Magyar Cserkész, 1937-1938 (19. évfolyam, 1-18. szám)

1937-09-15 / 1. szám

SZERKESZTI: DR. SZTRILICH PÁL 1937. SZEPTEMBER IS MEGJELENIK A HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN CSEKKSZÁMLA: 31.428 # MAGYAR CSERKESZ XIX. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGÉSZ ÉVRE P 2.80 EGYES SZÁM ÁRA 28 FILLÉR Mit fiaidtól, Similim? kérdezték tőlünk otthon, mikor megérkeztünk a nagy útról. Hoztunk-e ajándékot, „vásárfiát” kistestvérünknek. Megleptük-e valamivel szülein­ket ? Gondoltunk-e a nagybácsikra, nagynénikre ? Egy ilyen nagy, megrakott cserkészhátizsákban sok mindennek van helye: egy tulipánhagyma, egy szép levelezőlap nagy örömet okoz. Én is kaptam valamit! Rám is gondolt ! — mondja mindenki. Mit hordál, fleetnét? kérdezi a magyar cserkész is minden Jamboreet-járt fiútól. Száz magyar cserkész közül csak egy jutott ki. Te, egy a száz közül, mit hoztál a többi kilencvenkilencnek ? Ajándékot, emléktárgyat nem hozhattál, arra kicsi lett volna a legnagyobb hátizsák is. Még levelezőlapok beszerzése is fel­borította volna anyagi egyensúlyodat. Mit hoztál ? Mit hozhattál tehát ? A hollandi Jamboreera azért mentél ki, hogy méltóan képviseld a magyar cserkészetet és hogy sokat tanulj. Ebből a tanulságból minden magyar társadnak juttatnod kell, min­denki nem lehetett oly szerencsés, hogy a cserkészek világtalálkozóján résztvehessen. Elő kell szedned mindent szellemi hátizsákodból, amit a világ cserkészeinél láttál, tapasztaltál. Le kell írnod minden jót, amiben más nemzetet követhetünk. Jöjjenek a fényképek és rajzok. Elő kell varázsolnod a holland nem­zet jellegzetes életét. Mert Neked ott száz fiú szemével kellett látnod, száz fiú fülével hallanod, száz fiú kezé­vel jegyezned. Őrsi összejöveteleken, cserkészbeszámolókon és a Magyar Cserkész hasábjain is örömmel látott vendég vagy, mikor hátizsákod értékeit közkinccsé teszed. De nemcsak a külföldön táborozó cserkész rakhatta meg tudással és ismeretekkel hátizsákját. A hazai tábor is ezer és ezer alkalmat adott ügyességek, táborozási ötletek, gyakorlati cserkésztudományok elsajátítására. Megtöltötted-e vele hátizsákodat? S nincsen-e benne olyan kincs, amit minden cserkésznek érdemes megtanulnia ? Nem láttál-e valamilyen jellegzetes vidéket, vagy népszokást ? Hátizsákod gazdagságát sokezer cserkésztestvéred várja, aki nem volt abban a helyzetben, hogy táborozhasson. Ezeknek talán nem is volt igazi hátizsákjuk. De ők is, mint minden cserkész, a vakációból még egy megrakott, láthatatlan hátizsákkal érkeztek vissza. Benne van a vakáció sok eredménye, a sport, testedzés, a megtanult nyelv, a tökéletesített modor, az elolvasott könyv, a megtanult játék, szóval, a vakáció minden eredménye. Új év kezdetén minden vállalat, minden üzlet leltározni kezd. Megállapítja, mi van a raktáraiban. Mi jó ezek közül, mi rossz. Minden cserkész tegye ezt meg most, akár táborozott, akár nem. Mi jót hoz­tam a vakációból s esetleg mi rosszat ? Az utóbbit kidobjuk, igyekszünk elfelejteni. A jóért pedig hálát adunk az Úristennek, megőrizzük s igyekszünk gyarapítani. Azok pedig, akik táborozhattak, de különösen akik külföldön járhattak, nézzenek széjjel útipoggyászuk­ban és adjanak belőle annak a sokezer magyar cserkésznek, aki nem lehetett velük s tekintetükkel kérdezik: Mit hoztál, Vicóivest? !

Next