Magyar Állatorvosok Lapja, 1986 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Dénes Lajos: Számvetés - tervek

4 MAG­YAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1986. JANUÁR sorban (nagyrészt anyagi, kisebb részt szellemi) szegénységünkben látom. Néhány indokot ennek igazolásául. Nagy arányban elöregedtek állattartó telepeink, épületeink, technológiáink. Felújításuk — gazda­sági okok miatt — lassan halad. A feletetett takar­mány összetétele a legtöbbször gyengébb (sokszor lényegesen gyengébb) volt nemcsak a szükséges­nél, de a csatolt receptúrától is eltért. Ez az állatok fejlődését, termelését hátráltatta, sőt közöttük veszteségeket okozott. A minél nagyobb és gyor­sabb termelési ütem kényszere megakadályozta a be- és kitelepítések rendjének, az épületek-techno­­lógiák pihentetésének betartását. Ez, fertőző beteg­ségek jelenléte nélkül is nagyarányú kieséseket eredményezett. Ha más okokat fel sem sorolok, akkor is érzékelhető ezekből, hogy mennyire ki­tágult a köznapian használt állategészségügyi okok fogalma. Ez a gondolat elvezet végül a termeléshez köz­vetlenül kapcsolódó szakmai munkánk értékelésé­hez. Becsületes, eredményes munkát végeztünk. Az évek óta rossz európai járvány­helyzet ellenére megelőző intézkedéseink sikeresek voltak. Változatlanul kedvező feltételeket teremtettünk az állattenyész­tés számára a járványmentesség fenntartásával, vagyis azon a területen, ahol a legtöbb lehetősé­günk volt a környezet alakításában. A gazdaságok nagyobb részében, ahol az állattenyésztés közvetett állategészségügyi veszteségeket szenvedett el, a veszte­ségek megelőzése meghaladta az állatorvos lehető­ségeit. Mégis, ismételten hangsúlyozni szeretném: az állatorvos az ilyen esetekben sem lehet külső szemlélője a dolgok alakulásának, a megelőzésben addig kell aktív szerepet vállalnia, ameddig csak képességei és lehetőségei engedik. Nem voltak egyértelműen ideálisak szakmai munkánk feltételei sem. A lezárult VI. ötéves terv során kellett végrehaj­tani szolgálatunk szervezetének átalakítását is. Bár a gyakorlat, a termelés ezt lényegében nem érzé­kelte, azok, akiket érintett, hosszabb ideig nehe­zebb, szokatlan körülmények között kényszerültek dolgozni. Előfordult ezekben az években is oltó­anyag-, gyógyszer-, műszer­hiány. Változatlanul el­avult magángyakorlati díjszabás nehezítette az ál­latorvosi munka értékarányainak fenntartását. A felsorolt hátrányok, nehézségek eredői elsősorban gazdálkodási okokban keresendők, mégis, nekem úgy tűnik, előrelátóbb tervezéssel, munkaszerve­zéssel, értelmesebb pénzügyi politikával nehézsé­geink kisebbek lettek volna. Ezek után, hogyan tovább ? Az elmúlt napokban, hetekben ismertté váltak a VII. ötéves terv, valamint az 1986. évi népgazda­sági terv főbb számai, célkitűzései. Közöttük a mezőgazdaság új feladatai is, amelyekkel maga­sabb szinten kell a változatlan főbb célokat: — a lakosság élelmiszer-szükségletének kielégí­tését, — a kivitel bővítését, — a jövedelemtermelő képesség növelését teljesíteni. A mezőgazdasági termelés növekedési ütemének a megelőző ötéves terv évi 3,8%-a helyett évi 2%­­nak kell lennie. A gabonatermelésben 1990-re el kell érni a 17,6—18 millió tonnát. A vágóállat­termelésben az egyes állatfajoknál eltérő mértékű — 7—10%-os — növekedést irányoz elő a terv. Továbbra is kiemelt feladat lesz az export célok teljesítése. Mind a mezőgazdasági, mind az élelmi­szertermékek kivitelét a megelőző tervidőszakéhoz képest évi 4,5%-kal kell túlhaladni. Ágazataink külkereskedelmi egyenlegét 1990-ig 30%-kal kell javítani. A feladatok teljesítését várhatóan nehezíti, hogy a beruházások összege közel azonos marad a VI. ötéves tervben felhasználttal. 1986-ra vonatkozóan jó néhány közgazdasági szabályozót már módosított a kormány annak érde­kében, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatai a terv szerint termeljenek. Az állattenyésztést leginkább érintők közül: ösztönzést kapott a kukoricaterme­lés ; növelték a sertés és baromfi felvásárlási árait, csökkent a takarmányfehérje ára; állami támoga­tással végezhető a szarvasmarha- és sertéstartó épületek, technológiák rekonstrukciója. Ezek és más intézkedések hatására jogosan várható el, hogy az állattenyésztésben észlelt kedvezőtlen irányú folyamatok előbb megállnak, majd a fel­lendülés a kívánt színvonalra segíti az ágazatokat. A mi állatorvosi feladataink is a megjelölt célok elérésének segítéséből adódnak. Legfontosabb feladatunk 1986-ban is állatállo­mányunk járvány­mentességének fenntartása. En­nek feltételei jórészt ismeretlenek, kisebb részt biztosítottak. Ismeretlen ma még, hogy a környező országok járványhelyzete az év folyamán hogyan alakul. Hasonlóan nehéz azt is megjósolni, hogy milyen év előtt állnak a velünk kereskedelmi és egyéb kap­csolatban álló országok állategészségügyi szolgála­tai. Az óév utolsó napjai alatt sem sikerült a jár­ványok sújtotta európai államoknak e nagy prob­lémájukat megszüntetni. Az előjelek tehát sok jót, nyugalmat nem ígérnek. A sikeres járványvédelem szakmai feltételei jók. Vakcinázási programjainkat tervszerűen folytat­juk. Oltóanyagkészletekről gondoskodunk. Tech­nikai eszközeinket jó állapotban, korszerű színvo­nalon tartjuk. Szolgálatunk fegyelme megbízható. Legnagyobb nehézségünk éppen a huzamosan fenn­álló jár­vány­mentességünkből adódik: gyakorlat­ban dolgozó kollégáinknak lassan fele „nem szagolt még puskaport”, nem találkozott legveszedelme­sebb ellenségünkkel. Ez a kérdéses betegségei tüneteinek időbeni felismerésében, a szükséges igaz­gatási intézkedések hatékony elrendelésében jelen nekik, de hatását tekintve valamennyiünkre nézvi hátrányt. Ezért is nélkülözhetetlen, hogy az állat­egészségügyi igazgatás törzskara, a megyei és ál­lategészségügyi kerületi (városi) főállatorvosok to­vábbra is azok soraiból kerüljenek ki, akik leg­alább 1972/73-at meghurcolták. És ezért is szeret­nénk mindazoknak a felejthetetlen obsitos bará­tainknak tapasztalataira, segítségére a jövőben számítani, akiket velünk együtt, sőt nálunk

Next