Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
C - Czillich Anna - Czimeg János - Czinár Mór - Czinder Károly - Czindery László - Czinka Panna, Cinka - Czinke Ferenc
Czillich totta a Rohonczi Gazdasági Intézetet, majd Klauzál bérlőtársa lett a Vas vm.-i borostyánkői és németszentmihályi uradalmakban. Mint gyakorló gazda a juhtenyésztés és a növénytermesztés terén mutatott fel kimagasló eredményeket. 1851-ben megvetette a Csallóközben a gutori törzsjuhnyáj alapjait. 1847-től az Országos Magyar Gazdasági Egyesület választmányi tagja. 1840—41-ben szerk. Vállas Antallal együtt a Rohonczi Közleményeket, 1861-től 1865-ig, ill. 1873—75-ben a Pozsony megyei Gazdasági Egylet Évkönyvét, amely egylet első alelnöke volt. Több hazai és külföldi tudományos társaság (köztük a francia ak.) tagja. Széles körű orvosi és mezőgazdasági irodalmi munkásságot folytatott. — F. m. Állattenyésztési eszmék... (Pest, 1859); Jelentése a gyapjú gyári mosása érdekében. . . (Pest, 1866); Enttwurf zu einer gründenden Actien-Gesellschaft in Pest (Pest, 1867); Jelentés. . . a német gazdák és erdészek XXVI. gyülekezetéről (Pest, 1868).— Irod. Galgóczy Károly; Orsz. Gazdasági Egyesület emlékéve (V., Bp., 1885). Czillich Anna (Eger, 1893. márc. 25. —Bp., 1923. aug. 28.); festő, Glatz Oszkár és Réti István tanítványa. Műalkotásai 1924-ben kerültek nyilvánosság elé. 1925-ben kiadták lelki vívódásait, érzékenységét tükröző naplóját. Czimeg János (Szeged, 1823. máj. 15.— Szeged, 1876. febr. 26.): mérnök, bányatanácsos. Tanulmányait Selmecbányán végezte, 1848-ban a honvédség mérnökkari osztályának tagjaként részt vett a főváros megerősítésében. 1849-ben emigrált s Párizsban saját találmányainak (ezüstözött tükör stb.) hasznosítására ipari üzemet létesített. Hazatérve ő készítette el a szegedi Széchenyi tér rendezésének tervét. — Irod. Cz. J. (Szegedi Híradó, 1884. 39. sz.) Czinár Mór (Szakolca, 1787. márc. 30.— Pannonhalma, 1875. febr. 10.): bencés tanár, levéltáros, történetkutató, az MTA 1. tagja (1858). Nagyszombatban, Pozsonyban, Győrött, Pannonhalmán tanított, 1829-től Pannonhalmán levéltáros, könyvtáros, 1870-től a könyvtár ig.-ja. Főleg Árpád-kori oklevelekkel és egyháztörténettel foglalkozott. — M. Index alphabeticus. . . (Fejér György Codex diplomaticusához, Pest, 1866). — Irod. Ipolyi Arnold: Emlékbeszédek Cz. M. felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1876); Sörös Pongrác: Cz. M. P. (A Pannonhalmi Szent Benedekrend története Bp., 1916.) Czinder Károly (19 — 20. sz.): szakszervezeti funkcionárius, cipészmunkás. Az 1880-as évek végén a radikális pártellenzék egyik irányítója. A cipészek szervezetének funkcionáriusa. Egy ideig a Cipész c. szaklap szerk.-je. A 90-es évek elején az Enghmann Pál, később a Silberberg Ignác vezette radikális pártellenzék tagja. 1897 végén rövid ideig a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja. Czindery László (Pécs, 1792. júl. 6.— Pécs, 1860. jan. 24.): nagybirtokos, főispán, mezőgazdasági szakíró. Előbb Somogy vm. alispánja és ogy.-i követe, majd Vas vm. főispáni helytartója, 1845-től pedig Somogy vm. főispánja. Működése során elsősorban aktuális mezőgazdasági problémák foglalkoztatták. A Somogy vm.-i gazdák részvételével lótenyésztő társaságot alapított. Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület alapító tagja, 1839—49-ben másodelnöke. Több cikket írt a Gazdasági Tudósítások és a Magyar Gazda c. lapokban a fasorok és ültetvények hasznáról, a szőlőművelésről, borkezelésről, a takarmánypótlékról stb. — M. Alaprajza a somogyvármegyei lótenyésztő társaságnak (Pest, 1836); Mikép gazdálkodhatunk ingyen? (Pozsony, 1844); Czinka Panna, Cinka (Sajógömör, 1771 ? — ?, 1772 ?): cigányzenész. Atyja is zenész volt. Zenéje pártfogója, Lányi János földbirtokos taníttatta Rozsnyón. 1730-ban férjhez ment egy nagybőgőshöz, vele és két zenész sógorával hozta létre korának egyik legnépszerűbb cigánybandáját. Hiteles műve nem maradt fenn. A híres ~nóta kétségtelenül 19. sz.-i alkotás, úgyszintén mindazok a dallamok, amelyeket Fáy István és Káldy Gyula az ő neve alatt adtak közre. Ugyanez áll a Rákóczi-indulóra is, amely ugyancsak nem műve, hanem a 19. sz. elejének reprezentáns m. hangszeres darabja. — Irod. Major Ervin: Népdal és verbunkos (Kodály Emlékkv., Bp., 1953). — Szt. Dózsa Endre: Cz. P. (I., I—II., Kolozsvár, 1913); Balázs Béla —Kodály Zoltán: Cz. P. balladája (színjáték, Bp., 1948); Czinke Ferenc (Fényeslitke, 1761. szept. 2.—Buda, 1835. júl. 13.): költő, fordító, egyetemi tanár. Nemes szülőktől származott. 1785-től a pécsi gimn.-ban h. tanár, 1789-től Szombathelyen, 1793-tól Sopronban, 1801-től Budán volt gimn.-i tanár. 1808-ban Révai Miklós halála után az ő utódaként a budai egy.-en a m. nyelv és irodalom profeszszorává nevezték ki. Tanítványai, köztük Vörösmarty is haladásellenes szemlélete és előadásainak alacsony színvonala miatt nem becsülték, kevés hallgatója volt. 1830-ban vonult nyugdíjba. — F. m. A magyar nyelv dicsérete egy ódában (Pécs, 1789); Magyar idyllion. . . (Pest, 1797); Próbatétel a magyar ékesszólásnak gyakorlásaiból (Pest, 1808);