Magyar Állatorvosok Lapja, 1948 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1948 / 1. szám - Manninger Rezső: Paratyphus vagy szövődményes sertéspestis?

A magyar Állatorvosok lapja A folyó évben Benedek László dr. és munkatársai több közleménybens ismertették gyakorlati tapasztalataikat és közölték kísérleti megállapításaikat, melyeket a fertőző sertésbetegségek kórtanának és főleg járványtanának jobb megértésére és az ellenük való védekezésnek hathatósabbá tétele céljából végeztek. Kartársaim közül többen biztattak, hogy fejtsem ki véleményemet a vonatkozó közleményekben foglalt megállapításokról. Eddigelé azonban nem tudtam magamat elhatározni ilyen természetű cikk megírására, nem pedig azért, mert a közleményekben alig találtam olyan pozitív megállapításokat, amelyeket bírálat tárgyává tudtam volna tenni, kellő tárgyi adatok nélkül közölt véleményekről pedig meddő dolognak tartom értekezni. Hogy most mégis tollamhoz nyúlok, annak oka az, hogy Szent Iványi Tamás dr. legújabban közölt igen érdekes cikket) olyan tárgyi adatokat is tartalmaz, amelyek a szerzők felvetette kérdésekhez a hozzászólást megengedik s részben arra késztetik az olvasót, hogy tisztázzon vagy tisztáztasson egyes homályos részleteket, amelyekben való világos látás mind elméleti, mind gyakorlati szempontból kívánatos volna. A következő sorokban elsősorban Szent Iványi Tamás dr. dolgozatával foglalkozom, hellyelközzel azonban rá kell mutatnom egyes olyan megjegyzésekre is, amelyek a többi cikkekben foglaltatnak. Szent Iványi dr. a hizlaldákban jelentkező megbetegedések, mint ő nevezi »szállásbetegségek«f) okainak tárgyalásakor, úgy látszik, főleg azokkal a veszteségekkel foglalkozik, amelyek a sertéspestis elleni szimultán oltást követő több hét múlva jelentkeznek. Ezeknek a megbetegedéseknek mind klinikai, mind kórbonctani képében olyan nagyfokú hasonlóságot talált, hogy őket egy kórtani egységbe foglalta össze és olyan paratyphusos megbetegedéseknek minősítette, amelyek nem foghatók fel a sertéspestis szövődményeként. A szerző szerint »itt egy oktanilag egységes betegséggel állunk szemben«, ami a tünetek és a kórbonctani elváltozások nagyfokú hasonlóságán kívül abból is következik, hogy »a betegség egyszerre nagyszámú állaton szokott jelentkezni«. Magam is nagyon jól ismerem ezt a kórképet és a magam részéről is) Benedek László: Hozzászólás a sertésbetegségek elleni védőoltások eredménytelenségének kérdéséhez. (Az Állatorvosok Szakszervezete győri fiókosztályának 1947 június 21-én tartott szakülésén elhangzott előadás). — Benedek, Bagyáki, Kollonay, Szent Iványi és Darvas : Magyar Állatorvosok Lapja, 1947. 2. k., 162. 1. — Benedek, ugyanott 309. 2) (Magyar Állatorvosok Lapja, 1947. 2. k. 311.1.) 3) Tévedések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy ha a továbbiakban a szállásbetegség elnevezést használom, mindig arra a kórképre gondolok, amelyet Szent Iványi dr. nevezett el így. Ezt azért kell kiemelnem, mert az ipari hizlalók és állatorvosok is évtizedekkel ezelőtt már használták a szállásbetegség elnevezést, de más értelemben, mint ahogy most Szent Iványi dr. Abban az időben nyilván sok mindent értettek ezen az elnevezésen, ahogy a »sertésvész« elnevezést is meglehetősen tág értelemben használták , de úgy látszik leggyakrabban mégis azokat a megbetegedéseket jelölték meg így, amelyek mai tudásunkkal az Aujeszky-féle betegségnekfelelnek