Magyar Demokrata, 2005. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)

2005-10-20 / 42. szám

MAGYARORSZÁG • 56 Wittner-zászló Beszélgetés turulról, ’56-ról és az elmaradt Nagyon örülök, hogy a turulmadár ismét testet ölt egy újkori emlékműben. Akik nem akarják, hogy a nemzet öntudatra ébredjen, azok persze tiltakoznak ellene. Azok kia­bálnak ellenne a leghangosabban, akiknek ugyancsak egy madár a jelképük. Ám az SZDSZ piros-fehér-zöld madarai valójában karvalyok, és képviselőik pontosan úgy is viselkednek - mondta a Demokratának Wittner Mária, 56-os szabadságharcos. - A főváros XII. kerülete, a Hegyvidék, az idén liberális kedélyeket borzoló, jelképes szoboravatással készül az 1956-os forrada­lom 49. évfordulójára. A szobor egy kitárt szárnyú, karmaiban kardot tartó turulma­dár. A gondolatban benne foglaltatik: a tu­rul, a nemzet lelke mindig eljön, amikor szükség van rá. Eljött ötvenhatban is? - Ötvenhat is a nemzet lelke, de eltapos­ták és elhallgatták ezt harminchárom évig, csakúgy, mint mindent, ami magyar. A ma­gyar regét és hitvilágot is, amelynek része a turul. Ezért nagyon örülök, hogy ismét tes­tet ölt egy újkori emlékműben. Akik pedig nem akarják, hogy a nemzet öntudatra éb­redjen, azok tiltakoznak ellene. Azon sincs mit csodálkozni, hogy éppen azok kiabálnak ellene a leghangosabban, akiknek ugyan­csak egy madár a jelképük. Összehasonlítot­tam az SZDSZ piros-fehér-zöld madarait a tu­rullal, de azoknak semmi közük e szent állat­hoz. Pontosan úgy néznek ki, mint a karva­lyok, és képviselőik is úgy működnek a ma­gyar belpolitikában, mint a karvalyok. Nem a turul ellen, hanem a magyar hazát mardo­­só karvalyok ellen kellene tiltakozni.­­ A forradalom ötvenedik évfordulójára készülőben van egy másik emlékmű is, ami szintén komoly vitákat váltott ki.­­ Ez egy ékalakot formázó valami, ami­ben semmi sem utal 56-ra. Igaz, az emlék­művel kapcsolatos viták során valakinek a szájából elhangzott, hogy ez nem nekünk, 56-osoknak készül. Nem lepett meg túlzot­tan ez a kijelentés, hiszen enélkül is tisztá­ban voltam azzal, hogy nem nekünk készül, csak meg kell nézni az alakját. - Mégis, kinek az emlékére állítanák a budapesti vaskefét? - Ez az ékforma tökéletesen jelképezi az MSZP aknamunkáját. Sokat nézegettem a tervről készült képet, és egyre csak az jutott eszembe, hogy pont olyan, mint az az ék, amit favágáskor arra használok, hogy szét­hasítsam vele a fatuskót. De nem csak ez ju­tott róla az eszembe. Láttam egyszer egy ké­pet a munkásőrök gyakorlatozásáról, ahol ék alakban felfejlődve készültek a támadás­hoz. Valójában tehát nem kérdés, hogy ki­nek készül az emlékmű. Lehet, hogy 56-nak, de nem a forradalmároknak, hanem a forra­dalom okán felállított munkásőrségnek. Az, hogy az ötvenedik évfordulóra ilyen emlék­művet akarnak felállítani, tisztán mutatja, hogy valójában nem történt rendszerváltás.­­Aki valaha is átélt hasonlót, mint az 1956 ös forradalom, tudja, hogy az emlékek sok­szor egy érzésbe sűrűsödnek össze. Mikor volt utoljára olyan érzése, mint akkor, a-ban? - Idén tavasszal, a gazdatüntetésen. Sosem felejtem el azt az érzést, ami akkor fogott el, amikor átvonulni készültek a Parlament elé, a Kossuth térre. A sort vezető traktorra felerősí­tettek egy Jézus szíve képet, a tetején pedig lo­bogott a nemzetiszínű zászló. Kísérteties volt, odamentem és megcsókoltam a képet Aztán földübörögtek a traktorok és a valószínűtlenül hosszú sor megindult az országház elé. Ami tavasszal a téren történt a Gazdák terén, is­mét bebizonyította, hogy létezik még valódi összefogás és meg tudják fogni egymás kezét az emberek, ha muszáj. Ez az az életérzés, amiért azt mondom, mégiscsak érdemes élni, ha lelkileg mégoly megalázott körülmények között is, mert mindig van egy, az ember lel­kén átsuhanó fénysugár, ami erőt ad. - Maradjunk a jelképeknél. Zászlókat varr. Honnan az ötlet? - A forradalom jelképévé váló lukas zászló adta az ötletet Mindig zavart, hogy ha a szél lobogtatta, a lükön át gyakran kifordult. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogyan tud­nám összekapcsolni a forradalmat jelképező lukas zászlót más, szintén a forradalomhoz kapcsolódó jelképekkel. Hosszas tervezgetés után sikerült kialakítanom egy olyan formát, amelyben úgy érzem, harmonikusan sikerült összekapcsolnom a jelképeket. Mindkét olda­lán kidolgozott selyemből készült a nemzeti lobogó, amelynek közepét kivágtam. A luk szélét fekete selyemszalaggal szegtem be, je­lezve ezzel az a fölött érzett gyászt, hogy a for­radalmat eltaposták, és a mai napig sem reha­bilitálták igazán. A lukban helyeztem el a for­radalmi hetekben használt, géppel kihímzett Kossuth-címert, amit hét vékony szalaggal erősítettem a luk széleihez. Minden zászlón sorszám és név szerepel. - Kiknek szánja a zászlókat és hány da­rab készült el idáig? - A zászló ajándék, és olyan emberek kapják, akik nemzetben gondolkodnak, és sokat tettek a magyar öntudatra ébredé­sért. Ötvenhat darabot készítek belőle, és a listát, amin a zászlók sorszáma és a hozzá­juk tartozó nevek állnak, én őrzöm. Eddig tizenhárom darab készült el, és úgy terve­zem, hogy jövőre, az ötvenedik évfordulóra elkészítem mind az ötvenhatot. - Kik kaptak eddig zászlót? - Tavaly készült el az első négy zászló. A legelső a címereket hímző barátomé lett, aki önzetlenül segít ebben a munkában, a másodi­kat pedig a nemrég elhunyt Pongrátz Gergely kapta. A tizenhárom megajándékozott között található többek között a vizsolyi katolikus plébános, Székely Kornél grafikus, Gorka Se­bestyén biztonságpolitikai szakértő, Ordódy György filmrendező, aki a kegyetlenül meg­kínzott és kivégzett fiatal orvostanhallgatóról, Tóth Ilonáról filmet készített és Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás legendás alakja is. Per­sze nagyjából tudom, kiket szeretnék a zász­lókkal megajándékozni, de pontos névsorom nincs. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy hála Istennek, van még ebben az országban 56 olyan ember, aki ezt megérdemli. C.7 Reiter Szilvia Todoroff Lázár

Next