Szádeczky Lajos: Kovacsóczy Farkas 1576-1594 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1891)

BEVEZETÉS

SZÁDECZKY I­AJOS túlt, részben feljebb húzódott ; helyét a hódítók és más idegenek foglalták el. Hogy ez egykor magyar föld volt, «hogy itt hajdan szebb élet volt», arról a történeti emlé­kek élénken tanúskodnak. A magyarság eme végvidékén volt őshazája a Kova­csóczyaknak. A pozsegamegyei Kovacsócz (a most is létező Kovacsovecz) falutól vették nevöket. Itt ringott a család bölcsője, innen terjeszkedtek ki a szomszéd vármegyékbe ; ősi birtokaik Pozsega, Szerém, Valkó és Baranya vár­megyében terültek el.* A török hódítás zavarta ki innen őket is a xvi. század derekán. Az elvesztett helyett új hazát Szent-István birodalmának ellenkező részén, Erdélyben találtak, a­hol élőiről kellett kezdeniök a honalapítás nem­­connya munkáját. — És az isteni végzet oly bő kárpótlást nyújtott nekik a veszteség­ért, hogy Erdély első főurai, legvagyonosabb családai közé emelkedtek, fejedelmi birtokok urává, országos fő­méltóságok viselőivé lettek. Erdély legtermékenyebb völgye a Maros-, a belesza­kadó Nyárád- és vele párhuzamos Kis - Kis kft II­ő­ v­ö­lgy­e, melyeket a vadregényes görgényi havasok választanak el a Székelyföld keleti részétől. Ezekben a völgyekben s ezen havasok alatt terültek el a Kovacsóczyak erdélyi főbirtokai. A Maros völgyén, Vásárhelytől Radnótfájáig, innen a Görgény patak mentében fel a havasokig, — a kettős Nyárád völgyén, Nyárádtőtől fel egyrészt Remetéig, — másrészt Magyarosig, — a Kis-Kükü­llő mentén Korod-Szt-Mártontól Szovátáig: a falvak legnagyobb része (szám­szerint mintegy ötven) a Kovacsóczyak birtokát képezte. * Ld. Kovacsóczy F. alább részletezendő végrendeleteit.

Next