Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Berkes Imre - Berkes János - Berkeszi István - Berki Gyula - Berkó Sándor - Berky Lili - Bermann Miksa
194 ban. — Irod. Kovács Attila: Nagy elődeink harca a szocialista szövetkezetekért (Szövetkezet, 1959). Berkes Imre (Szigetvár, 1878. dec. 4.— Bp., 1949. márc. 17.): újságíró, író. A bp.-i egy.-en a bölcsészeti karra iratkozott be, majd — tanulmányait abbahagyva — az újságírói pályára lépett. A Tanácsköztársaság idején az írói választmány tagja. 1919—20-ban a jobboldali Szózat, 1920 —29-ben a Magyarság, 1929 —30-ban a Reggeli Újság, 1930 —33-ban a Budapesti Hírlap, 1933 — 34-ben a kormánypárti Függetlenség belső munkatársa, 1935 —38-ban a Magyarság szerk.je. Több regénye és elbeszéléskötete jelent meg. — F. m. Bábel (r., Bp., 1910); Vérző falvakon át (Egy népfölkelő tiszt harctéri emlékeiből, Bp., 1915); Csonka levelek (novellák, Bp., 1930). Berkes János (Bánhorvát, 1862. jún. 23. -Bp., 1934. aug. 25.): gyógypedagógus. 1891-től a váci siketnéma-intézetben tanított. 1897-től a bp.-i áll. gyógypedagógiai intézet ig.-ja. 1903-tól a gyógypedagógiai intézetek orsz. szaktanácsának előadója, egyidejűleg a gyógypedagógiai tanárképző ig.ja volt. 1922 — 25 között a gyógypedagógiai intézetek szakfelügyelője. Főszerk.-je volt a Magyar Gyógypedagógia (1909) és társszerk.-je A gyermek c. folyóiratnak. — M. A siketnémák tárgyi és alaki oktatása (Scherer Istvánnal Bp., 1892 — 94). Berkeszi István (Berkesz, 1853. dec. 6.— Temesvár, 1922. ápr. 3.): tanár, történész. Az egy.-et Bp.-en végezte. Ezután 5 évig br. Radvánszky Béla magántitkára volt. 1884-től fehértemplomi, 1885-től bp.-i gimn. tanár. 1888-tól a temesvári állami főreálisk. tanára, majd 1911-től ig.-ja. Vezetője volt a városi múz.-nak. 1892-től a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat titkára. A szakfolyóiratokban és önállóan számos történelmi — Temes megye, valamint Temesvár múltjával foglalkozó — helytörténeti tanulmánya jelent meg. — F. m. A gróf Haller-fiúk iskoláztatása a XVIII. sz.-ban (Bp., 1883); Gróf Hoffmannsegg utazása Magyarországon 1793 —94-ben (Németből fordította és bevezette, Bp., 1887); A temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története (Temesvár, 1900). Berki Gyula (Zaláta, 1884. jún. 27.—?): politikus, közgazdasági író és publicista. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott végezte, közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1906-ban írta első munkáját a mezőgazdasági munkások helyzetéről. Birtokán gazdálkodott, vm.-s tb. szolgabíró, számos gazdasági intézmény irányítója volt. Az ellenforradalom hatalomra jutása után az Orsz. Kisgazdapárt titkára, majd az egyesült Kisgazdapárt ig.-ja. Tevékeny szerepet játszott az Egységes Párt létrehozásában, s tagja volt a párt elnöki tanácsának. 1920-tól 1935-ig kisgazdapárti, majd egységes párti ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő volt. 1931-től az Orsz. Faluszövetség ig.-ja. Politikai és gazdasági cikkeket írt fővárosi és vidéki napilapokba. Berkó Sándor (Losonc, 1918 —SZU, 1944): költő, műfordító. Losoncon élt, később Bp.-re költözött. Versei és kritikái főleg a pozsonyi Tűzben, az erdélyi Korunkban és a Kolozsvári Független Újságban, majd a Népszavában jelentek meg. Jirí Wolker és más modern cseh költők verseiből fordított. A fasizmus ellen küzdő szocialista költők csoportjának tehetséges tagja volt. Mint munkaszolgálatos halt meg Ukrajnában. — M. Az ördög köpenyében (versek, Bp., 1940); Nem vagy magadban (versek, gyűjtötte, sajtó alá rendezte és az utószót írta Csanda Sándor, Bp., 1964). — Irod. Bóka László: Magyar mártír írók antológiája (Bp., 1947); Illés László: Egy elfelejtett írónemzedék (Bp., 1960. — sokszorosítva). Berky Lili (Győr, 1886. márc. 15. —Bp., 1958. febr. 5.), drámai színésznő, érdemes művész (1955). A Színiak elvégzése után vidéken volt operettprimadonna. Főleg Kolozsvárott aratott sikereket. 1911-től a Király Színház tagja volt, 1915-ben Kaposvárra került, ahonnan Bp.-re visszatérve az Apollo Kabaréban lépett fel, majd 1925-ben a Király, 1928-ban a Belvárosi, 1929-ben az Új és 1935-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt, és gyakran fellépett a Vígszínházban is. 1917-ben férjhez ment Gózon Gyula színészhez. Operett- és népszínmű-szerepek után idősebb korú drámai hősök alakításában találta meg az egyéniségének legmegfelelőbb formát. Sokat filmezett, mind a némafilm, mind a hangosfilm korszakában. A m. némafilmek egyik legünnepeltebb színésznője. — Sz. Leverdenné (Dumas: A nők barátja), Zenóbia (Herczeg: Bizánc), A tekintetes asszony (Zilahy: Süt a nap), Gyurkovicsné (Herczeg: A Gyurkovics lányok), Todorescuné (Rákosi: Elnémult harangok), címszerep (Csiky: Nagymama.) — Irod. Lengyel István: B. L. (Népszabadság, 1957. 147. sz.) Bermann Miksa (Győr, 1861. nov. 1.— Bp., 1925. aug. 2.): gépészmérnök. A bp.-i műegy.-en végzett tanulmányai után 1892-től a MÁV északi főműhelyének osztály-