Kubinyi Miklós: Thurzó Imre 1598-1621 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1888)
I.
KUBINYI MIKLÓS kik közül egykorú levelek nyomán Nozitius János és Lányi Illés, bitsei lelkészeket és a Thurzó György által alapított bitsei iskola igazgatóit, továbbá Hermann és Paladinus János mestereket különösen ki kell emelnünk. A nevezettek közül az első kettő az evangelika vallásban, az utóbbiak a latin és német nyelvben, valamint a többi tudományokban oktatták. Mindezek felett maga a nádor volt az, ki gondos szemmel őrködött egyetlen fia rangjához illő, keresztény szellemben tartott nevelése felett, mitsem mulasztván el, hogy az nagy neve, fejedelmi vagyona s azon szerephez, melyet egykor betölteni hivatva lesz, minden tekintetben méltó legyen s benne a haza, a kereszténység, főleg pedig a protestáns hitfelekezet oszlopot, támaszt nyerjen.* A haza és a keresztény hit, e két nagy fogalom, mely a török elleni százados harczokban e hon fiait hős tettekre ösztönző, a reformatio óta a protestáns vallás elterjedésével, más alakban új életre ébredt az új tan követőiben. Nemzeti és vallásszabadság lett a jelszó, mely a protestáns felekezethez tartozó honfiakban annál mélyebb gyökeret vert, mennél inkább meg kell róla győződniök, hogy az ellenreformatió nagytehetségű előharczosai buzgóságukban a protestáns vallásszabadságon kívül a nemzeti szabadságot is veszélyeztetik. Thurzó György, a keresztény türelem eme prototypje, mérsékletével s nagy tekintélye által a felekezeti viszályok fel-fellobbanó lángjait mindenkor el tudta oltani, de működése közben a közpályán lehetetlen volt, főleg élte végső szakában fel nem ismernie a veszélyt, mely felekezetét érheti, ha nem lesz majd, ki azt mint ő, oly szívós kitartással védje. Ezen százszor bevallott czél lebegett a nagy nádor szemei előtt, midőn egyetlen fiába már korán csepegteté a honszereteten kívül azon tántoríthatatlan felekezeti buzgalmat is, mely életében őt magát L. Thurzó György leveleit fiához, az 1605—1612-ks évekből, az árvai vár levéltárában. Corr. Thurz. fasc