Magyar Demokrata, 1998. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-05 / 9. szám
\p- • — - ; x A filozófia nagy kalandja My Pető Ferenc és a szütokrácia Az 1956. októberét követő rettegés csillapultával, jó két évtized eltettével a nézed különböző magyarországi eseményeinek hatáséra külföldre menekült egykori honfitársaink közül egyre többet gondolták egy, hogy szerencsét próbálnak idehaza. A rendszerváltásnak nevezett eseménysor idején megugrott a visszalátogatók száma, ám korántsem érkeztek olyan hosszú és tömött sorokban, mint azt egyesek remélték. Mégis, akik jöttek, azokat jobbára örömmel fogadták. Mint történt ez dr. Pető Ferenc esetében is. Pető Ferenc 1912-ben született Szegeden. A piaristáknál végezte a középiskolai tanulmányait, majd német-francia szakon diplomázott. Doktorátust lélektanból szerzett. Még érezhetőek voltak a nagy gazdasági világválság utórezgései, így aztán nem volt mit csodálkozni azon, hogy a frissen végzettek közül szinte senki nem kapott fizetett állást. Az ifjú lélekgyógyász sem tudott elhelyezkedni, egy darabig semmi hasznát nem vette a diplomájának. Zöldséget, gyümölcsöt és tojást árult Szegeden, és szállított Budapestre. Mintegy másfél év elteltével Franciaországba utazott, ahol Párizsban filozófiát hallgatott hat szemeszteren keresztül, és a filozófia tudományok területén elérhető legmagasabb fokú képesítéssel végezte el tanulmányait. - Amikor Hitler megjelent a történelem színpadán - emlékszik vissza dr. Pető Ferenc nekem is szembesülnöm kellett vele. Szükségét éreztem annak, hogy tisztázzam magamban az új német népvezérhez és az általa vallott ideológiához való viszonyomat. Pető doktor két hét vívódás után úgy döntött, beáll a francia hadseregbe. Nem sokáig szolgált azonban a gall trikolór alatt, mert a náci Németország hadereje alig két hét leforgása alatt gyakorlatilag megszállta az országot. Pető Ferenc hazautazott Magyarországra, hogy a családjáról híreket szerezzen. A marosvásárhelyi hadapródiskolában kapott munkát. Növendékeit Magyarország náci megszállása után arra biztatta, forduljanak szembe a németekkel. Megfélemlített tanártársai haditörvényszék elé akarták állíttatni, ám Pető Ferenc sokak számára váratlan elhatározással a frontvonalba való kiküldését kérte. Elöljárói Désre vezényelték azzal, hogy ott várja be, amíg új parancsot nem kap. Nemsokára érkezett az utasítás, hogy vegye át az erdélyi önkéntesekből álló, 1100 körüli embert számláló zászlóalj parancsnokságát. - Akkor már mindenki menekült - folytatja a múltidézést dr. Pető Ferenc. Dunaföldváron leváltottak, kiürítették a hadapród-iskolát. Azt tervezte, letelepedik Franciaországban, 1944 őszén tanítani kezdett egy francia iskolában, de mivel a családjáról továbbra sem kapott híreket, ismét hazajött. Amikor kis idő elteltével újból ki akart utazni, elvették az útlevelét. - Maradásra kényszerültem, viszont állást kaptam a hódmezővásárhelyi leánygimnáziumban, ahol Németh László is tanított. A világháborút követően a már ismert politikai körülményekből Pető doktor a kisgazdapárt felszeletelését, szétverését tartja a leginkább említésre méltónak. - Kovács Bélát kiadták az oroszoknak, Sulyok Dezsőt kizárták a pártból... A kisgazdapárt gyáván viselkedett. Sose politizáltam, mindig is sanda szemmel néztem a politikusokat. Egyszer azonban meghallgattam Sulyok egyik beszédét, amelyben igen keményen kritizálta