Magyar Demokrata, 2017. október-december (21. évfolyam, 40-52. szám)
2017-10-04 / 40. szám
Demokrata MŰHELY 34 Pozsonyi Ádám ■ KORSZELLEM Logika A haladó szelleműséggel az a legfőbb gond, hogy teljes mértékben kerüli a logikát. Nem vesz róla tudomást. Polkorrekt kifejezéssel élve: kirekeszti. Holott a balliberális, haladó szellemű, kritikus és szkeptikus élőlény mindig arra hivatkozik, hogy a hit elavult, ósdi dolog, a bigott idiótáknak való, a sötét középkor maradéka, és éljen a nagybetűs logika. Olvasom az újságban, hogy „önálló cigány tartományt akar Magyarországon egy roma párt”. A reagálások különféle fórumokon liberális oldalról a szokásosak. S ahogy olvasom ezeket, elkezdem hiányolni a logikát. Amikor a magyarság érdeke elleni idegen térnyerés a téma, akkor mindig ugyanaz a balliberális nézőpont. Amikor még csak kezdődik a folyamat, amikor még csak felüti a fejét az idegen elem beszivárgása, akkor sötét középkori, aki ezt veszélynek állítja be, és aki ellene tesz, érvel vagy lép, az nácifasiszta kirekesztő. (Akár a múltban is, mert Kbsiéket nem zavarja, hogy a XIX. században nem volt nácizmus.) Amikor meg már az idegen elem valahol túlsúlyba kerül, elkezd követelőzni és a magyarságot kiszorítani, akkor meg „jogos, hiszen már többen vannak”. „Céljuk nem kevesebb, mint hogy önálló cigány tartomány jöjjön létre négy északkelet-magyarországi megyében.” (Abba a „populista” megközelítésbe most nem megyek bele, hogy ez mennyire reális - mert lássuk be, komolytalan.) Ha Trianon kerül szóba, akkor a haladó szellemű szerint megérdemeltük és jogos volt, mert már ennyi és ennyi volt az elszakított területeken az idegen elem. De amikor felmerül, hogy engedjünk-e be és megtűrjünk-e bármiféle idegen identitást - mint jelen helyzetben a migránsokat -, akkor az a nézőpont, hogy ebben semmiféle veszély nincs, és nácista riogató, aki itt veszélyforrást lát. Mindenki jobban járna, ha a ballibsi nem szkeptikus akarna lenni, meg kételkedő, meg logikus, hanem hívő. Hinne legalább egy dologban. A józan paraszti észben. ■ Bár Stephen Hawking 2014-be visszavonta az „eseményhorizontok” létezésére vonatkozó állításait, miszerint a fekete lyukak körül nincs olyan gravitációs tér, amely először foglyul ejti a hatósugarába került anyagot, majd ezt előbb-utóbb beszippantja, én mégis fenntartom a „politikai eseményhorizont” hasonlatomat az MSZP kapcsán. Először 2009-ben, az EP-választásokkor jeleztem e hasábokon, hogy Gyurcsány lavina alá vitte az MSZP-t, így nem tudja, hogy hol van lent és hol van fent. Régi tájolási pontjait a Horn-korszakból elveszítette a párt, és a gyurcsányi felfokozott kommunikációs kormányzási modell Balatonőszödöstől, tévészékházastól és bizalmi szavazásostól, a szociális népszavazással együtt lavinaként sodorta el 1989- es struktúráit. Azt is jeleztem, hogy valószínűleg tíz éven belül a politika baloldali vákuuma felfalja a régi MSZP-t. Teóriámat és a strukturális beroskadás kényszerűségét nem sokan osztották, ám ezt Gyurcsány kiválásakor is fenntartottam, azzal az észrevétellel - e téren pont Bayer Zsolttal folytattunk többször is nyilvános vitát, hogy ezzel nem az MSZP, hanem Gyurcsány fog túlélni. 2011-ben általános volt a jobboldalon a vélekedés, hogy Gyurcsánynak vége. Nem lett. És most nyáron még mindenki javában a baloldal összefogásáról és Botka éppen aktuális taktikai lépéseiről vitázott, amikor az MSZP-t szétfeszítő strukturális folyamatokra igyekeztem rámutatni, és arra, hogy a párt strukturális és stratégiai belső feszültségei csak beteljesíteni látszanak régi prognózisomat (Az MSZP végórái I—II., Demokrata, július 12., 19.) És lám, bekövetkezett. Botka távozott a miniszterelnök-jelöltségből. Fél évvel a választások előtt. Újhelyi István alelnök is. A pártban teljes a káosz. Bizony a fekete lyuk nagyon közel van. Most megint mindenki elemez, mond mindent, és magyaráz. Jó reggelt! Az MSZP-nek vége. Nézzük ismét strukturális oldalról! A párt hagyományos kötőszövetei eloldódtak. Eloldódott Budapest és a vidék, eloldódott a pártvezetés egyik része a másiktól, és eloldódott a baloldali választóbázis a többségi MSZP-hez kötődéstől. Mindeközben igaz az is, hogy ezt az oldást nemcsak belülről - a rossz kommunikáció, belső személyi ellentétek, eltérő stratégiák okozzák, okozták, hanem a Fidesz kemény politikai környezetépítése, vagy építési kísérlete, amely minimum zavarokat okozott az MSZP belső működésében. Ugyancsak ezt a belső strukturális oldódást jelentette a Gyurcsány-dilemma. Az, hogy a tagság sem Budapesten, sem vidéken korántsem volt annyira elutasító a Nagy Kalandor irányában, mint ahogyan azt Botka megfogalmazta. Strukturális probléma volt az elnök és a miniszterelnök-jelölt hatalmi erőterének tisztázatlansága. Molnár Gyula nem volt képes elnöki hatalmát megerősíteni és önálló centrumként vezényelni a folyamatokat. Zsebre dugott kézzel kicsit ide is, oda is el akarta játszani a „jó fej” menedzsert akkor, amikor stratégiai élet-halál kérdésekben kellett dönteni. Egy-egy döntés mellett is zsebre dugott kézzel állt, és a stratégiai szemben állók mellett is. Úgy gondolta, ez a „jófejség”! Súlyos strukturális bajokat okozott ezzel. Az MSZP elnöke az MSZP stratégiai ügyeiben nem volt képes hatalmi centrumot képezni, nem volt képes a döntéseket integrálni, és nem volt képes mindezek alapján rendet tenni. Úgy állt, álldogált ezekben az ügyekben, mint egy... hol emellett, hol amellett... És persze most ebből azt levonni következtetésként, hogy Molnár Gyula felelőssége milyen nagy, nos, ezt lehet, csak nem lenne igaz... Persze van felelőssége, de körülbelül akkora, mint amekkora az SZDSZ eltűnésében Retkes Attilának, a párt utolsó elnökének volt, aki azzal kezdte elnöki karrierjét, hogy elnézést kért a magyar társadalomtól mindazért, amit az SZDSZ csinált az őt megelőző húsz évben. És ezzel be is zárta a pártot. Kész. Vége. Na körülbelül ekkora lesz párttörténeti értelemben Molnár Gyula felelőssége is az MSZP kimúlásában. Pont azért, mert ő már egy strukturális terméke volt pártjának, aki „csak” sodródott az eseményhorizonton. Ahogy Botka is. Annyi különbséggel, hogy Zárug Péter Farkas ■ történelmi sodrásban Az MSZP-nek vége... 2017. október 4.