Magyar Demokrata, 1999. január-március (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-28 / 4. szám
Demokrata 1999/4 MŰHELY d** A Lajtától keletre £››8h ^ f „A zsurnaliszták vagy a nevet tudják, vagy a tisztséget. (...) A telitalálat kizárt” Az önkéntes sajtóhelyesbítés hazánkban nem igazán népszerű - mintha a szerkesztők úgy éreznék, rontja a lap hitelét. Más a felfogás a nagy nyugati lapoknál, ahol szinte nincs nap helyreigazítás nélkül, annak ellenére, hogy azokban az itthoninál összehasonlíthatatlanul szigorúbban ellenőrzik az információkat. Ott az a felfogás, hogy a helyesbítés a lap hitelét növeli, és kötelesség is. Deutsch Tamásnak teljesen igaza volt, amikor a 168 Óra január 7-i számában azt nyilatkozta, hogy „hihetetlenül alacsony a magyar újságírók szakmai nívója”. Példát is mondott: „egy kinevezésről szóló hírnél a zsurnaliszták vagy a nevet tudják, vagy a tisztséget. Esetleg egyiket sem. A telitalálat kizárt.” Ennek a konkrét példának van egy igen egyszerű magyarázata. Egy magát komolynak tartó nyugati lap ún. fact checker-ek (tényellenőrzők) nélkül éppen annyira elképzelhetetlen, mint az, hogy a beírt leveleket ne ellenőriznék, azaz ne vennék fel a kapcsolatot a levél írójával (felhívják), vajon tényleg ő írta-e a levelet. LOVAS ISTVÁN Ebben a szellemben következik most egy heljesbítés. Kiss T. Anna, aki a sajtójelenté■sek szerint havi egymillióért Horváth Lóránt ügyvezető elnöke, a Magyar Nemzet január 21 -i számában arra a kérdésre, hogy igaz-e hetilapunk értesülése, amely szerint Horn Gyula médiaszakértője volt, Kiss T. Anna így válaszolt: „A hazai közéletben nagy hagyományai vannak a politikai címezésnek. A médiatörvény előkészítésében is kidolgozásában szakértőként vettem részt, mind a hat párt képviselőjével együttműködve. Később is így volt ez a költségvetési bizottságban Kádár Béla mellett. Mindig szakmai tudásom alapján kértek fel feladatokra.” A publicisztikában - nem a tirekről van szó - teljes mértékben megengedett egy rövid, jellemző utalás, mely a részleteket ugyan nem bontja ki, de a lényeget talán még inkább megfogja, mintha az összes részlet ott szerepelne. Mint ahogyan liberális lapok teszik: „Lukács Tamás, a KDNP kurátora a Magyar Rádiónál”. Ami sem azt jelenti, hogy törvény szerint ő valóban az, hiszen egy kurátort csak egy adott párt jelöl, majd a törvény szerint, a kuratóiumi elnökségben „függetlenné" válik. Nem is szólva arról, hogy Lukácsot kizárák a KDNP-ből. Ennek ellenére, ha Kiss T. Anna ezt „címkézésnek” tartja, a legmesszebb menőkig és sietve kérjük bocsátatát. Ugyanis ő a Kádár Béla vezette költségvetési bizottság két MSZP-s alelnökének, Keller Lászlónak és Soós Győzőnek volt négy éven át a „szakértője” (ha Kiss T. Anna ezt a szót kívánja használni), de hivaalosan sem a kulturális bizottságban sem a hatpárti média-albizottságokban nem vett részt a médiatörvény szakmai előkészítésében, illetve kodifikálásában, tudatta hetilapunkkal az említett bizottságok egyik tagja, aki mindezt nyilvánosan is hajlandó megerősíteni, ha Kiss T. Anna úgy érezné, erre szüksége van. Horn Gyulának azonban közvetlenül is médiatanácsadója volt Hajdú András, aki - és mivel a jelenlegi „diktatórikus” kormány idején kezd szokássá válni, hogy a volt kormány és kapcsolt részeik tanácsadóit az adófizetők pénzén tartják el - az anyagiakban messze nem bővelkedő, létszámstoppal sújtott Magyar