Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

Előszó

ELŐSZÓ :,A kiváló elmék képét az ékesszólás eleven színeivel lefesteni, az ismeretlenség homályából kiásván napfényre hozni és őket mintegy élő valóságban bemutatni — a műveltebb nemzetek egyetértő ítélete szerint mindenkor dicséretes vállalkozás volt, amely másokat is szép gondolatokra és merész tettekre ösztönzött. Hajdanában a görögök és a rómaiak, a mi időnkben a franciák, angolok, olaszok, németek ez okból örökítették meg polgártársaik tetteit írásban és műalkotásban, hogy az utókor megtanulja elkerülni a hitványság példáit, a derékségeit pedig megragadni és követni. Mert az ifjúság a hibák és erények szemléléséből, valamint a korábbi dolgok össze­hasonlításából nagyszerűen észlelheti, hogy mi illik a jó polgárhoz, ki szerez hazájá­nak díszt, és ki gyalázatot." Közel kétszáz éve írta le ezeket a sorokat Horányi Elek, a magyar irodalomtörténet­írás egyik úttörője életrajzi lexikona előszavában. Háromkötetes műve, a Memoria Hungarorum (1775 —1777), amelyben kemény munkával gyűjtötte össze 1145 magyar író életrajzi adatait, nem az első kísérlet volt a hazai biográfiai lexikon megterem­tésére. A sort Czvittinger Dávid nyitotta meg már 1711-ben. Latin nyelven írt lexikonában — Specimen Hungariae Literatae — közel 300 magyarországi születésű író adatait közölte. Fél évszázaddal később Nagyszebenben hagyta el a nyomdát az első magyar nyelvű életrajzi lexikon, a Magyar Athenas. Szerzője, Bod Péter 485 életrajzot dolgozott fel, felsorolta az írók műveit és értékelő megjegyzésekkel kísérte. A biográfiai lexikon első munkásai közé tartozott hazánkban Weszprémi István, Debrecen város tisztiorvosa is. Kétkötetes munkája — Luccincta Medi­corum ... (1774—1787) — orvostörténeti és művelődéstörténeti vonatkozásai mel­lett a régi magyar orvosok életrajzának értékes forrásanyaga. A 18. században még több életrajzi lexikon is készült, de megjelenésük anyagi akadályokba ütközött, és az összegyűjtött adatok idővel elvesztek. Tudomásunk van róla, hogy pl. Szörényi Sándor 1723-ban 385 író életrajzát akarta megjelentetni, de nem kapott nyomdát rá. Tertina Mihály életrajzgyűjteménye mellé antológiát is tervezett, de mindössze anyagi támogatást kérő felhívása maradt ránk a Magyar Hírmondóban, 1794-ben. A múlt század elején is számos lelkes vállalkozás fulladt kudarcba, így Hrabovszky Györgyé és Horvát Istváné, de az ő gyűjtésük eredményét, kézirataikat legalább könyvtáraink megőrizték. Néhány jelentéktelen, adataiban megbízhatatlan, inkább

Next