Magyar Demokrata, 1999. január-március (3. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-28 / 4. szám

Demokrata 1999/4 MŰHELY d** A Lajtától keletre £››8h ^ f „A zsurnaliszták vagy a nevet tudják, vagy a tisztséget. (...) A telitalálat kizárt” Az önkéntes sajtóhelyesbítés hazánkban nem igazán népszerű - mintha a szer­kesztők úgy éreznék, rontja a lap hitelét. Más a felfogás a nagy nyugati lapok­nál, ahol szinte nincs nap helyreigazítás nélkül, annak ellenére, hogy azokban az itthoninál összehasonlíthatatlanul szigorúbban ellenőrzik az információkat. Ott az a felfogás, hogy a helyesbítés a lap hitelét növeli, és kötelesség is. Deutsch Tamásnak teljesen igaza volt, amikor a 168 Óra január 7-i számában azt nyi­latkozta, hogy „hihetetlenül alacsony a magyar újságírók szakmai nívója”. Pél­dát is mondott: „egy kinevezésről szóló hírnél a zsurnaliszták vagy a nevet tud­ják, vagy a tisztséget. Esetleg egyiket sem. A telitalálat kizárt.” Ennek a konk­rét példának van egy igen egyszerű magyarázata. Egy magát komolynak tar­tó nyugati lap ún. fact checker-ek (tényellenőrzők) nélkül éppen annyira elkép­zelhetetlen, mint az, hogy a beírt leveleket ne ellenőriznék, azaz ne vennék fel a kapcsolatot a levél írójával (felhívják), vajon tényleg ő írta-e a levelet. LOVAS ISTVÁN Ebben a szellemben következik most egy heljesbítés. Kiss T. Anna, aki a sajtójelenté­­■sek szerint havi egymillióért Horváth Ló­ránt ügyvezető elnöke, a Magyar Nemzet január 21 -i számában arra a kérdésre, hogy igaz-e hetilapunk értesülése, amely szerint­­ Horn Gyula médiaszakértője volt, Kiss T. Anna így válaszolt: „A hazai közéletben nagy hagyományai vannak a politikai cím­ezésnek. A médiatörvény előkészítésében is kidolgozásában szakértőként vettem részt, mind a hat párt képviselőjével együtt­működve. Később is így volt ez a költség­­vetési bizottságban Kádár Béla mellett. Mindig szakmai tudásom alapján kértek fel feladatokra.” A publicisztikában - nem a tirekről van szó - teljes mértékben megen­gedett egy rövid, jellemző utalás, mely a részleteket ugyan nem bontja ki, de a lénye­get talán még inkább megfogja, mintha az összes részlet ott szerepelne. Mint ahogyan­­ liberális lapok teszik: „Lukács Tamás, a KDNP kurátora a Magyar Rádiónál”. Ami sem azt jelenti, hogy törvény szerint ő va­lóban az, hiszen egy kurátort csak egy adott párt jelöl, majd a törvény szerint, a kurató­­iumi elnökségben „függetlenné" válik. Nem is szólva arról, hogy Lukácsot kizár­­ák a KDNP-ből. Ennek ellenére, ha Kiss T. Anna ezt „címkézésnek” tartja, a leg­messzebb menőkig és sietve kérjük bocsá­­tatát. Ugyanis ő a Kádár Béla vezette költ­ségvetési bizottság két MSZP-s alelnöké­­nek, Keller Lászlónak és Soós Győzőnek volt négy éven át a „szakértője” (ha Kiss T. Anna ezt a szót kívánja használni), de hiva­­alosan sem a kulturális bizottságban sem a hatpárti média-albizottságokban nem vett részt a médiatörvény szakmai előkészítésé­ben, illetve kodifikálásában, tudatta hetila­punkkal az említett bizottságok egyik tagja, aki mindezt nyilvánosan is hajlandó meg­erősíteni, ha Kiss T. Anna úgy érezné, erre szüksége van. Horn Gyulának azonban közvetlenül is médiatanácsadója volt Hajdú András, aki - és mivel a jelenlegi „diktatórikus” k­ormány idején kezd szokássá válni, hogy a volt kor­mány és kapcsolt részeik tanácsadóit az adófizetők pénzén tartják el - az anyagiak­ban messze nem bővelkedő, létszámstop­pal sújtott Magyar