Rádióba találta meg nemrégiben a bejárást. Ő fogja ugyanis „digitalizálni a hangarchívumot. Komoly, szépen dotált munka. Amely az archívum vezetője, a volt kerületi párttitkár (őt a Hom éra beköszöntével rakták oda) iránymutatása alatt. De nemcsak őt tartja el a jelenlegi „autokrata”, „zsarnoki”, „egészpályás letámadást játszó”, „hatalomkoncentráló” kormány (az adófizetők pénzén). Wisinger úr is a képernyőn látható gigantikus munkájával (ez irónia volt) veszi fel sok-sok-sok százezres fizetését az MTV- nél, főmunkatársként, ami mégis csak könnyebb, mintha a diktatúra újságírói utódszervezete, a MUOSZ tartaná el saját vezetőjét, a tagdíjakból összeszedett méltó fizetéssel. Az MTV-ben január 22-én reggel Vicsek Ferenc (akit az „erőkoncentráló” kormány szintén az ellenség megtévesztésére „tett be” oda, ahol van, mondaná a liberális oldal, ha megszorítanák) hívta be Csúcs László kisgazda helyettes frakcióvezetőt és Haraszti Miklóst, az SZDSZ kurátorát az MR-nél. A téma: támogassák-e a hirdetést nem kapó kis lapokat. Haraszti természetesen az „olvasókra" bízná a lapokat, mert mint mondta, „a Lajtától keletre" ez így van. Majd éreztette, a javaslat valójában a „keresztény”, a „konzervatív” a „nemzeti” oldal lapjainak megsegítését célozza. Haraszti nyilván azt akarta mondani, hogy „a Lajtától nyugatra”, de nem is ez a lényeg, inkább a szokványos, kódolt, eszdéeszes dogma. Mucsán állami beavatkozás kell, Mucsán túl (nyugaton) nem, mert itt, Mucsán, a Haraszti nézeteivel nem egybevágó lapok nem igazán kelendőek. Jó lenne végre, ha egy politikus egyszer a tévénézők millióinak is elmondaná, hogy amit Kristóf Attila január 21 -én megírt feketén-fehéren lapjában, a Magyar Nemzetben a Magyar Nemzet példányszáma nagyobb a Magyar Hírlap példányszámánál. És mivel a Napi Magyarország példányszáma nemcsak a laptól kapott információnk szerint is igen közel van a Magyar Nemzet példányszámához (vagy néhány ezerrel kevesebb, vagy több), mindkét nem liberális lapnak a példányszáma külön-külön is nagyobb a Magyar Hírlap példányszámánál, noha az utóbbi összehasonlíthatatlanul nagyobb pénzzel és reklámbevétellel dolgozik. Hogy miként élnek az igen kis példányszámú liberális lapok, elég egy pillantást vetni például az Élet és Irodalom Rezső téri otthonára: igazi palota, melyet hetente megjelenő, egy irányba ütő hazugságaival érdemel ki a Soros Alapítánytól, a Nemzeti Kulturális Alapítványtól. Ugyanez a kör támogatja az Akadémia u. 1-3. sz. alatt szerkesztett, rendkívül alacsony példányszámban megjelenő, pazar kiállítású Beszélő nevű havi folyóiratot (impresszuma szerint a Nemzeti Kulturális Alap, a Budapest Bank Budapestért Alapítvány és a Soros Alapítvány), melyben az egyedüli hirdetők a Magyar Hírlap, a Mancs és az ÉS. Visszatérve a Magyar Rádióra: jó hír, hogy Kondor Katalin lett a Kossuth Rádió megbízott adófőszerkesztője. Kondor, aki tisztességes, okos és kitűnő rádiós, a Charta idején kék szalagot viselt, majd, egy televíziós beszélgetésben nyilvánosan (a Horn-korszak idején) fordult szembe azzal, amit a kék szalag jelképez. Kondort azután nevezték ki, hogy Martin-Kovács Miklós önkéntesen távozott ahhoz az Elender nevű, MSZP-közeli céghez, amely a 168 Óra c. hetilap megcsappant hirdetői közül a kitartó reklámozók egyike. Martin távozásával komoly szívességet tett a kiegyensúlyozott tájékoztatás megteremtése előfeltételeinek. ■ 25