Magyar Belorvosi Archivum 58. (2005)
2005 / 3-4. szám - Emed, Alexander: Emlékezés Fodor Imrére (1891-1956)
15. Oddis CV, Okano Y, Rudert WA, Trucco M, Duquesnoy R.l, Medsger ТА Jr: Serum autoantibody to the nucleolar antigen PM-Scl. Arthritis Rheum 1992; 10: 1211-1217. 16. Plotz PH, Rider LG, Targoff IN, Raben N, O’Hanlon TP, Miller FW: NIH Conference, Myositis: immunologic contributions to understanding cause, pathogenesis, and therapy. Ann Intern Med 1995; 122: 715-724. 17. Preliminary criteria for the classification of systemic sclerosis (scleroderma). Subcommittee for scleroderma criteria of the American Rheumatism Association Diagnostic and Therapeutic Criteria Committee. Arthritis Rheum 1980; 23: 581-590. 18. Reichlin M, Maddison PJ, Targoff I, Hunch T, Arnett F, Sharp G, Treadwell E, Tan EM: Antibodies to a nuclear/nucleolar antigen in patients with polymyositis overlap syndromes. J Clin Immunol 1984; 4: 40-44. 19. Rider LG, Miller FW: Idiopathic inflammatory muscle disease: clinical aspects. In: Bailliere’s Clinical Rheumatology 2000; 14, 37-54. 20. Szegedi Gy, Zeher M, Bakó Gy: Klinikai immunológia. Springer Verlag, 1999. 21. TargofflN: Humoral immunity in polymyositis/dermatomyositis. J Invest Dermatol 1993; 100: 116S-123S. 22. Targoff IN, Miller FW, Medsger ТА Jr, Oddis CV: Classification criteria for the idiopathic inflammatory myopathies. Curr Opin Rheumatol 1997; 9: 527-535. 23. Venables PJW: Polymyositis-associated overlap syndromes. Br. J Rheum 1996; 35, 305-308. 24. Wells AU, Hansell DM, Rubens MB, Cullinan P, Black CM, du Bois RM: The predictive value of appearances on thin-section computed tomography in fibrosing alveolitis. Am Rev Respir Dis 1993; 148: 1076-1082. 25. Yamanishi Y, Maeda H, Katayama S, Ishioka S, Yamakido M: Scleroderma-polymyositis overlap syndrome associated with anti-Ku antibody and rimmed vacuole formation. J Rheumatol 1996; 23: 1991-1994. EMLÉKEZÉS FODOR IMRÉRE (1891-1956) A második világháborút követő évtizedben a budai Szent János Kórház II. sz. Belosztályának osztályvezető főorvosa volt. Zsidó polgári családban született Pécsett. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, és Pesten iratkozott be az orvosi karra. 1914-ben avatták, és azonnal katonai kórházakba került a háború végéig. Már medikus korában kitűnt szorgalmával és tehetségével. Számos ösztöndíjat és pályadíjat kapott, és egyetemi pályafutásra volt hivatott, azonban a numerus clausus elzárta előtte a klinikákat. A zsidókórház belgyógyászatán kezdte el szakmai munkásságát, ahol, szerencséjére, Korányi Frigyes egyik legkiválóbb tanítványának, Benedikt Henriknek osztályára került, akinek édesapja, Moritz Bécsben volt igen híres egyetemi tanár az ideggyógyászaton. Fodor 1918 és 1926 között alorvosi minőségben dolgozott, és 1926-ban, Benedikt halála után ő lett az osztály főorvosa. Igen gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki már ebben a korszakban is. A belorvostan különböző területéről jelentek meg közleményei. Kiváló ismerője volt a hematológiának, a tuberculosisnak, valamint az anyagcsere és az emésztőrendszer megbetegedéseinek. 1933- ban a „Gyógyászat’-ban jelent meg a Kunos Istvánnal együtt írt, a „Belső mirigyrendszer extractumainak befolyása az egész carcinoma fejlődésére” című dolgozata. Kutatásainak előterében a szívbetegségek és a vérkeringés problémái állottak. Szerencsésen vészelte át a munkaszolgálatos korszakot, és 1945. április 15-én, Korányi Sándor halálának első évfordulóján a belgyógyász szakcsoport első tudományos ülésén rendkívül érdekes előadást tartott: „Háborús ártalmak mint kiváltó tényezők. Adatok az oedema-betegség, az úgynevezett háborús vagy bunkernephritis kórtanához”. A megújuló szakirodalom első közleménye, az Orvosok Lapjának első számában Fodor Imre tanulmánya volt. 1945 augusztusában fordulópont életében, amikor a János Kórház II. sz Belgyógyászati osztályának élére került. Az épület kiégett az ostrom idején, és ideiglenesen az elmeosztály épületében kapott hetven ágyat. Fodor Imre és helyettese, Blumenfeld Gyula a romok között szedték össze az osztály maradék laboratóriumi és egyéb felszerelését. Működése során megszerezte az egyetemi magántanár címet és az orvostudomány kandidátusa fokozatot. Tudományos munkásságát számos előadás, nyolcvan szakdolgozat, és egy könyv őrzi: „A szív saját keringésének betegségei” (Gyakorló orvosok könyvtára, Budapest, 1950). Főleg kardiovaszkuláris kérdésekkel foglalkozott. Utolsó cikke a kardiális oedemák ACTH- kezelésével foglalkozik, amelyet ő alkalmazott Magyarországon először. Ebben a közleményben ismertetett kezelt beteg saját maga volt. Dr. Salamon Ferenc, aki annak idején tanítványa és később utóda lett, a következőket írta: „Elmélyülten és szenvedélyesen tanított, magyarázott és gondosan elemezte a diagnosztikai problémákat . Minden munkatársától lelkiismeretes munkát, pontosságot követelt, és alkotó részvételt várt a problémák megoldásában. Igényelte és ösztönözte a szakirodalom ismeretét és művelését. A mindennapi vizitjei számunkra eseményeknek számítottak.” Tagja lett az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, s elnökké választották a belgyógyászati szakcsoportban. Fodor Imre polihisztor volt, minden érdekelte, mindent meg akart ismerni, és mindezt a beteg javára értékesíteni. Ötven évvel ezelőtt, 1956 május havában, 65 éves korában hunyt el. Alexander Emed dr. MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM 2005/3-4 102