meg, hiszem, hogy itt egységes betegségről, de nem paratyphusról, hanem sertéspestisről van szó. Minthogy azonban a szerző paratyphusnak minősíti a betegséget, vizsgálnunk kell a kérdést, hogy helyénvaló-e megállapítása. A fertőző betegségek elnevezésében az az általánosan elfogadott szokás, hogy csak olyan megbetegedéseket szabad ugyanazon megjelöléssel illetni, amelyek kóroktana azonos. Ahhoz tehát, hogy valamely kóresetet paratyphusnak minősítsünk, szükséges bizonyítanunk legalább is azt, hogy a kórokozó paratyphusbaktériumok, jelen esetben a Bacterium suipestifer (var. Kunzendorf), kimutathatók. A szerző azonban az általa leírt betegség eseteinek majdnem 30%-ában nem tudta kimutatni a Bacterium suipestifert. Ezek az esetek tehát nyilván nem foghatók fel paratyphusnak s ennélfogva a dolgozatban tárgyalt »betegség« keretéből szükségszerűen ki kellene esniök, ha klinikai és kórbonctani szempontból mutattak is hasonlóságot azzal a több mint 70%-nyi esettel, amelyet a Bacterium suspestifer kimutatása alapján paratyphusnak minősítettek. Igaz ugyan, hogy Szent Iványi dr. véleménye szerint azokban az esetekben, amelyekben nem lehetett a hullák szerveiből a Bacterium suspestifert kitenyészteni, a kórokozók csak azért nem voltak kimutathatók, mert a szervezet megsemmisítette őket, de maga belepusztult az általuk okozott elváltozásokba, ezt a nézetét azonban semmivel sem bizonyítja. Pedig erre annál inkább szükség lett volna, mert az eddigi tapasztalatok szerint éppen a paratyphusos megbetegedések esetén ilyen ú. n. sterilis halálról nem tudunk, sőt a paratyphusbaktériumok az állatok meggyógyulása esetén is egyes szervekben majdnem mindig feltalálhatók még rövidebb-hoszszabb ideig. De talán egyelőre eltekinthetünk annak közelebbi taglalásától, hogy mi lehetett a paratyphusnak minősített eseteknek közel 30%-ában az elhullás oka.1) Fontosabb vizsgálat tárgyává tennünk azt.) Mint fentebb már jeleztem, az összes megbetegedéseket, tehát ezeket az eseteket is, sertéspestisnek tartom. Semmi esetre sem lehetett szó fertőző gyomorbélgyulladásról, mert ennek a betegségnek kórbonctani képe lényegesen elüt attól, amelynek leírásával Benedek dr. és társainak cikkeiben találkozunk. Nem csoda tehát, hogy a nevezett szerzőknek nem sikerült kimutatniok azt a vírust, amelyet volt munkatársammal, Csontos József magántanárral, annak idején megtaláltunk. De nem értem meg, hogy miért következtettek a szerzők kísérleteik sikertelen eredményéből arra, hogy a fertőző gyomorbélgyulladás kérdése tisztázatlan. Cikkeik szövege nem "nagyon világos ugyan, de Benedek úr. abbeli megjegyzéséből, hogy evírusnak (t. i. az általunk a fertőző gyomorbélgyulladás okozójaként megállapított vírusnak mint specifikus kórokozónak a szerepe kétséget kizáró módon még bebizonyítva nem lett és a feltételezett vírus mesterséges továbbvitelére vonatkozó egyetlen leírt kísérlet eredménye sem meggyőző, annál inkább kell arra gondolnunk, hogy Benedek dr. nem nagyon hisz ennek a betegségnek a létezésében, mert társaival együtt ismertetett több esetet, melyet paratyphusnak kellett minősíteniök, noha az illető megbetegedésekben nézetük szerint a tünetek a fertőző gyomorbélgyulladáséval megegyeztek. Csontos magántanárral együtt hálásak lennénk Benedek drnak, ha okulásunkra közölné, hogy hol követtünk el hibát akár az Paratyphus vagy szövődményes sertéspestis? Írta : Dr. Manninger Rezső egyetemi tanár.