Demokrata, 1996. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

1996-04-18 / 16. szám

Szent madarunk: a turul UHI Az újjáavatott bánhidai turulszobor kapcsán többen nyilatkoztak és mondtak véleményt népünk „egyik totem­állatáról’. Több év telt el az ün­nepség órajde szent madarunkról azóta nem tudunk többet, pedig minden nemzetnek ismernie kellene eredetmítoszát. A tájékozatlanság és a szándé­kos vagy akaratlan torzítás pedig kifejezett bűn önmagunkkal és utódaink­kal szemben. DÚCZ LÁSZLÓ Emese megnevezéssel legendánk meg­őrizte számunkra e madarat ősi formá­jában. A legenda nyomán Dümmerth Dezső írja: „Attila magyar király halá­la után (...) a magyarok másodízben jöttek ki Szkítiából, ilyenképpen Ügek fia Előd Szkítiában Em­ed-beli lánytól fiat nemzett, kinek neve lett Álmos, azért, mivel anyjának álmában egy hé­ja-forma madár jelent meg, rászállott, és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak. Miután a somnunot a mai nyelvünkön álomnak mondják, és születését álom jövendölte meg, ezért nevezték őt Ál­mosnak, ki Előd, az Ügek, ez Ed, ez Csaba, ez Atilla (...)fia volt.” Egy másik történet így emlékezik róla: „A magyarok fejedelme álmodta egyszer, még amikor a meotiszi mocsa­raknál éltek. Hatalmas sasok támadták meg az állataikat, és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték elza­varni őket, de nem sikerült, mert min­dig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyiket. Ezt látva a többi sas elmenekült mind. Ezért el­határozták a magyarok, hogy elmennek máshová lakni. Elindultak Atilla föld­jére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megje­lent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül, egy arra repülő turul a magasból le­rúgta az egyiket. Ezek után, felismerve az álmot e jelenetben, az összes ma­gyarok felkerekedtek, és követték a tu­rult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor is­mét előtűnt, újra követték, minden né­pükkel együtt, így jutottak el századok alatt Pannóniába, Atilla egykori föld­jére. Itt azután a madár végleg eltűnt a szemük elől, azért itt maradtak. ” Mindezek után egyszerűen megálla­píttatott: a magyarok úgy gondolták — a IX. században —, hogy a turulmadár vezéreik őse, tehát totemállatról van szó! Elemezve azonban a legendákat, a következőket vehetjük észre: nem le­het sas, mert a turul lerúgott a levegő­ből egyet. Ugyanezért a keselyű is el­hibázott azonosítás. Szobraink mégis e két madarat ábrázolják. A „totem” elképzelése is egyszerű felületesség — ha nem szándékos torzítás —, mert Almos korában már a sámánizmus is­mert volt, azzal együtt, hogy madártól nem születik embergyermek. Viszont a sámánizmust ismerő népek úgy vél­ték (vélik), hogy az ember (sámán) át tud változni állattá vagy más minősé­gű életté, sőt kapcsolatba léphet ezen alakjában a túlvilággal, istennel, így bizonyosra vehetjük, hogy a madár nem madarat, hanem az istennel kap­csolatot tartó személyt, illetve Isten küldöttét, akaratát, szándékát, vagy esetleg őt magát jelöli. Az is közis­mert — főleg tudományos körökben —, hogy az uralkodó isteni származá­sú. Igazán érthetetlen, miért kötik az ebet a karóhoz, illetve totemállathoz. A krónikák arról is megemlékeznek, hogy Atilla harci zászlaiban egy koro­nás madár van megírva, amit magyarul turulnak neveznek. Ilyen zászlót vittek egészen Gejza vajda idejéig a háborúk­ban. Ezért ezt mi — az utókor — cí­mernek tekintjük. Vajon helyesen? Már az asszírok alkalmazták ezen megjelölést, akiknek műveltségét — legalábbis elemeiben — örököltük. (Leo Oppenheimer: Az ókori Mezopo­támia.) Itt nem arról van szó, hogy a zászlón „megírt” motívum címer lenne, hanem a madár az Úr akaratát jelöli, az asszír uralkodó azért győzheti le ellenségeit, mert az Úr „vele van”. Az Úr akaratának jelölője a szent lé­lek, ma galambként ábrázolják. A kö­zépkorban viszont ragadozó madár­alakban jelenítik meg, mint pl. almake­­­réki református templom freskóján, ahol az Úr akaratát — az Igét — viszi Szt. Jánoshoz, aki kimondja: „Kezdet­ben való az Ige” amiből született a vi­lágmindenség. Az „Ige” pedig nem más, mint az Úr akarata, melyből szü­letett Álmos is. Nem lehetetlen ez, hi­szen Metód püspök feljegyezte 882- ben, amikor a magyarok királyával (!) találkozott, hogy keresztények között járt! (Közismert, hogy már az avarok építettek keresztény templomokat.) Ha a legendák szövegét tekintjük, akkor láthatjuk, hogy mindkét esetben életet ad a madár, de mindkét alkalommal közvetve. Egyszer olyan vidékre ve­zette a magyarságot — Attilla örökébe —, ahol életlehetőséget találtak, más­kor meg gyermek születését jelzi. Ez­zel a jelenséggel már találkozhatunk — mi olvasók —, hiszen Jézus születé­sét is az Úr küldötte, angyal jelezte Szűz Máriának. A párhuzamot pedig érdemes tovább vonni Álmos és Jézus között, mert az azonosság megdöbben­tő (ez pedig arra enged következtetni, hogy Álmos is mitikus vonásokkal fel­ruházott személy, amit már anyja álma előre jelez): születésük előrejelzettsége azonos; mindkét gyermek fiú; mind­ketten vezéregyéniségek; mindkettő­jük élete tulajdonképpen ismeretlen (Jézusról 12—32 éves kora között semmit nem tudunk, Álmos pedig — mint kende — visszavonult életet élt); mindketten „új világba” vezették né­­­püket; mielőtt ez az új világ beteljesült volna, vezetőjük életét vesztette (Mó­zes is így járt); végül mindketten áldo­zati halált haltak népükért (bárányai­kért). E szertartást — áldozatot — so­ha nem kell megismételni! Az azonos­ság (hasonlatosság) annyira nyilvánva­ló — még ha a gondolat eretneknek tű­nik is —, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert keresztényi menta­litást jelez. Mivel a lexikonokban is igen kevés áll a turulmadárról — mert politikai okok miatt történelmünk til­tott része volt —, a legendák után vizs­gáljuk meg, mit takar e szó a magyar A WMs emblémájával jelölt tanulmányok Demokrata 1996/16

Next