Magyar Élet Pártértesítője, 1940 (2. évfolyam, 13. szám)

1940-07-01 / 13. szám

f ff RTERTES1T0JE UJ ALAPOKON Magyarország szomszédságában a múlt hét utolsó napjaiban olyan esemény történt, amely a legkö­zelebbről érinti a magyar politi­kát és közvéleményt. Románia szinte órák alatt elvesztette terü­letének jórészét. Az átadás béké­sen, puskalövés nélkül történt, a román kormány a helyzet mérle­gelése alapján arra az elhatáro­zásra jutott, hogy* eleget tesz Oroszország kívánságának és visszaadja azt a területet, ame­lyet a pí iskörnyéki békék Orosz­ország testéből vettek el és csa­toltak Romániához. Ezzel olyan folyamat indult meg, amely ellen Románia egészen az utolsó pilla­natokig a legélénkebben tiltako­zott és a merev elzárkózás állás­pontjára helyezkedett. Nem lehe­tett tárgyalni a románokkal ar­ról, hogy a határokat kiigazítsák és önként megváltoztassák azt a rendet, amelyet a Páris melletti békék erőszakolták rá Európa ke­letére és amely minden tárgyila­gos szemlélő előtt tarthatatlan­nak bizonyult. Románia a területi integritás alapján állott.— ezt az elvet adta fel egyik óráról másik­ra az orosz követelések átnyuj- tása után. Románia húsz év előtt olyan hirtelen nagyobbodott meg, hogy annak következményei nem ma­radhattak el. Mindegy volt neki, szövetségesé vagy ellenségé a föld, amelyet megszerez, csak na­gyobbodni akart és a páriskör- nyéki békék szerzői hozzájárul­tak a zűrzavarban teremtett egészségtelen és életképtelen nemzetiségi álmm létrejöttéhez. Szükségük volt rá, mert Romá­niának Csehszlovákiával együtt az volt a hivatása, hogy az angol —francia érdeket képviselje Ke­let-Európábán és a két állam en­nek szolgai módon igyekezett ele­get tenni. Valóban hűséges szö­vetségesei és jólfizetett csatlósai voltak az angol—francia politi­kának, ugyanakkor azonban nem tudták megoldani belső problé­máikat és életképtelenségük egy­re szembeszökőbb lett. Csehszlo­vákiát előbb elérte végzete, fel­bomlott és megsemmisült a fel­törő friss és természetes erők előtt, most Románia érzi, hogy a hirtelen és jogtalan területszer­zésnek és a húsz év óta követett politikának következményei el- maradhatatlanok. A páriskörnyéki békék romok­ban hevernek. Versaillesben né­niét katonák állanak őrséget és az k szövetség, amely hatalmában tartotta Európát, a francia fegy­verszünettel végleg fhegsemmi- sült. Ezzel megszűnt Nagy-Ro- mánia létjogosultsága is, nem volt többé hatalmas szövetséges, i amely a mesterséges államalaku­latban tarthatta volna a lelket. Az a kapkodó és fejvesztett áti alakítás, amelyre Románia veze­tői az utolsó pillanatokban el­szánták magukat, már nem segí­tett. A történelem elindult és Ro­mánia mindig is gyönge voltai­hoz, hogy egymagában irányítsa, vagy feltartóztassa. Elérkezett az újjárendezés ideje, amelyet a te­rületi integritásában megsérült, szövetségeseitől megfosztott, bel­ső válságokban kimerült Romá­nia többé már nem akadályozhat. Ennek az újjárendezésnek ter­mészetesen új alapokon kell meg­történnie. Le kell számolni mind­azzal, ami a békeszerződésekből ittmaradt és az utolsó húsz év­ben ezeket a szerződéseket men­teni, megmerevíteni próbálta. Ami eddig történt, az rossz volt, hiábavaló kísérletezés, amire rá­cáfolt az igazság. Romokban he­ver a kollektív biztonság elmé­lete, történelmi emlék a népszö­vetségi rendszer, értéktelen papí­ros minden régi szerződés. Bebi­zonyosodott, hogy a régi alapon nem lehet egészséges életet *" remteni, s aki még ma is a pár környéki békékre próbál hivlt kozni, az önmagát rekeszti ki i európai népek új, egészsége^ életrevaló közösségéből. Magyarország küzdött elsőnek II. ÉVFOLYAM, 13. SZ. — 1940 JÜLIUS 1. MEGJELENIK MINDEN Hő 1-ÉN ÉS 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ARA EGY ÉVRE 2.40 PENGŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL VIII. KERÜLET, ESZTERHAZY-UTCA 30. TELEFONSZAMOK: 138—452 ÉS 138—453

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék