Magyar Állatorvosok Lapja, 1983 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - KUTYA - Lukács Dezső: Emlékezés Raitsits Emil professzorra (1882-1934), a magyar kinológia legnagyobb alakjára
LUKÁCS D.: EMLÉKEZÉS RAITSITS PROFESSZORRA 367 ezirányú működését kissé részletesebben ismertetjük. „A világ minden nemzete már réges-régen kitenyésztette nemzeti kutyáját, e téren is csupán hazánk maradt el. A külföld divatjáért rajongó magyar társadalom a hazait megveti, nem kedveli. Ily alapon hódíthatott csak teret hazánkban főleg a német juhászkutya, és a mi eléggé meg nem becsülhető magyar kutyáink az elkorcsosodás és a végpusztulás felé haladnak” — írta 1924-ben megjelent „A magyar kutyák” c. hézagpótló művének előszavában— s tüstént hozzá is kezdett a komondor, a puli, a pumi és a kuvasz megmentéséhez és nemesítéséhez. Országos akciót indított az említett kutyafajták fajtajellegű tenyésztése érdekében. Összegyűjtötte és feldolgozta a hazai kutyafajtákról szóló irodalmat, felkutatta a reájuk vonatkozó nyelvtörténeti, művészettörténeti, kultúrtörténeti emlékeket, meghatározta és leírta fajtajellegüket, és előírta a tenyésztési standardot. A rádióban előadássorozatot tartott ,,A magyar ebtenyésztés, tekintettel annak gazdasági jelentőségére” címmel. Ez az előadássorozat később nyomtatásban is megjelent. Szervezte a hazai kutyakiállításokat és vezette a Magyar Kutyafajták Törzskönyvét. Brehm „Az állatok világa” c. 18 kötetes magyar kiadásának V. kötetében ő írta, Ш. ő dolgozta át a „Kutyafélék” és a „Házikutya”, III. kötetében pedig a „Jakok és bölények” c. fejezetet. Megindította és szerkesztette a „Kutyatenyésztés” és a „Magyar kutyatenyésztő” c. folyóiratot. A magyar kutyák világhírének kivívása mellett (ebben a magyar vizslák elismertetése is bennfoglaltatik) a foxterrier tenyésztését is magas szintre emelte. Megalapította és elnökként vezette a Magyar Foxterrier-tenyésztők Egyesületét, és saját kennelt tartott fenn, s ennek számos példánya (kép) nyert magas díjakat fényesen megrendezett nemzetközi kiállításokon, amelyeknek nemegyszer volt rangos színhelye a budapesti Állatorvosi Főiskola. A magyar kutyafajták népszerűsítése, a hazai ebtenyésztés nemzetközi szintre emelése mellett Raitsits a kinológia tudományának fejlesztését is fontosnak tartotta. Tisztában volt avval, hogy tudományos megalapozottság nélkül nincs gyakorlati eredmény, ő maga különösen kroniometriai tanulmányokat folytatott, amelyek során megállapította, hogy a házikutyák koponyája a kutyafélék ragadozó életmódot folytató vadon élő fajainak (farkas, sakál) koponyájától eltér, ill. ahhoz képest módosult. Sokat foglalkozott a kutyák, különösen a magyar kutyák, a magyar kutyatartás, szélesebb értelemben a magyar biológia történetével, közben azonban egy pillanatra sem tévesztette szem elől a gyógyítás terén reá váró feladatokat. Értékes megfigyeléseket tett az álvemhesség, a fül- és farokkurtítás, a kutyafürösztés, a hallójáratgyulladás, az agyvelő vízkór, a szopornyica, az Aujeszky-betegség stb. kapcsán, könyvében pedig népszerű ismeretterjesztő formában részletes ismertetését adta a kutyák betegségeinek és ezek gyógyításának, ill. megelőzésének. A kinosatria általános elismerést kiváltó sikeres művelése mellett jelentős eredményeket könyvelhetett el más — különösen az állatkerti állatok — gyógyítása terén, sőt 1927-ben muflonon petefészek-, majmon heretranszplantáció szerencsés végrehajtásáról is beszámolt. Szaktudományának, a belgyógyászati diagnosztikának és terápiának, valamint önként választott szakterületeinek, a kinológiának, kinolatriának és az állatkerti állatok orvoslásának állandó és folyamatos fejlesztése érdekében széles körű tudományos ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki. Tehette ezt annál inkább, mert a már eddig felsorolt két könyvén, az általa szerkesztett évkönyveken és kinológiai folyóiratokon kívül 1914-től 1929-ig az Állat- és Növénykert kiadásában megjelenő „A Természet” c. folyóiratot is ő szerkesztette. Önként vállalt és a szakma önzetlen szeretetéből fakadó áldozatos munka volt ez különösen az I. világháború alatt és az utána következő súlyos gazdasági válság idején, amikor kizárólag az ő személyes érdemeinek tudható be, hogy a lap folyamatosan megjelenhetett, és rendre tájékoztathatta olvasóit az Állatkert eseményeiről. Neve akkoriban valósággal összeforrt a rendkívül népszerűvé vált folyóirat nevével, hiszen egyes számokat szinte kizárólag az ő színes riportjai és beszámolói töltöttek ki. Ennyi siker természetesen nemcsak számtalan elismerést aratott, hanem az irigyek és gáncsoskodók féltékenységét is kiváltotta. Raitsits profeszszor nem sokat adott ellenségeinek kicsinyes intrikáira. Figyelmét teljes egészében lekötötte poliklinikájának vezetése, az állatkerti állatok állategészségügyi viszonyainak javítása, az Ebtenyésztők Egyesülete és a Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete elnöki feladatainak ellátása, a „Kutyatenyésztés”, a „Magyar Kutyatenyésztés” és „A Természet” c. folyóiratok, továbbá a „Magyar Foxterrier-Tenyésztők Évkönyveinek szerkesztése és kiadása, a magyar kutyafajták és a magyar foxterrierek törzskönyvének vezetése, nemzetközi kutyakiállítások szervezése, nemzetközi bíráskodás, az egyesületek alapszabályainak, törzskönyvi Foxterrier. Díjnyertes kan Raitsits kenneljéből Életnagyságú gipszszobor az Állatorvostudományi Egyetem állatorvostörténeti gyűjteménytárában. Margsch Gyula szobrászművész alkotása