Magyar egyháztörténeti vázlatok 7. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1995)

1995 / 1-2. szám - Módszertan, adattár, szemle - MOLNÁR Antal: A 85 éves P. Lukács László SJ köszöntése

gyarapodott. A nagyszabású akció kockázatosságát jelzi, hogy 14 rendtagot fogtak el a magyar hatóságok, akik tiltott határátlépés kísérletéért súlyos börtönbüntetést szenvedtek. Ennek a veszélyes „értékmentő” rendi politiká­nak köszönhető, hogy P. Lukácsot, a fiatal történelemtanárt, 1948 őszén tarto­mányfőnöke Rómába küldte. November 5-én indult Budapestről P. Héjja Gyu­la társaságában a veszélyes útra, s nem mindennapi kalandok és súlyos megpróbáltatások után november 21-én értek Rómába. Az Örök Városban a rend központjában, a kúrián kapott szállást és munkát: a jezsuita rend római levéltárának lett P. Josef Teschitel levéltárigazgató mellett másodlevéltárosa. Ezzel a már 38 éves jezsuita szerzetes életében gyökeresen új korszak kezdődött: a fájdalmasan megszakadt rövid tanárkodás után a rendi történetírás legfontosabb forrásőrző intézményében dolgozhatott. P. Lukács igen nagy érdeme, hogy ezt a páratlan lehetőséget felismerte és a kezdetektől fogva igen céltudatosan fáradozott rendi megbízatásai mellett a magyar vonatkozású források összegyűjtésén és közzétételén, valamint, látva saját erőinek végességét, munkatársak szervezésén Rómában és Magyarorszá­gon egyaránt. Nem ő volt az első a XX. századi magyar jezsuiták közül, aki nagyszabású forrásgyűjtést végzett, hiszen a századelőn P. Szittyay Dénes több száz kötetre valót másolt hazai és külföldi levéltárakban­, s a két háború között P. Gyenis András szervezett munkaközösséget a jezsuita források köz­lésére és feldolgozására,­­ azonban eredményességben, céltudatosságban és színvonalban P. Lukács valamennyi elődjét felülmúlta. 1948-tól nyolc éven át dolgozott a rendi levéltárban, s ezalatt páratlan anyagismeretre tett szert. A rendezés és a kutatók kiszolgálása mellett igen hamar hozzálátott a magyar vonatkozású források másolásához. „Én ittartóz­­kodásom első percétől erkölcsi kötelességemnek tekintettem, hogy minden szabadidőmet erre szenteljem. Sok minden mellett az a tény, hogy Rómában lehetek huzamosabb ideig, és hogy a Társaság levéltárába szabad bejárásom van, elemi erővel kényszerít erre a munkára. Vétek volna ezt az egészen kivételes alkalmat fel nem használni.” Ezeket a gondolatokat 1952 januárjá­­ban írta P. Reisz Elemér viceprovinciálishoz címzett levelében. Az érdemi anyaggyűjtést alapos tájékozódás után 1950-ben kezdte el. Először csak az első nagyszombati alapítás történetét kívánta feldolgozni, de rövidesen gyűjtését az egész XVI. századi hungarika anyagra kiterjesztette. Fáradhatatlanul másolta levéltáruk dokumentumait, 1951 szeptemberétől kezdve pedig hozzálátott a Vatikáni Levéltár anyagának átfésüléséhez. A feladat méreteit látva érlelődött meg benne a felismerés, hogy munkatársak nélkül egymaga alig tudja befejez­ni a munkát. Mivel ezekben az években viszonylag sok magyar jezsuita élt külföldön, ezért a rendi vezetés is könnyű szívvel bocsájtott munkaerőket az eredményesen dolgozó történész rendelkezésére.­ ­ Szittyay Dénes forrásmásolatait a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (Ms 23-30) és a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára (C 82/1-18.) őrzik.­­ Ennek a munkának az eredménye a Jezsuita Történeti Évkönyv három és a Kiadványok Jézustársasága magyarországi történetéhez 38 kötete.

Next