Dr. Dézsi Lajos: Szenczi Molnár Albert 1574-1633 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1897)

BEVEZETÉS

SZENCZI MOLNÁR ALBERT. 3 . az ifjúságot és gyülekezetet é s ebben az utókor is igazat ad neki. Nemes és önzetlen törekvése és érdemei kortársait úgy itthon, mint a külföldön bámulatra és dicséretre ra­gadta. /. Rákóczy György és Bethlen Gábor, Móricz hes­seni fejedelem és V. Frigyes cseh király egyaránt párt­fogói , európai hirű tudósokkal, mint többek között Kep­lerrel és Opitzczal köt barátságot. Dicsérettel emlékezett meg munkásságáról vallási ellenfele, Pázmány Péter is. Ezt a pártfogást, nagy összeköttetést és barátságot Mol­nár nem a maga személye, hanem hazafias irodalmi tervei érdekében használja föl s ez által is magasan kiemelkedik a vándortudósok közül. Míg azok némelyike hosszas há­nyatás után fölküzdötte magát s tekintélyes állásra tett szert, mint Opitz, ki végre megkoszorúzott költő s udvari történetíró lett s nemesi rangot nyert. Molnár szerencséje az oppenheimi rektorságnál soha sem emelkedett maga­sabbra, onnan is hamar lehanyatlott. Egész életében sze­génységgel küzdött s végül nyomorban, de azzal a boldogító öntudattal halt meg, hogy többet köszön neki hazája, mint bárki másnak, a­ki kortársai közül a tudomány művelésé­vel foglalkozott. * * OPITZ nyilatkozata.

Next