Fraknói Vilmos: Széchenyi Ferencz 1754-1820 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1902)
ELSŐ KÖNYV. AZ ELŐDÖK
LEGNAGYOBB magyar, ki a nemzet létét fenyegető válságok közepett elméje épségét vesztette el és önkezével vetett véget életének, egyik munkája bevezetésében feljegyzi, hogy atyjátgyakran látta búba merülve, mert nemzetünk alacsony létét gyászolta és azon reménynélküli felfogást, miszerint nemsokára és elkerülhetetlenül fogna (a nemzet) végórája ütni, okozó keserű epedésit, minélfogva mint magyar reménytelen szállott sírjában. Széchényi István életírói előtt rég föltűnt családjában a lelki tulajdonságoknak és hajlamoknak átöröklődő azonossága. De ez nem egyedül a hazaszeretetnek a kétségbeesésig leszálló mélységében, hanem egyúttal a haza javára, különösen kultúrai színvonalának emelésére irányuló áldozatkészségben is jelentkezett. Ezen utóbbi jellemvonás ténye volt az, mely a Széchényi családot mindjárt megalapítása idejében a homályból hírtelen kiemelte. 2. SZÉCSÉNY LÁTKÉPE. Rajzolta Richter Aurél A kelet népe. (Pest, 1841.) 9. 1.