Magyar Állatorvosok Lapja, 1986 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Dénes Lajos: Számvetés - tervek
4 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1986. JANUÁR sorban (nagyrészt anyagi, kisebb részt szellemi) szegénységünkben látom. Néhány indokot ennek igazolásául. Nagy arányban elöregedtek állattartó telepeink, épületeink, technológiáink. Felújításuk — gazdasági okok miatt — lassan halad. A feletetett takarmány összetétele a legtöbbször gyengébb (sokszor lényegesen gyengébb) volt nemcsak a szükségesnél, de a csatolt receptúrától is eltért. Ez az állatok fejlődését, termelését hátráltatta, sőt közöttük veszteségeket okozott. A minél nagyobb és gyorsabb termelési ütem kényszere megakadályozta a be- és kitelepítések rendjének, az épületek-technológiák pihentetésének betartását. Ez, fertőző betegségek jelenléte nélkül is nagyarányú kieséseket eredményezett. Ha más okokat fel sem sorolok, akkor is érzékelhető ezekből, hogy mennyire kitágult a köznapian használt állategészségügyi okok fogalma. Ez a gondolat elvezet végül a termeléshez közvetlenül kapcsolódó szakmai munkánk értékeléséhez. Becsületes, eredményes munkát végeztünk. Az évek óta rossz európai járványhelyzet ellenére megelőző intézkedéseink sikeresek voltak. Változatlanul kedvező feltételeket teremtettünk az állattenyésztés számára a járványmentesség fenntartásával, vagyis azon a területen, ahol a legtöbb lehetőségünk volt a környezet alakításában. A gazdaságok nagyobb részében, ahol az állattenyésztés közvetett állategészségügyi veszteségeket szenvedett el, a veszteségek megelőzése meghaladta az állatorvos lehetőségeit. Mégis, ismételten hangsúlyozni szeretném: az állatorvos az ilyen esetekben sem lehet külső szemlélője a dolgok alakulásának, a megelőzésben addig kell aktív szerepet vállalnia, ameddig csak képességei és lehetőségei engedik. Nem voltak egyértelműen ideálisak szakmai munkánk feltételei sem. A lezárult VI. ötéves terv során kellett végrehajtani szolgálatunk szervezetének átalakítását is. Bár a gyakorlat, a termelés ezt lényegében nem érzékelte, azok, akiket érintett, hosszabb ideig nehezebb, szokatlan körülmények között kényszerültek dolgozni. Előfordult ezekben az években is oltóanyag-, gyógyszer-, műszerhiány. Változatlanul elavult magángyakorlati díjszabás nehezítette az állatorvosi munka értékarányainak fenntartását. A felsorolt hátrányok, nehézségek eredői elsősorban gazdálkodási okokban keresendők, mégis, nekem úgy tűnik, előrelátóbb tervezéssel, munkaszervezéssel, értelmesebb pénzügyi politikával nehézségeink kisebbek lettek volna. Ezek után, hogyan tovább ? Az elmúlt napokban, hetekben ismertté váltak a VII. ötéves terv, valamint az 1986. évi népgazdasági terv főbb számai, célkitűzései. Közöttük a mezőgazdaság új feladatai is, amelyekkel magasabb szinten kell a változatlan főbb célokat: — a lakosság élelmiszer-szükségletének kielégítését, — a kivitel bővítését, — a jövedelemtermelő képesség növelését teljesíteni. A mezőgazdasági termelés növekedési ütemének a megelőző ötéves terv évi 3,8%-a helyett évi 2%nak kell lennie. A gabonatermelésben 1990-re el kell érni a 17,6—18 millió tonnát. A vágóállattermelésben az egyes állatfajoknál eltérő mértékű — 7—10%-os — növekedést irányoz elő a terv. Továbbra is kiemelt feladat lesz az export célok teljesítése. Mind a mezőgazdasági, mind az élelmiszertermékek kivitelét a megelőző tervidőszakéhoz képest évi 4,5%-kal kell túlhaladni. Ágazataink külkereskedelmi egyenlegét 1990-ig 30%-kal kell javítani. A feladatok teljesítését várhatóan nehezíti, hogy a beruházások összege közel azonos marad a VI. ötéves tervben felhasználttal. 1986-ra vonatkozóan jó néhány közgazdasági szabályozót már módosított a kormány annak érdekében, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatai a terv szerint termeljenek. Az állattenyésztést leginkább érintők közül: ösztönzést kapott a kukoricatermelés ; növelték a sertés és baromfi felvásárlási árait, csökkent a takarmányfehérje ára; állami támogatással végezhető a szarvasmarha- és sertéstartó épületek, technológiák rekonstrukciója. Ezek és más intézkedések hatására jogosan várható el, hogy az állattenyésztésben észlelt kedvezőtlen irányú folyamatok előbb megállnak, majd a fellendülés a kívánt színvonalra segíti az ágazatokat. A mi állatorvosi feladataink is a megjelölt célok elérésének segítéséből adódnak. Legfontosabb feladatunk 1986-ban is állatállományunk járványmentességének fenntartása. Ennek feltételei jórészt ismeretlenek, kisebb részt biztosítottak. Ismeretlen ma még, hogy a környező országok járványhelyzete az év folyamán hogyan alakul. Hasonlóan nehéz azt is megjósolni, hogy milyen év előtt állnak a velünk kereskedelmi és egyéb kapcsolatban álló országok állategészségügyi szolgálatai. Az óév utolsó napjai alatt sem sikerült a járványok sújtotta európai államoknak e nagy problémájukat megszüntetni. Az előjelek tehát sok jót, nyugalmat nem ígérnek. A sikeres járványvédelem szakmai feltételei jók. Vakcinázási programjainkat tervszerűen folytatjuk. Oltóanyagkészletekről gondoskodunk. Technikai eszközeinket jó állapotban, korszerű színvonalon tartjuk. Szolgálatunk fegyelme megbízható. Legnagyobb nehézségünk éppen a huzamosan fennálló járványmentességünkből adódik: gyakorlatban dolgozó kollégáinknak lassan fele „nem szagolt még puskaport”, nem találkozott legveszedelmesebb ellenségünkkel. Ez a kérdéses betegségei tüneteinek időbeni felismerésében, a szükséges igazgatási intézkedések hatékony elrendelésében jelen nekik, de hatását tekintve valamennyiünkre nézvi hátrányt. Ezért is nélkülözhetetlen, hogy az állategészségügyi igazgatás törzskara, a megyei és állategészségügyi kerületi (városi) főállatorvosok továbbra is azok soraiból kerüljenek ki, akik legalább 1972/73-at meghurcolták. És ezért is szeretnénk mindazoknak a felejthetetlen obsitos barátainknak tapasztalataira, segítségére a jövőben számítani, akiket velünk együtt, sőt nálunk