Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
J - Jósika Miklósné, báró Podmaniczky Júlia - Jósika Sámuel, báró (1805-1860) - Jósika Sámuel, báró (1848-1923) - Josipovich Imre
hadjáratban eljutott Párizsba. Hazatérése után többnyire erdélyi birtokán tartózkodott. Első versei 1828—29-ben a Felső-Magyarországi Minervában jelentek meg. 1831-ben Pesten ismeretséget kötött neves írókkal és politikusokkal, s a 30-as évektől kezdve egyre nagyobb érdeklődést mutatott a politikai élet iránt is. 1834-től, az erdélyi ogy. összehívásától barátja, Wesselényi Miklós oldalán az ellenzék soraiban harcolt. Reformeszméit a Kolozsvárt 1835-ben megjelent röpirataiban, az Irányban és Vázolatokban fejtette ki. A következő évben 1836-ban Pesten adta ki első regényét, az Abafit, amelyet a közönség és a kritika is nagy lelkesedéssel fogadott. Ezután hallatlan bőséggel írta regényeit (Könynyelműek, Az utolsó Báthori, novellák és elbeszélések). Drámákat is írt, de velük nem aratott sikert. 1839-ben Pesten jelent meg Abafi mellett legjelentősebb regénye, A csehek Magyarországban. 1836-ban a Kisfaludy Társ. tagjává, 1841-ben ig.-jává választották. Miután szerencsétlen első házasságát felbontotta, 1847-ben feleségül vette Podmaniczky Júliát, aki élete végéig hűséges társa maradt. 1848—49-ben Kossuth feltétlen híve. Tagja volt az Erdély és Mo. unióját előkészítő bizotmánynak; 1848. júl.-ban Pestre ment, s itt a Honvédelmi Bizottmány tagja lett. A kormányt Debrecenbe követte s utóbb a Kegyelmi Szék bírája lett, majd követte a kormányt Szegedre és Aradra. Világos után külföldre menekült és végül Brüsszelben telepedett le. Az emigrációban is szorgalmasan írt, de népszerűsége — a mű viszonyokkal való közvetlen kapcsolat hiányában — fokozatosan csökkent. Halálos ágyán mondta tollba Emlékiratait. Irodalomtörténeti jelentősége, hogy a történelmi regényt — Walter Scott nyomán — művészi szintre emelte. Sikerrel kísérletezett a romantikus, kalandos történelmi regény területén is. — F. m. Az utolsó Báthori (I—II, Pest, 1837, az MTA nagyjutalmát kapta érte); A könnyelműek (I —II, Pest, 1837); A csehek Magyarországban (I—IV. Pest, 1839); A szív rejtelmei (I—II. Pest, 1845); A hat Uderszky lány (I—VI. Pest, 1858); Második Rákóczi Ferenc (I—VI., Pest, 1861); A két mostoha (történelmi r. I — II. Pest, 1863); Összes művei (I—XXV. Sajtó alá rendezte Radics Ferenc, Bp., 1900 —1901). — Irod. Szinnyei Ferenc: J. M. (Bp., 1915); Dézsi Lajos:Báró J.M. (Bp., 1916);Zsigmond Ferenc: J. M. (Bp., 1927); Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (Bp., 1958). — Sz. Ferenczi Sári: Estétől hajnalig (r., Bp., 1922); Szentmihályiné Szabó Mária: Szabad hazában (I., Bp., 1940). Jósika Miklósné, báró Podmaniczky Júlia (Pest, 1822--Drezda, 1893. jún. 10.): író, műfordító. Miklós második felesége. Követte férjét az emigrációba. Brüsszelben csipkekereskedést nyitott. Férje regényeit németre fordította és maga is írta, és német nyelven elbeszéléseket, regényeket. — F. m. Éva (r., I—II. Pest, 1860); Való és költött (elbeszélések, I—II. Pest, 1862) — írod. Dézsi Lajos: Báró P. J. levelei báró J. M.-hoz (írod. tört. Közi, 1919 —21). — Szt. Jósika Miklós: Egy magyar család a forradalom alatt (Keméndyné néven, Pest, 1861). Jósika Sámuel, báró (Kolozsvár, 1805. júl. 7.— Bécs, 1860. márc. 28.): konzervatív politikus, erdélyi főkancellár. 1831-ben az erdélyi udvari kancelláriához tanácsossá nevezték ki, majd Bécsben különféle magas udvari hivatalt viselt. Nevezetesebb politikai szereplése 1834-ben kezdődött, mikor az erdélyi ügyben a konzervatív párt élére állt. 1840 — 41-ben részt vett a büntetőtörvénykönyv kidolgozásával megbízott országos választmány munkájában (Deák Ferenccel, Szemere Bertalannal stb. együtt), 1844-ben az erdélyi udvari kancellária alelnöke lett. 1846-tól 1848. ápr. 10-ig erdélyi főkancellár. 1848-ban Mo. és Erdély uniója ellen foglalt állást. Apponyi Györggyel és Dessewffy Emillel együtt a m. szabadságharc leverésére ösztönözte a bécsi udvart. A Bach-korszak intézkedéseit ugyan ellenezte, de a nemzeti ellenállásban nem vett részt. Mint az ókonzervatív párt tagja, az 1847-i rendi alkotmány visszaállítására törekedett. Jósika Sámuel, báró (Salzburg, 1848. aug. 23. —Kolozsvár, 1923. jún. 4.), szabadelvű párti politikus, miniszter, nagybirtokos. 1885-től 1888-ig Kolozs vm. és Kolozsvár főispánja. 1888-tól az Erdélyi Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Római Katolikus Státus elnöke. 1891-től képviselő. 1893-ban a belügymin. adminisztratív államtitkára. Az egyházpolitikai törvényjavaslat tárgyalásakor, 1894-ben lemondott hivataláról, 1895. jan. 18-tól 1898. jan. 20-ig a sremjéfy-kormányban a kir. személye körüli miniszter. 1910-ben a főrendiház alelnöke, 1912-ben elnöke lett. 1919 után erdélyi birtokára költözött. Haláláig a romániai Orsz. Magyar Párt elnöke. Josipovich Imre (Kurilovec, 1834. szept. 1.—Bécs, 1910. máj. 30.), horvát politikus, miniszter. Családi birtokait a szabadságharc bukása után konfiskálták. Visszaszerzése után előbb ennek rendezéséhez fogott, majd a horvát—magyar politikai közeledés érdekében tevékenykedett. Két ízben tagja volt a m. ogy.-nek. 1889. aug. 23-tól 1898. dec. 10-ig