Magyar Családtörténeti Szemle 1940.
1. szám - Baán Kálmán: "Az ősök üdvözölnek"
sokan még ma is. Ezt a téves megállapítást azután azok, akiknél a családtörténet nem kívánatos eredményekre vezetne, igyekeztek erőteljesen terjeszteni, mégpedig olyan kitűnő eredménnyel, hogy volt idő, amikor a kortól elmaradt egyénnek tekintették a családja múltjával foglalkozót. Ennél még sokkal súlyosabb hiba, végkövetkezményeiben pedig egyenesen káros volt a hivatalos tényezőknek, félhivatalos és közvélemény-formáló tényezőknek a családtörténettel szemben elfoglalt közönyös, sőt nem egy esetben lekicsinylő álláspontja. Nem ritkán világi és egyházi szónoklat tárgyaként szerepelt a családkutatás olyan beállításba helyezve, mint amely az emberek gőgjét, hiúságát szolgálja s amelynek hatására a társadalmi elkülönülések élesebbé válnak. A faji gondolat terén elfoglalt szerepét pedig egyenesen veszedelmesnek nyilvánították a jóhiszemű érdekeltek. A tudomány is teljesen egyoldalúan ítélte meg a családtörténet szerepét, jelentőségét pedig egyáltalán fel sem ismerte és kizárólag történeti segédtudományként alkalmazta. A múlt század derekán virágzásnak indult genealógiai irodalom fejlődést csak annyiban ért el, hogy a tanulmányok gazdagabb forrásanyag alkalmazásával s nagyobb kritikai érzékkel vannak megírva. A birtoktörténeti kapcsolatok megvilágítása mellett, más újabb szempontok nem érvényesülnek, legfeljebb napjainkban történtek kísérletek településtörténeti szempontból való értékelésére. Néhány évvel előbb a családtörténet még sokkal elhibázottabb állapotban volt és egyedül a középkori családok történetével foglalkozott, kétségkívül a legnagyobb színvonalon, de éppen ez a körülmény tette a köz számára népszerűtlenné s vált egy egészen szűk szellemi csoport érdeklődési anyagává. Tagadhatatlan, hogy a népszerűsítési célból írt közlemények a színvonal csökkenését vonják maguk után. Azonban a legnagyobb színvonalon haladó és teljesen speciális kérdéseket taglaló értekezések mellett, nem hanyagolhatók el a történet népszerűsítését és a köz számára történő értékesítését célzó témák és módszerek. Ha végignézünk hatvan év genealógiai repertóriumán, megdöbbenve kell látnunk, hogy egyetlen esetben sem foglalkozott senki a családtörténet jelentőségével. A múltban megjelent és történeti munkaterveket felvázoló könyv sem mutat rá a családtörténet legbensőbb lényegére és értékére. Annak lehetőségét pedig, hogy a genealógia a biológiai kérdések felé is elhajoljon, egyenesen veszedelmesnek látja a történeti genealógiára nézve. Egyébiránt a történettudományi irodalom szinte már végzetes mértékben halad a specializálódás felé s már-már ott tartunk, hogy tíz, tizenkét kiváló elme ír egymásnak remekműveket. A történetet élő és ható erővé változtató tudományágak, például a településtörténet, amelyet a leghatalmasabb aparátussal kellene munkálni, mert hiszen ú. n. kisebbségeink többet produkálnak ezen a téren, mint mik épúgy, mint a nem kevésbbé fontos népszerű családtörténet valósággal ős állapotban vannak. Nem csoda tehát, ha az illető tényezők elhibázott értékszemlélete, kezdeményezés hiánya miatt a közvéleményben a legkülönbözőbb és leghelytelenebb felfogások uralkodnak. Az egyik napilap csúfolódva ír a családkutatásról, egy másik, a Magyarság, egyik cikkében divatnak minősít egy tudományágat, mondván, hogyolyan divat mint .