Magyar Családtörténeti Szemle 1940.

1. szám - Baán Kálmán: "Az ősök üdvözölnek"

sokan még ma is. Ezt a téves megállapítást azután azok, akiknél a családtörténet nem kívánatos eredményekre vezetne, igyekeztek erő­teljesen terjeszteni, még­pedig olyan kitűnő eredménnyel, hogy volt idő, amikor a kortól elmaradt egyénnek tekintették a családja múltjával foglalkozót. Ennél még sokkal súlyosabb hiba, végkövetkezményeiben pedig egyenesen káros volt a hivatalos tényezőknek, félhivatalos és közvélemény-formáló tényezőknek a családtörténettel szemben elfog­lalt közönyös, sőt nem egy esetben lekicsinylő álláspontja. Nem ritkán világi és egyházi szónoklat tárgyaként szerepelt a családkutatás olyan beállításba helyezve, mint amely az emberek gőgjét, hiúságát szolgálja s amelynek hatására a társadalmi elkülönülések élesebbé válnak. A faji gondolat terén elfoglalt szerepét pedig egyenesen vesze­delmesnek nyilvánították a jóhiszemű érdekeltek. A tudomány is tel­jesen egyoldalúan ítélte meg a családtörténet szerepét, jelentőségét pedig egyáltalán fel sem ismerte és kizárólag történeti segédtudo­mányként alkalmazta. A múlt század derekán virágzásnak indult gene­alógiai irodalom fejlődést csak annyiban ért el, hogy a tanulmányok gazdagabb forrásanyag alkalmazásával s nagyobb kritikai érzékkel vannak megírva. A birtoktörténeti kapcsolatok megvilágítása mellett, más újabb szempontok nem érvényesülnek, legfeljebb napjainkban történtek kísérletek településtörténeti szempontból való értékelésére. Néhány évvel előbb a családtörténet még sokkal elhibázottabb álla­potban volt és egyedül a középkori családok történetével foglal­kozott, kétségkívül a legnagyobb színvonalon, de éppen ez a körül­mény tette a köz számára népszerűtlenné s vált egy egészen szűk szellemi csoport érdeklődési anyagává. Tagadhatatlan, hogy a nép­szerűsítési célból írt közlemények a színvonal csökkenését vonják maguk után. Azonban a legnagyobb színvonalon haladó és teljesen speciális kérdéseket taglaló értekezések mellett, nem hanyagolhatók el a történet népszerűsítését és a köz számára történő értékesítését célzó témák és módszerek. Ha végignézünk hatvan év genealógiai repertóriumán, meg­döbbenve kell látnunk, hogy egyetlen esetben sem foglalkozott senki a családtörténet jelentőségével. A múltban megjelent és történeti munkaterveket felvázoló könyv sem mutat rá a családtörténet leg­bensőbb lényegére és értékére. Annak lehetőségét pedig, hogy a genealógia a biológiai kérdések felé is elhajoljon, egyenesen vesze­delmesnek látja a történeti genealógiára nézve. Egyébiránt a történet­tudományi irodalom szinte már végzetes mértékben halad a speciali­zálódás felé s már-már ott tartunk, hogy tíz, tizenkét kiváló elme ír egymásnak remekműveket. A történetet élő és ható erővé változtató tudományágak, például a településtörténet, amelyet a leghatalmasabb aparátussal kellene munkálni, mert hiszen ú. n. kisebbségeink többet produkálnak ezen a téren, mint mi­k épúgy, mint a nem kevésbbé fontos népszerű családtörténet valósággal ős állapotban vannak. Nem csoda tehát, ha az illető tényezők elhibázott értékszemlélete, kezde­ményezés hiánya miatt a közvéleményben a legkülönbözőbb és leg­helytelenebb felfogások uralkodnak. Az egyik napilap csúfolódva ír a családkutatásról, egy másik, a Magyarság, egyik cikkében divat­nak minősít egy tudományágat, mondván, hogy­­olyan divat mint .

Next