Fest Aladár: Dévay Pál 1735-1800 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1915)

Előszó

ELŐSZÓ B­ ÁRÓ DÉVAY PÁLNAK hadi eseményekben és vitézi érdemek­ben gazdag pályafutása eddig elkerülte történetíróink figyelmét.­ Marczali Henrik ugyan említi nevét a Magyar Nemzet Történetében, sőt vitéz fegyvertársai között első helyre teszi, a­mikor megállapítja, hogy a franczia háborúk első szaká­ban (1796-ig) a magyar vezérek közül különösen Dévay Pál, Benyovszky, Mészáros és Kray tűntek ki ;­­­ közelebbit azon­ban eddig nem tudtunk sem fegyvertényeiről, sem egyéb élet­körülményeiről. Pedig Dévay neve megérdemli, hogy egyenlő fénynyel ott ragyogjon a xvii. század azon egyéb vitéz lovas vezéreinek tündöklő sorában, a­kik a század derekán lojális lelkesedéssel megmentették és megszilárdították Mária Terézia trónját, é­s a század alkonyán ismét dicsőséget és becsületet szereztek a magyar névnek a franczia köztársasággal vívott gigászi küzdelmekben. Bizonyságot tesz erről az altábornagy önéletrajza, melyet gróf Wickenburg István fiumei kormányzó, hősünknek anyai ágon való leszármazója, kegyelettel őriz családi iratai között s e tanulmány czéljaira szíves volt átengedni. Ez az önéletrajz 1799-ben készült, a­mikor az altábornagy, a­ki már 1794 óta a Mária Terézia-rend lovagja volt, a rend alap­szabályai értelmében őt megillető bárói rang elnyerésére az előírt lépéseket megtette azzal, hogy emlékiratszerűleg előadta katonai pályáján szerzett érdemeinek összefüggő sorozatát. 1 S Wurzbach kimerítő életrajzi lexikonja sem tesz róla említést ; neve nem található a hazai lexikonokban sem. E feltűnő hallgatás okát alább bővebben fogjuk kifejteni. 2 Szilágyi, A Magy. Nemz. Tört. vin. k. 566. 1.

Next