a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat egyaránt, merthogy a nagyhatalmak - mindenféle deklaráció ellenére - nem akarják a demokráciát, az emberi jogokat biztosítani Magyarországon. A beszéd hatására Pető Ferenc Budapestre utazott - mint meséli, egy tojás árából tette meg az utat abban az időszakban, amikor az infláció már úgy felgyorsult, hogy „negyven nullát nyomtattak az egyes után a pénzekre”. Teljesen ismeretlenül beállítottam Sulyok Dezsőhöz. „ A szofokrácia életrendszere A szofokrácia olyan életrendszer és társadalmi szerződés, mely az emberi történelem egy új és nehéz korszakában az egyén jogait és kötelességeit egyensúlyban tárná és azokat törvényesítve az élet védelmét és az ember jövőjét szolgálja. A szofokrácia elnevezés görög eredetű. Görögül a szofosz bölcset, a kraléni pedig kormányzást jelent. Az összetett szó így a legjobb gondolatok uralmával egyenlő. Miért van szükség egy új társadalmi és életrendszerre a harmadik millennium hajnalán ? A huszadik században az emberi élet dimenziói kiterjedtek, és ezzel együtt új életszükségletek jelentkeztek. Az atombomba fenyegetése Damoklész kardja gyanánt lebeg felettünk, de a Tér is kitágult a végtelenre. Mintha az emberi élet idillikus kora lezárult volna a Földön, és új, szinte kozmikus feladatok özöne zúdult az életre és az emberre egyaránt. Az élet minősége bennünk és körülöttünk romlik, a társadalmi rendszerek, köztük a demokrácia fakul és szakadozik eresztékeiben. Az emberi és gazdasági egyenlőtlenségek nemcsak társadalmi megrázkódtatásokat, de forradalmakat, diktatúrákat, háborúkat, esztelen és kegyetlen emberpusztításokat is váltanak ki, anélkül hogy feladatokat oldanának meg, vagy tartós békét eredményeznének. Eddig az ideológiák, ezek a torzító és pusztító pszeudovallások, robbanó érzelmi töltettel telítve hozták az emberiségre a legnagyobb vér- és emberi életáldozatot a nagy hódítói tömeg mészárlása mellett. Itt az ideje, ebben az új kozmikus történelmi korszakban, hogy ezen pusztító szörnyetegnek életrombolását lehetetlenné tegyük. Olyan élet- és jogrendszert kell az emberre épített erkölcsi, filozófiai és lelki alappal létrehoznunk, mely minden hódító, elnyomó, hatalomvágyó szándékot a társadalom szervezésében már csírájában fojt el és tesz lehetetlenné. Ilyen új világ csak ott teremthető meg, ahol a jogrendszer az egyén jogainak és kötelességeinek egyensúlyára épül az élet és a természet törvényeinek szigorú megtartásával. A szofokráciában az egyén helye szigorúan meghatározott. Minden ember az élet egy darabjaként kell hogy annak megtartója és biztosítója legyen. Amellett, hogy saját magának aktív és közvetlen képviselője társadalmi rendszerében, jövőjét, tehát az élet folytonosságát is biztosítani akarja. Ez viszont csak akkor érhető el, ha életét a jövő részévé tudja tenni. Az, ami bennünket elszakíthatatlanul a jövőhöz köt, elsősorban a tudatunk, de főképp ennek a teremtő fokozódása, majd irányulása, a célokhoz kötött gondolkozásunk. A jövőt építő gondolat olyan, mint a célra lőtt nyíl, az elképzelést valóra váltó tett, az elméletnek gyakorlattá válása. Míg érzelmeink, szenvedélyeink rövid életűek, és csak a maguk robbanózsinórján égető töltetek, addig a rendszerezett, józan teremtő gondolatoka jelent a jövővel összekötő áramlások. Az ilyen folyamatokban az egyéni lelki tartalomból, gondolatsorokból új fizikai valóság töményül és épül. Demokrata 1998/9