Magyar Cserkész, 1926 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1926-06-15 / 12. szám
A Magyar Cserkész a Nemzeti Nagytáborban. Természetesen ott lesz. Sőt: napilappá fog átalakulni. Egészen amerikai stílusban. Márton mester már rajzolja címlapját. Egy félévvel ezelőtt kértük őt meg rá, hogy júliusra biztosan elkészüljön. A papirost — állítólag — már megvette hozzá. A szerkesztőség egy külön sátortábort ver fel. Mivel oda senki fiának belépni nem szabad, már most elárulom, hogy lesz benne tábori és városi telefon, sőt rádió is. Villanyvilágítás és írógépek légiója, íróasztalok, minden íróasztalnál fog ülni egy cserkésziró, keresztberakja a lábát és diktál az írógépbe. Hogy mit, azt ma még ő maga sem tudja. Aktualitásokat, „szellemes“ megfigyeléseket, riportokat. Különösen riportokat. Fiuk, mindenkit előre figyelmeztetek, hogy legyen elővigyázatos a Magyar Cserkész riportereivel szemben. Ha például valamelyiktek valamelyik versenyszámban hallatlanul szép eredményt produkál, mondjuk, megnyeri az őrsi akadályversenyt, azt rögtön meg fogják rohanni. Egyszerre hárman. Mert van fotoriporter és filmoperateur is. Gépeikkel kereszttűzbe veszik (azért ne gyakoroljátok előre az előnyös helyezést otthon a tükörben), mialatt a M. Cs. riportere a keresztkérdések özönét zúdítja rá. Pl.: mikor született, kitől örökölte kiváló cserkésztehetségét, apjától vagy valamelyik ősétől-e, mi a nézete a vakációk szűkreszabott tartamáról, hogy van megelégedve a Nemzeti Nagytáborral és a tábori koszttal? Ezekre a kérdésekre jó lesz előre készülni, a feleletek még aznap megjelennek a tábori lapban a meginterjúvolt boldog ábrázatával. A riporterek épen úgy bele fogják mindenbe dugni az orrukat, mint a bírák. Csakhogy veszélyesebbek. Mert a bírák csak pontoznak és hallgatnak, de a riporterek jegyeznek és írnak. Amit pedig megírnak, azt tízezren és tízezren fogják olvasni. Mert a tábori Magyar Cserkészt meg fogja venni nemcsak minden csermi................................mi................in min....mmm..........................................min.....mi.........................................................mi..... kész, hanem minden látogató is. Erről gondoskodni fognak a cserkészrikkancsok, akiket majd senki sem tud egyhamar lerázni a nyakáról. Ott lesznek már az állomáson, amikor megérkeztek. Mert a Magyar Cserkész első júliusi száma már hozza az elhelyezésteket a Nemzeti Nagytáborban. Ott lesznek az állomáson természetesen a riporterek is, akik majd gyöngéden kikérdeznek benneteket az utazás fáradalmairól. A fényképészek megörökítik, hogyan kaszmálódtak le a vonatról (azért csináljátok strammal!), a mozioperateurök pedig a táborba való bevonulástokról és táborveréstekről készítenek felvételt Szóval minden mozdulatotok az örökkévalóságé lesz. No de azért nem kell megijednetek. Hiszen tudjátok, hogy a Magyar Cserkész igaz jóbarátotok. A jó barát szeme pedig mindent meglát, de csak a jót és a szépet veszi észre. Olyan, mint a mi drága Márton mesterünk, aki — persze — szintén ott lesz a Nemzeti Nagytáborban. Csak arra kérlek Benneteket, fiuk, ha meglátjátok, hogy valahol ül és rajzol, menjetek el csendes áhítattal mellette és ne zavarjátok, mert különben nem csinálja meg a rajzot amit pedig a szerkesztőség már bizonyára epedve vár. Még egyet! A nagytábori Magyar Cserkész nemcsak a Nagytábor hű krónikása lesz Írásban és képben, hanem megírja minden kerületnek az életét is. Minden számban egy másikét. Ezt Nektek kell megcsinálni, fiúk Gyűjtsétek már most össze az anyagot, sok fényképet, a csapat hősi múltjának legkiemelkedőbb eseményeit és küldjétek be a kerületi sajtóreferensnek. Az majd rendezi és beküldi nekünk. Viszontlátásra, fiuk, a Nemzeti Nagytáborban! (!) Este a Szúnyog-szigeten. Csend ereszkedik halkan a vidékre, Távol a szigeten árva lámpa ég, Bevonja a földet csillagsátorával, Éji sötétjével a jóságos ég. Suttogón száll a halk nyári szellő, Ezer madár zeng a falombokon. Egyedül járva szúnyogok honában Százados fák közt ébren álmodom. . . . Zugó lombok között, kacagó erdőben Lüktető élet, dalos kedv zenél. A fehér sátrak ragyogó ölében Szent országunknak jövendője él. Látom lobogni a tábortüzünket . . . Óh, hogy világit a határon át, Égig lobogva sok-sok szent lángja, Bevilágítja a csonka hazát. És száll az ének. Néha borongó — Siró szóval jár a múltak árnyain . . . Zokogva sírunk ezer nagy évnek Porba lehullott, vesztett álmain . . . De aztán feltör, fel a nagy égig A régi nóta, hogy Kossuth üzent És elharsogjuk, hogy kis hazánknak Vérrel öntözött minden rögje szent; Lobogó tűzünk a szivekbe éget, Hitet, reményt visz szárnyaló dalunk És belezeng majd a nagy éjszakába Bizók igéje, hogy „feltámadunk!“. Suttogón száll a halk nyári szellő Ezer madár zeng a falombokon . . . Egyedül járva szúnyogok honában Nagy táborunkról ébren álmodom. Lévai Alajos 174. Ganz cs. tiszt. Tud-e engedelmeskedni a magyar cserkész? —Erre kapunk választ a Nemzeti Nagytáborban 1 180