Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Bozóky Ferenc - Bozóky Géza - Bozzay Margit, Horváth; Bozzay Boldizsárné - Bozzay Pál - Böckh György - Böckh Hugó - Böckh János
nára. Római joggal és egyházjoggal foglalkozott, lefordította Gaius Institutióinak négy könyvét. — M. A jogi személyekről (Nagyvárad, 1870); A római jog institutióinak tankönyve (Pest, 1870 — 74); Az egyházi jog tankönyve (Pest, 1871); Az ausztriai magánjog rendszere (Bp., 1891); Az első keresztény kodifikáció (Bp., 1905). Bozóky Ferenc (Nagyvárad, 1886. okt. 15. —Bp., 1961. dec. 11.): jogász, egyetemi tanár. ~ Alajos fia. 1914 — 20 között nagyváradi jogak.-i tanár, 1921-ben bp.-i egy.-i magántanár. 1922-től 1945-ig a debreceni egy.-en a statisztika és a közgazdasági politika ny. r. tanára. — M. Az obstrukció (Nagyvárad, 1911); Az impedimentum vis ac metus (Nagyvárad, 1914); A hitelbiztosítás (Nagyvárad, 1914); Társadalmi és gazdasági politika (Debrecen, 1923); A statisztika módszertana (Debrecen, 1927); Közgazdaságtan (Pécs, 1934). Bozóky Géza (Nagyvárad, 1875. júl. 23.—Bp., 1960. febr. 24.): jogász, egyetemi tanár. ~ Alajos fia. Hazai és külföldi tanulmányok után rövid ideig a megyénél teljesített szolgálatot, 1900 — 12 között egri joglíceumi tanár, 1912 —14 között pozsonyi jogak.-i, 1914 —21-ben pozsonyi, 1923-tól pécsi egy.-i tanár (kereskedelmi és váltójog), 1930—31-ben az egy. rektora. — M. A bizományi ügylet (Nagyvárad, 1905); A korlátolt felelősségű társaság (Pozsony, 1914); Magyar váltójog (I—II., Pécs, 1926); A házasság (Pécs, 1937); Magyar kereskedelmi jog (I —II., Bp., 1928—29); Nemzetközi váltójog (Pécs, 1937). Bozzay Margit, Horváth; Bozzay Boldizsárné (Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3.— Bp., 1942. márc. 17.): író. Cikkei, versei és novellái könnyed olvasmányosságukkal nagy népszerűségre tettek szert a nőolvasók körében. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, aztán a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa. — M. Regényei: Tizenötéves feleség (Bp., 1936); Kenyér és szerelem (Bp., 1937); A lecke vége (Bp., 1939); Egy pár selyemharisnya (Bp., 1940); Bécsi randevú (Bp., 1941). Bozzay Pál (Kővágóörs, 1829. jan. 10.— Zánka, 1852. jún. 21.): költő, író. Isk.-it Pozsonyban és Késmárkon végezte. Az 1847-i ogy.-en gyakornok, 1848-ban az ogy.-sel Pestre költözött és bekapcsolódott az irodalmi életbe. Versei és prózai írásai, melyek 1847 — 48 folyamán az Életképekben jelentek meg, Petőfi és Arany figyelmét is magukra vonták. — M. B. P. irodalmi hagyományai (Életrajzi bevezetéssel kiadta Lévay József, Bp., 1886). Böckh György (Pozsony, 1822. jún. 3.— Pozsony, 1874. jan. 14.): zoológus. 1846-ban Bécsben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1849—64-ben Pozsonyban törvényszéki orvos. 1861-től a pozsonyi főreálisk. természetrajz-, kémia- és fizikatanára, a pozsonyi jogak.-n a törvényszéki orvostan rk. tanára. A hazai és külföldi pókfauna elismert szakértője volt. Foglalkozott a növények földrajzi elterjedésével is. Értekezései a bécsi és pozsonyi német nyelvű szakfolyóiratokban jelentek meg. — Irod. B. Gy. (Pozsonyi főreálisk. Ért., 1874); Herman Ottó: Magyarország pókfaunája (Bp., 1876); Böckh Hugó (Bp., 1874. jún. 15.—Bp., 1931. dec. 6.): geológus, az MTA 1. tagja (1915). ~ János fia. Egy.-i tanulmányait Bp.-en és Münchenben végezte, utána a bp.-i műegy.-en mineralógus tanársegéd Schmidt Sándor mellett. 1900-tól a Selmecbányai Bányászati Ak. tanára. 1910-ben főbányatanácsosi címet kapott. 1915-ben javaslatára kezdődtek meg a kincstári kőolajkutatások Egbell (Nyitra vm.) határában. Ez volt az első eset, amikor Eötvös-ingával sikerült föld alatti, rejtett kőolajszerkezet kimutatása. A sikeres fúrás utánöt 1918-tól az áll. bányászati monopóliumok és kutatások központjának ig.-jává nevezték ki. 1921-ben az állami szolgálatból kilépve az Anglo-Persian Oil Comp. tanácsadója lett. Ennek megbízásából 1923—26-ban és 1928 —29-ben a perzsiai olajkutatásokat vezette. Az olaj- és földgázkutatásnak legkiválóbb egykori mű szakértője, az Eötvös-inga segítségével hatalmas olajmezőket tárt fel; az erdélyi földgázkutatás irányítója. 1926 —28-ban É-, Közép-és D-Amerikában végzett tanulmányokat. 1929-től haláláig a Földtani Intézet ig.-ja. Számos kőzettani és őslénytani mű szerzője, melyek főként a Földtani Közlönyben, a Földtani Intézet évkönyvében és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. — M. Geológia (főisk.-i tankv., I—II. Selmecbánya, 1904 —1909); Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól (Selmecbánya, 1911); Mining and stone industry in Hungary (Bp., 1920). — Irod. Rozlozsnik Pál: B. H. élete és munkái (Földtani Közl., Bp., 1931, 1 —12. füz.); Vendl Aladár: B. H. emlékezete (Bp., 1934). Böckh János (Pest, 1840. okt. 20.—Bp., 1909. máj. 10.): geológus és bányamérnök, az MTA 1. tagja (1876). ~ Hugó geológus apja. 1862-ben a Selmecbányai Bányászati Rk.-n szerzett bányamérnöki oklevelet. 1864-től a bécsi földtani intézet, majd a bécsi pénzügymin. bányászati osztályának munkatársa. 1867-ben a pesti pénzügymin.-ba helyezték, 1869-től a Földtani Intézetben geológus.