner : Scriptores, r. 516. *4 U. o. 11. 329., de már Brutus (Magy. Hist. i. 299.) helyteleníti a Scytha nevet. i S 1603.-Í kiadás, 309. 1. és Respubl. et Status Regni Hung. (Amst. 1634.) 136. 1. 16 Hungar. Chronica. Frankf. 1665. 124. 17 Brutus : 1. 299. ; és Ricaut : Die Neueroeftnete Ottomanische Pforte stb. Augsburg, 1694. 124. 1. 18 Perz, Monum. 1. 278. 19 Am gross Wunderzaichen stb. A müncheni kir. könyvtár «H. Eccl. 847. c.» jegyű röpiratának 5. lapján.