Rádióba találta meg nemrégiben a bejárást. Ő fogja ugyanis „di­gitalizálni a hangarchívumot. Komoly, szépen dotált munka. Amely az archívum vezetője, a volt kerületi párttitkár (őt a Hom­ éra beköszöntével rakták oda) irány­­mutatása alatt. De nemcsak őt tartja el a je­lenlegi „autokrata”, „zsarnoki”, „egészpá­lyás letámadást játszó”, „hatalomkoncent­ráló” kormány (az adófizetők pénzén). Wisinger úr is a képernyőn látható giganti­kus munkájával (ez irónia volt) veszi fel sok-sok-sok százezres fizetését az MTV- nél, főmunkatársként, ami mégis csak könnyebb, mintha a diktatúra újságírói utódszervezete, a MUOSZ tartaná el saját vezetőjét, a tagdíjakból összeszedett méltó fizetéssel. Az MTV-ben január 22-én reggel Vicsek Ferenc (akit az „erőkoncentráló” kormány szintén az ellenség megtévesztésére „tett be” oda, ahol van, mondaná a liberális ol­dal, ha megszorítanák) hívta be Csúcs László kisgazda helyettes frakcióvezetőt és Haraszti Miklóst, az SZDSZ kurátorát az MR-nél. A téma: támogassák-e a hirdetést nem kapó kis lapokat. Haraszti természete­sen az „olvasókra" bízná a lapokat, mert mint mondta, „a Lajtától keletre" ez így van. Majd éreztette, a javaslat valójában a „keresztény”, a „konzervatív” a „nemzeti” oldal lapjainak megsegítését célozza. Ha­raszti nyilván azt akarta mondani, hogy „a Lajtától nyugatra”, de nem is ez a lényeg, inkább a szokványos, kódolt, eszdéeszes dogma. Mucsán állami beavatkozás kell, Mucsán túl (nyugaton) nem, mert itt, Mu­csán, a Haraszti nézeteivel nem egybevágó lapok nem igazán kelendőek. Jó lenne vég­re, ha egy politikus egyszer a tévénézők millióinak is elmondaná, hogy­­ amit Kris­tóf Attila január 21 -én megírt feketén-fehé­­ren lapjában, a Magyar Nemzetben­­ a Ma­gyar Nemzet példányszáma nagyobb a Ma­gyar Hírlap példányszámánál. És mivel a Napi Magyarország példányszáma nem­csak a laptól kapott információnk szerint is igen közel van a Magyar Nemzet példány­számához (vagy néhány ezerrel kevesebb, vagy több), mindkét nem liberális lapnak a példányszáma külön-külön is nagyobb a Magyar Hírlap példányszámánál, noha az utóbbi összehasonlíthatatlanul nagyobb pénzzel és reklámbevétellel dolgozik. Hogy miként élnek az igen kis példány­­számú liberális lapok, elég egy pillantást vetni például az Élet és Irodalom Rezső té­ri otthonára: igazi palota, melyet hetente megjelenő, egy irányba ütő hazugságaival érdemel ki a Soros Alapítánytól, a Nemze­ti Kulturális Alapítványtól. Ugyanez a kör támogatja az Akadémia u. 1-3. sz. alatt szerkesztett, rendkívül alacsony példány­számban megjelenő, pazar kiállítású Be­szélő nevű havi folyóiratot (impresszuma szerint a Nemzeti Kulturális Alap, a Buda­pest Bank Budapestért Alapítvány és a So­ros Alapítvány), melyben az egyedüli hir­detők a Magyar Hírlap, a Mancs és az ÉS. Visszatérve a Magyar Rádióra: jó hír, hogy Kondor Katalin lett a Kossuth Rádió megbízott adófőszerkesztője. Kondor, aki tisztességes, okos és kitűnő rádiós, a Char­ta idején kék szalagot viselt, majd, egy te­levíziós beszélgetésben nyilvánosan (a Horn-korszak idején) fordult szembe az­zal, amit a kék szalag jelképez. Kondort azután nevezték ki, hogy Martin-Kovács Miklós önkéntesen távozott ahhoz az Elender nevű, MSZP-közeli céghez, amely a 168 Óra c. hetilap megcsappant hirdetői közül a kitartó reklámozók egyike. Martin távozásával komoly szívességet tett a ki­egyensúlyozott tájékoztatás megteremtése előfeltételeinek. ■ 25

Next