Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
H - Hellenbach János Gottfried, báró - Heller Ágost - Heller Bernát - Heller Erik - Heller Farkas Henrik
703 békéig a spielbergi vár foglya volt Morvacban. 1716-ban kuruc összeesküvés gyanújával lefogták, de néhány hónap múlva a vádat elejtették ellene. Hellenbach János Gottfried, báró (Selmecbánya, 1659 —Selmecbánya, 1728. okt. 17.), orvos, az alsó-magyarországi kamara vezetője. Körmöcbányai polgárcsalád sarja. 1685-ben Wittenbergben orvosdoktorrá avatták. Hazatérve sikeres gyógyításai hamarosan hírnevet, vagyont s 1686-ban báróságot szereztek számára. 1703-ban csatlakozott a kurucokhoz. II. Rákóczi Ferenc kinevezte az alsó-mo.-i kamara adminisztrátorává. Ebben a minőségében, bányagrófi hatáskörrel sokat tett az ércbányák hozamának növelése érdekében, és Rákóczinak gazdasági ügyekben egyik tanácsadója lett. 1707-ben elnyomta a rézpénz ellen tiltakozó selmeci bányászok mozgalmát. 1708-ban a császári csapatok közeledésekor, jó időre használhatatlanná tette a bányák üzemelő gépeit, majd Lengyelorba menekült, ahonnan a szatmári béke (1711) után amnesztiával tért haza. 1721-ben az ev. egyház egyetemes felügyelőjeként tagja volt a pesti vallásügyi bizottságnak. — Irod. Tilos János, Br. H. J. G. bányaigazgató, selmeci kamaragróf (Bány. és Koh. L. 1937). Heller Ágost (Pest, 1843. aug. 6. —Bp., 1902. szept. 4.): természettudományi író, tudománytörténész, az MTA tagja (I. 1887; r. 1893). A budai József Ipartanodában a vasúti mérnöki tanfolyam után, 1866-ban mérnöki oklevelet szerzett. 1867-ben tanársegéd volt a műegy.-en. 1868-ban matematikafizika szakos tanári oklevelet nyert. 1869-ben ösztöndíjjal Heidelbergbe ment s ott tanulmányai mellett Kirchhoff laboratóriumában dolgozott. 1870-től a budai főreálisk. tanára 28 évig. 1872-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett, 1894-től az MTA főkönyvtárosa. Az 1870-es években érdeklődése a tudománytörténet felé fordult. Munkáiban a pozitivista irány követője volt, filozófiailag az energetizmus felé hajlott. — F. m. Geschichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste Zeit (I—II. Stuttgart, 1882 — 1884); A fizika története a XIX. sz.-ban (I —II. Bp., 1891— 1902). — Irod. Fröhlich Izidor: H. Á. emlékezete (Term. Tud. Közl. 1905. és MTA Emlékbeszédek, 1906). Heller Bernát (Nagybiccse, 1871. márc. 16.— Bp., 1943. febr. 26.): orientalista, irodalomtörténész, folklorista. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en és a Rabbiképző Intézetben végezte. 1894-ben bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanabban az évben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1896-tól 1919-ig főreálisk. tanár. 1919-től 1922-ig a pesti zsidó gimn. ig.-ra, majd — kétéves megszakítással (1931—33) — 1935-ig az Orsz. Rabbiképző Intézet tanára. Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda-és legendavilágának tanulmányozására, a m. mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki. Megírta a héber és az arab mese történetét, elsőként dolgozta fel az Antarról szóló középkori arab lovagregényt és jelentős tárgytörténeti adatokat szolgáltatott a m. mondákhoz, valamint klasszikusaink magyarázatához. — F. m. Az evangéliumi parabola viszonya az Aggádához (Bp., 1894); Mely főszempontokból alakította át Goethe az Iphigeniáját? (Bp., 1899); Az arab Antal-regény (Bp., 1918); A héber mese (I—II, Bp., 1923—1924); A Biblia a költő Zrínyi Miklós műveiben (Bp., 1925); Das hebraische und arabische Märchen (Leipzig, 1930); Die Bedeutung des arabischen Antar-Romans für die vergleichende Literaturkunde (Leipzig, 1931). — Irod. Scheiber Sándor, Dr. H. B. élete és tudományos munkássága (Izr. Magy. Irod. Társ. Évk. 1943); Honti János: H. B. (Ethnographia, 1943.) Heller Erik (Győr, 1880. máj. 15. —Bp., 1958. okt. 25.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1943 —1949). Hazai jogi tanulmányok és külföldi tanulmányút után bírósági szolgálatba lépett, 1916-tól 1925-ig az igazságügymin.-ban teljesített szolgálatot, közben 1923-ban bp.-i egy.-i magántanári (büntetőjog) képesítést szerzett. 1925-től a szegedi, 1940-től a kolozsvári, 1944-től 1949-ig pedig a bp.-i egy.-en a büntetőjogi eljárás tanára. A klasszikus büntetőjogi isk. híve, inkább dogmatikai irányú, összefoglaló és rendszerező munkái elsősorban didaktikai értékűek. Több gyakorlati igényű kommentárt is írt (a fiatalkorúak elleni eljárás, a becsületvédelmi törvény, a hatóságok védelméről szóló törvény stb.). — F. m. A magyar büntetőjog tankönyve (Bevezetés és általános rész I—II. félkötet. Szeged, Bp., 1931 — 37); A büntetőjogi elméletek bírálata (Bp., 1942); A magyar büntetőtörvénykezési jog tankönyve (I. Bp., 1947). — Irod. Móra Mihály megemlékezése (Jogtud. Közi. 1959). Heller Farkas Henrik (Bp., 1877. máj. 9. —Bp., 1955. szept. 29.): közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1921, r. 1934 — 1949). Pályáját a Bp.-i Kereskedelmi és Iparkamaránál kezdte, majd 1902-ben a földművelésügyi min.-ba került. 1907-ben a bp.-i műegyben a kereskedelem és iparpolitika