Magyar egyháztörténeti vázlatok 7. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1995)

1995 / 1-2. szám - Módszertan, adattár, szemle - MOLNÁR Antal: A 85 éves P. Lukács László SJ köszöntése

kásságáról és a hazai historiográfia szempontjából igen fontos római magyar jezsuita történész-műhely működéséről azonban összefoglaló ismertetés mind­máig nem jelent meg, sőt P. Lukács több kiadványáról még recenziót sem olvashatunk itthoni folyóiratainkban. Írásommal ezt a hiányt igyekeztem pó­tolni.­ Lukács László 1910. október 27-én született Mecenzéfen (Abaúj­ Toma vm.) Lukács Gyula géplakatos és Bisztike Matild második gyermekeként. Gyermek­korát Kápolnásnyéken (Fejér vm.) töltötte, ahol édesapja édesanyjuk halála (1918) után egyedül nevelte a három testvért. P. Lukács ebből a Fejér megyei kis faluból hozta magával a természet és a mezei munka szeretetét, amely a római évek alatt is elkísérte, s a rendház kertjének művelése, parkjának rend­­bentartása évtizedeken át egyik legfontosabb kikapcsolódását jelentette. Az apa a nehéz körülmények ellenére gondoskodott a jó képességű fiú taníttatásá­ról. 1921-től Szekszárdon, majd a jezsuiták híres pécsi Pius gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait. Érettségi után egy ideig dolgozott, majd 1931 szeptember 9-én felvételt nyert a jezsuita rendbe. Ettől kezdve 15 éven keresztül tanult, így készülve a jezsuita pap-tanári hivatására. 1932-33-ban novicius a budapesti Manrézában, majd retorikát hallgatott ugyanott. 1935-től 1937-ig Szegeden és Budapesten filozófiát, majd­­egyévi diákotthoni prefektus­­ság után a Piusban) Szegeden négy éven át theológiát tanult a rendi főiskolán. Közben 1941. június 22-én szentelte pappá a szegedi fogadalmi templomban Glattfelder Gyula Csanádi püspök. Egy év harmadik próbáció után 1943-től 1946-ig a szegedi egyetem történelem-földrajz szakán végzett tanulmányokat. Első tudományos munkája a Hermann Egyedhez írt doktori értekezésen, amelyben rendtörténeti források alapján vázolta egy alig ismert XVIII. századi jezsuita hitszónok, Szabó István pályáját, s a Budapesti Egyetemi Könyvtár egy kéziratos anonim prédikációs kötetéről megállapította, hogy az Szabó Ist­ván ünnepi beszédeit tartalmazza. 1947-ben került Kalocsára, a rend gimnázi­umába, hogy a felkészülés hosszú évei után végre szeretett jezsuita tanárainak nyomdokaiba léphessen. A történelem azonban közbeszólt. Egy tanévet taníthatott, amikor 1948 őszén élete teljesen váratlan fordulatot vett. Ebben az évben a rend hazai vezetői ugyanis már világosan látták, hogy a politikai helyzet miatt magyaror­szági működésük hamarosan ellehetetlenül. Ezért 1948 őszén P. Borbély Ist­ván tartományfőnök elkezdte a fiatalabb rendtagokat külföldre küldeni. A jezsuiták (köztük igen sok növendék) külföldre szökése egészen 1949 nyaráig folytatódott, s ennek során a határokon kívül élő rendtagok száma majd 150-re . Az eddig megjelent rövidebb méltatások közül a leghasználhatóbb a Balázs Mihály által összeállított életrajz és az azt követő bibliográfia. In: Lukács László: A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus. Szeged, 1989. 132-137. p. Az életrajzi adatokat a személyes beszélgetések mellett a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltárának anyaga, továbbá az Országos Széchényi Könyvtár Kéz­irattárában elhelyezett Lukács László - hagyaték (OSZKK Fond 366) alapján állítottam össze. Itt mondok köszönetet Dr. Fülep Katalinnak, az OSZKK tudományos főmunkatársá­nak, a hagyaték rendezőjének és gondozójának munkám során nyújtott önzetlen segítségé­ért. A továbbiakban csak bibliográfiai jegyzeteket alkalmazok. 2 Szabó István S.I. élete és szónoki munkái (1695-1753). Szeged, 1946. Kézirat.

Next