Magyar Családtörténeti Szemle 1938.

1. szám - Baán Kálmán: Máramaros vármegye birtokos nemeseinek 1604 évi összeírása.

Máramaros vármegye birtokos nemeseinek 1604 évi összeírása. Közli: BAÁN KÁLMÁN. Máramaros vármegye általános története, méginkább nemes csalá­dainak története úgyszólván fehér lap, idevágó irodalmunkban. Némi vilá­gosságot, a középkori részt tekintve Mihályi János «Máramarosi Diplomák című művéből és Petrovay Györgynek a «Turul» hasábjain megjelent s néhány megyebeli család leszármazását tárgyaló cikkeiből meríthetünk. A vármegye nemességét részletesen feltüntető összeírás volt az 1754 55. évi, amelyet Illésy­ Petkó adtak ki az «1704/55 évi országos nemesi összeírás» cím alatt, de a régebbi nemességről, különösen a XVII-ik század­ból mit sem ismerünk. A fennálló hiányokat óhajtjuk némileg betölteni, amikor az Országos Levéltár dicalis összeírásainak suplement kötetében (Liber XLVII.) talált, és Máramaros vármegye birtokos nemességéről 1604-ben készült összeírást közreadjuk. Mielőtt azonban az összeírásra térnénk, néhány szóval megkíséreljük Máramaros nemességét, jobban mondva nemességének, eredetét és kiala­kulását vázlatosan ismertetni. A helynevek tanúsága szerint kétségkívül ősi magyar megszállás színtere volt a Tisza völgyé fől Máramaros-Szigeten túl Veresmartig, továbbá a Tiszába ömlő Mára, Tarac, Talabor és Nagy-Ág patakok völgyei. Egy bizonyos területen megtelepülő nép, település­i helyét s az azt körülvevő földrajzi és természeti alakulásokat saját nyelvén nevezi el, vagy más eset­ben a település helyén már régebben élt nép elnevezéseit veszi át. Abból a körülményből, hogy a termékeny és megtelepülésre minden szempontból legalkalmasabb folyóvölgyek településhelyei főleg magyar nevűek észszerűen következik, hogy e helyek neveit az itt megszálló magyarság adta. Az ősi magyar településre utaló helynevek közül a következőket említjük: Kesely­mező, Száldobos, Darva, Kövesliget, Őrmező, Kökényes, Dombó, K­sört­vélyes, Hosszúmező, Fejéregyháza, Veresmart, Farkasrév, Somfalu, Hóna­szék, Gyulafalva stb. A magyar elnevezésű helynevek sorában feltűnő szláv eredetű helynevek a rutén, kisorosz nép ugyancsak ősi megtelepülésén utalnak. Minden­esetre feltűnő, hogy a szláv helynevek túlnyomórészt hegy­vidéken, tehát a település szempontjából másodrendű területen vannak. Az oláh eredetű helynevek rendkívül gyér volta bizonyíték arra, hogy az oláh­ elem csak a többi népek (magyar, rutén) után került Máramaros területére. Az oláh népesség betelepülése a XIV. század első éveire tehető, leg­alábbis az őket első ízben említő oklevelek ebből a "korból valók. Betelepü­lésük Moldvából történt és számos személynévi bizonyíték utal arra, hol :" vezető kenézeik, előkelőik, akikből később a birtokos nemesség alakult

Next