Dr. Veres Endre: Berzeviczy Márton 1538-1596 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1911)
BEVEZETÉS
ig. VERESS ENDRE Miután se nagy vagyont, sem a gazdaság folytatására való tehetséget nem örökölt, Berzeviczy Márton íródeákságra adta magát. Előbb a nádori hivatalban, majd a császári udvarban dolgozott, ügyeskedett s így ifjúságától fogva idegen országokban nevelkedett. Hajlama is volt reá és négy esztendőt kirekesztve, egész további életét idegenben élte le s távol hazájától fejezte is be. Ezért sokat látott, tapasztalt s korán olyan műveltséget és tudást sajátított el, a milyennel kortársai közül otthon kevesen dicsekedhettek. Levelei mutatják, hogy kitűnően írt anyanyelvén kívül latinul, németül, olaszul ; nyomtatott munkája, hogy jártassága volt a görögben ; erdélyi tartózkodása elején pedig törökül is megtanult; míg lengyelül könnyűség lehetett neki beszélnie, mikor gyermekkorában is hallhatta a tót nyelvet szülőföldjén s gyakorolhatta új környezetével és lengyel származású feleségével is. Életének világában, 25 esztendős korában hagyta el udvari szolgálatát, hogy emésztő tudásvágytól hajtva, külföldi egyetemekre jusson. Majdnem tíz esztendeig tanul egyvégtében Német-, Francziaország és Padua egyetemein. Ez utóbbi helyen tudásával rövidesen valósággal tekintélylyé válik, a kire tisztelettel néznek és hivatkoznak tanulótársai s a ki korának legkiválóbb humanistáival levelez és tart fenn tudományos érintkezést. Hire, neve eljut egy másik tanult páduai volt deákhoz, Báthory István erdélyi fejedelemhez is, a ki országába hívja s olyan ügykört biztosít neki, a milyenben ifjúságát töltötte Ferdinánd király udvarában. Itt aztán érvényesíthette úgy kanczelláriai gyakorlatát, mint jogi tudását s az egyszerű titkárból röpke pár év alatt kanczellár lett egy megértő, nemes, önzetlen jó uralkodó oldalán, aki tehetségét felismerve, pártfogolta hű emberét és magával vivén Lengyelországba is, szívből örült sikerének és boldogulásának. Fényes közpályáján Berzeviczy Márton leginkább mint diplomata tünt ki. Ő ugyan ura mellett részt vett a szentpáli csatában, majd Báthory oroszországi hadjáratában, két ízben is. Saját szavai, 1591 január 17-iki levelében, a Történelmi Tár 1899. évf. 66. 1.