Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
J - Józan Miklós - Józsa Béla - Józsa Károly - József, I. - József, II.
821 horvát —szlavón —dalmát miniszter, 1906-tól a főrendiház tagja. Józan Miklós (Torda, 1869. dec. 6.— Kolozsvár, 1946. jan. 7.): unitárius püspök, egyházi író. Kolozsvárott végezte a teológiát, utána az oxfordi egyb en bölcsészetet és filológiát hallgatott. 1896-ban Torockón,1899-ben Bp.-en unitárius lelkész. 1920-ban püspöki vikáriussá választották. 1922-ben megalapította és hosszú időn át szerk. az Unitárius Értesítőt. Az erdélyi unitárius egyházak közügyi ig.-ja volt. 1927-ben a felsőház tagja lett. 1941—46-ban unitárius püspök Kolozsvár székhellyel, írt költeményeket, foglalkozott zeneszerzéssel és műfordítással is. Józsa Béla (Hodgya, 1898. dec. 4. —Szamosfalva, 1943. nov. 29.): a munkásmozgalom vértanúja, székely építőmunkás, faszobrász, költő. A Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként a tiszai fronton harcolt. A proletárdiktatúra megdöntése után Romániába ment és bekapcsolódott a kolozsvári munkásmozgalomba. Megszervezte a Vörös Segélyt, 1940-ben illegalitásba kényszerült. Mint a KMP tagja 1941-től az Erdélyi Területi Bizottságban dolgozott, majd a Békepárt E-erdélyi szervezője volt. 1943-ban letartóztatták, majd a horthysta katonai nyomozók a börtönben meggyilkolták. — M. Petőfi és az 1846/1g-es magyar szabadságharc (Kolozsvár, 1939). — Irod. Szilágyi András: J. B. igazsága (Utunk, 1957. nov. 7., Kolozsvár); Csatáry Dániel: J. B. (Párttört. Közi, 1959. 1. sz.) Józsa Károly (Szeged, 1872. dec. 16.— Bp., 1929. aug. 20.): festő és grafikus. Bécsben és Münchenben, majd Párizsban a Julián Ak.-n tanult. Színes fa- és linóleummetszetei nagy számban jelentek meg m. és külföldi folyóiratokban. Folthatásokra épített metszetei kezdetben a szecesszió hívének mutatták (Este, 1915), később a német expresszionizmus hatott művészetére, Londonban fametszeteivel aranyérmet nyert. Legismertebb Menzel Adolf műtermében c. fametszete, mely a The Studio műmellékleteként is megjelent. Fiatal leány ülő aktja, Magyar népfölkelők, Leány virággal c. olajfestményeit az MNG őrzi. József, I. (Bécs, 1678. júl. 26.—Bécs, 1711. ápr. 17.), a német-római birodalom császára és Magyarország királya (1705. máj. 5-től), I. Lipót fia. Uralkodása idején tovább folyt a spanyol örökösödési háború. Szövetségben Angliával és Hollandiával a birodalmi hadak kiszorították Itáliából és Belgiumból a franciákat, s a háború Franciaok területén folyt tovább. Még apja életében, 1687-ben a pozsonyi ogy. m. királlyá választotta és megkoronázta. Ennek érvényességét azonban a Rákócziszabadságharc nem ismerte el. Hogy a spanyol örökösödési háborúban a birodalom teljes katonai erejét a franciák ellen fordíthassa, 1706-ban a tengeri hatalmak közvetítésével béketárgyalásokat kezdett a kurucokkal, közbocsánatot, vallásszabadságot, a rendi alkotmány visszaállítását ígérve. A nagyszombati tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, főleg mert nem volt hajlandó elismerni az önálló erdélyi fejedelemséget. 1707-ben az ónodi ágy. kimondta , és a Habsburg-ház trónvesztését. Pálffy János tábornagy 1711-ben meghatalmazásával kezdte meg a kurucokkal a szatmári békéhez vezető tárgyalásokat, ~ azonban néhány nappal a béke megkötése előtt meghalt. József, II. (Bécs, 1741. márc. 13.—Bécs, 1790. febr. 20.), német-római császár (1765 — 1790), magyar király (1780 — 1790). Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc legidősebb fia. Már fiatalon (1759) részt vett a pénzügyi és államtanács ülésein. Felvilágosult eszméinek hatása korlátozottan már Mária Terézia uralkodása idején is érvényesült (Ratio educationis). Trónra lépése(1786) után egyre határozottabban törekedett az egységes birodalom szervezéséhez szükséges feltételek megteremtésére, a felvilágosult abszolutizmus célkitűzéseiből fakadó reformok megvalósítására. Kül- és belpolitikáját, ezen belül egyházpolitikáját az egységes állameszmény szolgálatába állította. Intézkedései az egyházzal szemben az államhatalom erősítését, a nemességgel, a vármegyékkel, a rendi önkormányzattal szemben erős központi hatalom létrehozását szolgálták. Az általa kialakított reformpolitikát nevéről jozefinizmusnak nevezték el. Már 1781-ben új alapokra helyezte az állam és az egyház viszonyát. A kat. egyházat állami ellenőrzés alá vonta. Kivette kezéből a cenzúrát, s a Türelmi Rendelettel biztosította a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását és hivatalviselési jogát. Még ugyanebben az évben feloszlatta az oktatással v. betegápolással nem foglalkozó szerzetesrendeket, s vagyonukból Vallás- és Tanulmányi Alapot létesített, melyet Mo.-on a Helytartótanács kezelt. A m. rendekkel szembeni függetlenségének biztosítása végett nem koronáztatta meg magát („kalapos király"), s a m. koronát 1785-ben Bécsbe vitette. Ogy.-t sem hívott össze. Megszüntette a rendi önkormányzatot és kinevezett tisztviselőkkel rendeleti úton kormányzott. Az országot tíz közigazgatási kerületre osztotta (1785). József, II.