Magyar egyháztörténeti vázlatok 22. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2010)

2010 / 1-2. szám - Tanulmányok - FEDELES Tamás: Középkori pécsi segédpüspökök

negyedét pótolni kellett. A sírzárókő egy meglehetősen gyakorlatlan kőfaragó munkája, amely nem csak a püspökfigura kidolgozásának kvalitásában, hanem a gótikus minusz­­kulás feliraton is tetten érhető. Az olvasást megkönnyítendő, a 19. században fekete festékkel színezték a betűket, amint az egykori képeken látható,60 azonban ez sem segí­tette elő a helyes interpretációt. A püspök nevét Demetriusként, Graciusként végül helyesen Györgyként oldották fel. A püspökség nevének azonosítására is több kísérlet történt, míg végül a kútfők se­gítségével az argyasi (Curtea de Argeș Románia területén) egyházmegye vált elfogadot­tá.61 A korábbi kutatási eredmények, a sírkő, és az írott források segítségével egyértel­műen kijelenthetjük, hogy György argyasi püspök sírfedlapjáról van szó, melynek felirata a következőképpen oldható fel: hic + iacet + sepultus + georgius + episcopus + argensi(s) + anno dni MCCCC(II) — Itt nyugszik eltemetve György argyasi püspök. Az Úr 140(2). esztendejében. A szóban forgó püspöki székhely alapítására 1382-ben került sor a havasalföldi Vaj­daság területén, azonban négy esztendő múlva gyakorlatilag megszűnt. Ezt követően címzetes püspökségként működött tovább.62 Az argyasi püspökök sorában ötödik helyen szerepel György pécsi kanonok.63 1402. február 20-án álította ki IX. Bonifác pápa (1389-1404) kancelláriája azt a bullát, melyel János fia György felszentelt papot, a pécsi székesegyház kanonokját a János püspök halá­lával megüresedett argyasi püspökségre nevezte ki, s egyúttal meghagyta neki, hogy a ki­nevező oklevél kiváltását követően személyesen tartózkodjon püspöki székhelyén.64 Minthogy azonban ekkor már a püspökség ténylegesen nem működött, természetesen csak a kancellária álltal alkalmazott formuláinak kell tekintenünk a rezideáilásra vonatko­zó előírást. Ennek fényében magától értetődőnek tarthatjuk, hogy a Szentszék ugyan­azon a napon egy másik bullát is kiállított György részére. Ebben az oklevélben a pápa engedélyezte számára, hogy más városban és egyházmegyében tartózkodjék, és gyakorol­hassa a főpapi teendőket a helyi Ordinarius jóváhagyásával.65 Ezek alapján teljes mérték­­ ­ételének Dolgozatai 60.) (a továbbiakban: WERNES-KRONBERGER 1939) 25. (A sírkővel kapcsolatos szakirodalomban Lővei Pál segített eligazodni. Segítségét ezúton is köszönöm.) 60 SZŐNYI 1906. 237. (768. kép) 61 KOLLER, JOSEPHUS: Prolegomena in historiam Episcopatus Quinqueecclesiarum. Poso­yi, 1804. IV. táb­la, 2. ábra.; KOLLER II. 238.; HENSZLMANN 1870. II. 268-270.; SZŐNYI 1906. 238-241.; SzŐNYI OTTÓ: A Pécsi Dómmúzeum. Magyar Művészet, 5 (1929) 508-536. itt: 532, 536.; WERNES-KRONBERGER 1939. 25.; TÓTH SÁNDOR: Veszprémi középkori sírkőtöredékek (a Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése II.). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2 (1964) 168, 181/10. 1. 62 KARÁCSONYI 1905. 8.; KMTL 459. (Koszta László). TÖRÖK JÓZSEF: A tizennegyedik század magyar egy­háztörténete. Bp., 2004. (Keresztény Századok) 88-89. 63 Karácsonyi 1905. 8. 64 „Bonifacus etc. Directo filio Georgio Johannis Electo Argensi.­.Postmodum vere dicta Argensis ecclesia per obitum dicti Johannis Episcopi, qui extra Romanam Curiam diem clausit extremum, vacante, Nos... ad te Georgium, tune canonicum ecclesie Quinqueecclesiensis, in sacerdotio constitutum... Volumus autem, quod postquam presentes litteras habeas expeditas, ad prefatam ecclesieam Argensem te transferes et residesa personaliter in eadem... ” MV 1/4. 410.; Reg.: Zsigmond-kori oklevéltár. I-X. Szerk. MÁLYUSZ ELEMÉR, BORSA IVÁN, C. Tóth Norbert. Bp., 1951-2007. (a továbbiakban: ZsO) II/1. Nr. 1455.; A püspökök lis­táját ld. EUBEL I. 105. 65 „volentesque personam tuam specialibus gratis et favoribus honorare, tibi, ut ...in quibuscumque ponti­ficalia exercere et in huiusmodi aliis civitate et diocesi, dummodo ad hoc Ordinarii loci accedat assentis, pontificalia exercere et in huiusmodi aliis civitate et diocesi residere libere et licité valens... ” MV 1/4.411.

Next