Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz 1676-1735 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1907-1910)
Ötven esztendeje, hogy megjelent Thaly Kálmán első önálló kötete. Czíme: «Ne bántsd a magyart!» s a tizennyolcz éves ifjúnak a legnagyobb elnyomatás idején írt hazafias költeményeit tartalmazza. Thaly neve öt esztendő múlva már egy oklevéltár élén jelent meg. Ennek a kötetnek, a Történelmi Kalászoknak elején közölte II. Rákóczi Ferencz sajátkezű levelét, mely szerint a fejedelemnek «teljes igyekezete az, hogy ezen nemes hazának hírét, nevét, szabadságát az egész keresztény világ előtt tündököltesse. A lelkes, ifjú tudós örömmel látta, hogy Szalay László, a nemzet ihletett történetírója, az idegen uralomra következő átmeneti időkben minden eddigi történetírónál nagyobb hatással figyelmeztette a nemzetet arra a dicsőséges fejedelemre, akiben a legélénkebb visszhangot keltette Zrínyi jelszava: «Ne bántsd a magyart!» Úgy érezte, hogy Szalay elhunytával sem szabad elnémulnia a kuruczvilág történetének. Ahogy szerényen mondta, «kidőlt ugyan az erős oszlop s a nagy feladat kicsinyekre szállott: hagyján, — hiszen a gyenge erők munkálkodása is jobb a teljes tétlenségnél!)) Ezen kicsinyek egyikének vallotta magát, de nem csüggesztette el a feladat nagysága, sőt roskadó erejének éppen az kölcsönzött szárnyakat.