Fest Aladár: Dévay Pál 1735-1800 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1915)
Előszó
ELŐSZÓ B ÁRÓ DÉVAY PÁLNAK hadi eseményekben és vitézi érdemekben gazdag pályafutása eddig elkerülte történetíróink figyelmét. Marczali Henrik ugyan említi nevét a Magyar Nemzet Történetében, sőt vitéz fegyvertársai között első helyre teszi, amikor megállapítja, hogy a franczia háborúk első szakában (1796-ig) a magyar vezérek közül különösen Dévay Pál, Benyovszky, Mészáros és Kray tűntek ki ; közelebbit azonban eddig nem tudtunk sem fegyvertényeiről, sem egyéb életkörülményeiről. Pedig Dévay neve megérdemli, hogy egyenlő fénynyel ott ragyogjon a xvii. század azon egyéb vitéz lovas vezéreinek tündöklő sorában, akik a század derekán lojális lelkesedéssel megmentették és megszilárdították Mária Terézia trónját, és a század alkonyán ismét dicsőséget és becsületet szereztek a magyar névnek a franczia köztársasággal vívott gigászi küzdelmekben. Bizonyságot tesz erről az altábornagy önéletrajza, melyet gróf Wickenburg István fiumei kormányzó, hősünknek anyai ágon való leszármazója, kegyelettel őriz családi iratai között s e tanulmány czéljaira szíves volt átengedni. Ez az önéletrajz 1799-ben készült, amikor az altábornagy, aki már 1794 óta a Mária Terézia-rend lovagja volt, a rend alapszabályai értelmében őt megillető bárói rang elnyerésére az előírt lépéseket megtette azzal, hogy emlékiratszerűleg előadta katonai pályáján szerzett érdemeinek összefüggő sorozatát. 1 S Wurzbach kimerítő életrajzi lexikonja sem tesz róla említést ; neve nem található a hazai lexikonokban sem. E feltűnő hallgatás okát alább bővebben fogjuk kifejteni. 2 Szilágyi, A Magy. Nemz. Tört. vin. k. 566. 1.