Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

H - Hellenbach János Gottfried, báró - Heller Ágost - Heller Bernát - Heller Erik - Heller Farkas Henrik

703 Heller békéig a spielbergi vár foglya volt Morvao.­ban. 1716-ban kuruc összeesküvés gyanújával lefogták, de néhány hónap múlva a vádat elejtették ellene. Hellenbach János Gottfried, báró (Selmec­bánya, 1659 —Selmecbánya, 1728. okt. 17.): orvos, az alsó-magyarországi kamara vezetője. Körmöcbányái polgárcsalád sarja. 1685-ben Wittenbergben orvosdoktorrá avatták. Haza­térve sikeres gyógyításai hamarosan hírnevet, vagyont s 1686-ban báróságot szereztek szá­mára. 1703-ban csatlakozott a kurucokhoz. II. Rákóczi Ferenc kinevezte az alsó-mo.-i kamara adminisztrátorává. Ebben a minő­ségében, bányagrófi hatáskörrel sokat tett az ércbányák hozamának növelése érdekében, és Rákóczinak gazdasági ügyekben egyik tanácsadója lett. 1707-ben elnyomta a réz­pénz ellen tiltakozó selmeci bányászok moz­galmát. 1708-ban a császári csapatok köze­ledésekor, jó időre használhatatlanná tette a bányák üzemelő gépeit, majd Lengyelo.-ba menekült, ahonnan a szatmári béke (1711) után amnesztiával tért haza. 1721-ben az ev. egyház egyetemes felügyelőjeként tagja volt a pesti vallásügyi bizottságnak. — írod. Tiles János: Br. H. J. G. bányaigazgató, selmeci kamaragróf (Bány. és Koh. L. 1937). Heller Ágost (Pest, 1843. aug. 6. —Bp., 1902. szept. 4.): természettudományi író, tudománytörténész, az MTA tagja (1. 1887; r. 1893). A budai József Ipartanodában a vas­úti mérnöki tanfolyam után, 1866-ban mér­nöki oklevelet szerzett. 1867-ben tanársegéd volt a műegy.-en. 1868-ban matematika­fizika szakos tanári oklevelet nyert. 1869-ben ösztöndíjjal Heidelbergbe ment s ott tanul­mányai mellett Kirchhoff laboratóriumában dolgozott. 1870-től a budai főreálisk. tanára 28 évig. 1872-ben egy.-i magántanári képe­sítést szerzett, 1894-től az MTA főkönyvtá­rosa. Az 1870-es években érdeklődése a tudo­mánytörténet felé fordult. Munkáiban a pozitivista irány követője volt, filozófiailag az energetizmus felé hajlott. — F. m. Ge­schichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste Zeit (I—II. Stuttgart, 1882 — 1884); A fizika története a XIX. sz.-ban (I —II. Bp., 1891— 1902). — írod. Fröhlich Izidor: H. Á. emlékezete (Term. Tud. Közi. 1905. és MTA Emlékbeszédek, 1906). Heller Bernát (Nagybiccse, 1871. márc. 16.— Bp., 1943. febr. 26.): orientalista, iroda­lomtörténész, folklorista. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en és a Rabbiképző Intézetben végezte. 1894-ben bölcsészdok­torrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanab­ban az évben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1896-tól 1919-ig főreálisk. tanár. 1919-től 1922-ig a pesti zsidó gimn. ig.-ja, majd — kétéves megszakítással (1931—33) — 1935-ig az Orsz. Rabbiképző Intézet ta­nára. Sokoldalú, külföldön is ismert tudo­mányos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, inonda­és legendavilágának tanulmányozására, a m. mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre ter­jedt ki. Megírta a héber és az arab mese tör­ténetét, elsőként dolgozta fel az Antarról szóló középkori arab lovagregényt és jelentős tárgytörténeti adatokat szolgáltatott a m. mondákhoz, valamint klasszikusaink magya­rázatához. — F. m. Az evangéliumi parabola viszonya az Aggádához (Bp., 1894); Mely fő­szempontokból alakította át Goethe az Iphigeniá­ját? (Bp., 1899); Az arab Antar-regény (Bp., 1918); A héber mese (I—II, Bp., 1923—1924); A Biblia a költő Zrínyi Miklós műveiben (Bp., 1925); Das hebráische und arabische Márchen (Leipzig, 1930); Die Bedeutung des arabischen Antar-Romans für die vergleichende Literatur­kunde (Leipzig, 1931). — írod. Scheiber Sándor: Dr. H. B. élete és tudományos mun­kássága (Izr. Magy. írod. Társ. Evk. 1943); Honti János: H. B. (Ethnographia, 1943.) Heller Erik (Győr, 1880. máj. 15. —Bp., 1958. okt. 25.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1943 —1949). Hazai jogi tanul­mányok és külföldi tanulmányút után bíró­sági szolgálatba lépett, 1916-tól 1925-ig az igazságügymin.-ban teljesített szolgálatot, közben 1923-ban bp.-i egy.-i magántanári (büntetőjog) képesítést szerzett. 1925-től a szegedi, 1940-től a kolozsvári, 1944-től 1949­ig pedig a bp.-i egy.-en a büntetőjogi eljárás tanára. A klasszikus büntetőjogi isk. híve, inkább dogmatikai irányú, összefoglaló és rendszerező munkái elsősorban didaktikai értékűek. Több gyakorlati igényű kommen­tárt is írt (a fiatalkorúak elleni eljárás, a be­csületvédelmi törvény, a hatóságok védel­méről szóló törvény stb.). — F. m. A ma­gyar büntetőjog tankönyve (Bevezetés és általá­nos rész I—II. félkötet. Szeged, Bp., 1931 — 37); A büntetőjogi elméletek bírálata (Bp., 1942); A magyar büntetőtörvénykezési jog tankönyve (I. Bp., 1947). — írod. Móra Mihály meg­emlékezése (Jogtud. Közi. 1959). Heller Farkas Henrik (Bp., 1877. máj. 9. —Bp., 1955. szept. 29.): közgazdász, egye­temi tanár, az MTA tagja (1. 1921, r. 1934 — 1949). Pályáját a Bp.-i Kereskedelmi és Ipar­kamaránál kezdte, majd 1902-ben a földmű­velésügyi min.-ba került. 1907-ben a bp.-i műegy.-en a kereskedelem és iparpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék