Magyar Demokrata, 1999. január-március (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-28 / 4. szám
MŰHELY Függetlenek, ha egymásra találnak Minden készüléken a fiúk beszélnek csak úgy Szombaton ismét bizonyságot szerezhettünk róla, hogy a kormányoldal mennyire lenyúlta az elektronikus médiumokat. Már reggel gyanakodtam az ES-t olvasván. Megyesi Gusztáv a viszkis rabló apropóján azt írta: „kiderült, hogy lakásomba beköltözött a kormány. A fiúk. Minden készüléken a fiúk beszélnek.” Bár manapság ismét mindennek az apropóján a kormányt szokás szapulni, bizony lehet benne valami. Újabban mintha majdnem annyiszor látnám a képernyőn Orbán Viktort, mint Horn Gyulát vagy Kovács Lászlót. ICSZÉKELY KECSKÉS JÁNOS Azért gyanakodtam. A médiumokat és jeles főszereplőit figyelvén, újabban már olyan szkeptikussá váltam, hogy a Megyesi-fél megkérdőjelezhetetlen tekintélyeknek sem hiszek első szóra. Utoljára éppen azt idéztem tőle a Csak úgy-ban, hogy miért búcsúzott véglegesen és visszavonhatatlanul a Napkelte számára hiteltelenné vált stábjától. Aztán tavaly ősszel ismét feltűnt ott, és a műsor utolsó közszolgálati hónapjainak egyik főszereplőjévé vált. Ami állítását illeti, a híradó head ______________________a__________ line-ban Szájer József és Szabó János* menet nélkül a következőt hallottuk, (öregfiú) volt a beharangozni ítélt első két hír. Ez pedig Megyesit igazolta. Szájer József szerint kezdte a bemondó az első hírt. A néző pedig gyanút fogott. Régi trükkje ez a médiának. Ha valami csak az idézett személy „szerint” van úgy, akkor az bizony a valóságban lehet másképpen is - sugallja a szó. A tudósító (Hegedűs Judit) ráadásul többször megismételte. De azért Szájer is mondhatott egy mondatot arról, hogy az ellenzék szellemi polgárháborút folytat. Majd következett az MSZP választmányi ülése. Erről a bemondó azt tartotta érdemesnek előrebocsátani, hogy olyan új alapszabályt készít a párt, ami azt üzeni a társadalomnak, hogy az MSZP, kész a kormányzásra, majd Földesi György választmányi elnök azt mondta, hogy a Fidesz ellenségképet kreál. A néző pedig eltöprengett azon, hogy milyen direkt köze van az alapszabálynak a kormányzási képességhez, és miért olyan aktuális ez most. Netán mégis az ifjúszocialista vitairat alapján az előrehozott választásokat tűzték ki célul? Aztán eszébe jutott a vitairat egyik látszólag odadobott mondata az akciókról: „Alkotmánybíróság, ombudsman, népszavazás, polgári engedetlenség, sztrájk, demonstráció, petíció, tüntetés, köztársasági elnök, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyész, nyílt levél, provokatív (próba vagy tömeges) eljárás indítások.” És mit ad isten, a sztrájkhullám kifújása után Kovács László már fel is vetette a köztársasági elnök választásának kérdését... A tudósítás lényege egyébként - oda is Hegedűst küldték - Földes Fidesz-kritikája volt. Ő viszont már három mondatot kapott. Majd minden útmiközben a képen a Mérleg utcai pártház bejárata tűnt fel: „Béki Gabriella szabaddemokrata képviselő szerint nem igazak Szájer József állításai.” És a képviselőnőnek is kijárt a három mondat. Summázva, inkább szakmai alkalmatlanság derült ki a királyi híradóból, mint Megyesi igaza. Meg az általam többször szóvá tett jelenség következetes alkalmazása. Ismét úgy cáfoltatják az ellenzékkel a kormányt, miként 1990-94 között. De ugyanezt tette a rádió késő esti híradója is, ahol Földes Fidesz elleni hosszú monológját közvetítették, és a Tények is. Ott azt idézték Földestől, hogy a Fidesz ideges, mivel időzavarban van, hiszen februárra konszolidációt ígért, valamint a Pelikán- és a Simicska-ügyről is csak az ellenzék bírálásával tudja elterelni figyelmét. De érdekes módon a Fidesz képviselője sehol sem fejthette ki véleményét Gál Zoltán azon állításáról, hogy az MSZP-tagok menjenek be azokba a társadalmi szervezetekbe, amelyek szimpatizálnak nézeteikkel, és szerezzenek ott pozíciókat (az RTL Klub tudósítása). A nézőnek pedig valahonnan ismerős volt a dolog. Mintha egy-szer már jellemző lett volna hazánkban a kriptokommunisták beépülése minden társadalmi szervezetbe, sőt a rivális politikai pártokba is... Persze, nyílt és fedett párhuzamosságok, egybeesések most is vannak Nemcsak a híradó mosta össze egy blokkba az SZDSZ és az MSZP politikusának Fidesz-kritikáját, a Die Presse újságírójának is feltűnt a két párt viselkedése közötti hasonlóság. A déli krónikában azt tudhattuk meg erről, hogy „a választási vereség után magához tért baloldali ellenzék nyilvánvalóan a társadalmi elégedetlenségre alapozza stratégiáját, amint azt a szerző Tamás Gáspár Miklós egyik nemrégiben megjelent írásából kihámozza. Úgy fogalmaz, hogy a filozófus, a szabaddemokraták volt irányadója az egykori pártlapban megjelent elemzésében az osztályharc felújítására szólított fel. Hozzáteszi, hogy pártkörökben széles visszhangra talált az utcával való fenyegetés, és ezt figyelembe kell venni a szocialista parlamenti csoport hét végi tanácskozásán.” És a hallgató (polgár) elképzeli, amint az újra balos TGM kéz a kézben az ifjúszocikkal... De a cikk írója, Eugen Pogány-Falkenhaus ezek szerint cáfolja Pető Ivánt. Ő, az Internettóban válaszolt kérdéseinkre pártja születésnapi ünnepségének apropóján, és TGM-et valamint Eörsi Istvánt nem politikusnak, hanem publicistának tartotta. Ezek szerint a publicisták véleménye „szélesebb visszhangra talált” a pártban, mint a vezetőké? Vagy nincs is lényegi különbség? Sajátságos dolog ez a figyelemelterelés is. Azt már megírtam itt egy hete, hogy a Néprajzi Múzeum-üggyel miről terelte el a figyelmet a politikai irányító szerepbe felkapaszkodott média, de a Simicskáról nehéz lenne a Fidesznek elterelni a figyelmet, hiszen az „elterelés” eszköze, a média „független”. És ezek a függetlenek nemcsak az államtól kapnak támogatást (az ÉS például a Mol-tól), hanem a megbízható régi kapcsolatokra is számíthatnak. Ha igazat csiripelnek a he-