Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Baghy Gyula, Bagi - Baghy Gyula, írói nevén: Julio Baghy - Bagi Ilona - Bagossy Pál - Bahil Mátyás - Bahnert József - Baintner Ferenc - Baintner János
keresett gyermekportretista volt. Művészetére mindjobban hatott Munkácsy. Sokat illusztrált, 1911-ben visszavonult birtokára, 1921-ben szerepelt utoljára tárlaton. Baghy Gyula, Bagi (Kecskemét, 1864. ápr. 23. —Bp., 1917. júl. 13.): színész. Mint műkedvelő lépett fel 1883-ban a kecskeméti nyári színházban. 1885-től hivatásos színészként vidéki társulatoknál, hosszabb ideig Szabadkán játszott. A kecskeméti színművészeti kérdésekkel foglalkozó lapokba írt cikkeiben a vidéki színjátszás megreformálását sürgette. 1911-ben a színi pályát otthagyva a kassa—oderbergi vasútnál tisztviselői állást vállalt. Baghy Gyula, írói nevén: Julio Baghy (Szeged, 1891. jan. 13.—Bp., 1907.márc. 18.), magyar eszperantó költő és író. 1910-ben színi pályára lépett. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, ahonnan hazatérve teljesen az eszperantónak szentelte idejét: baráti köröket szerzett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. 1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) c. folyóirat társfőszerk.-je. A mo.-i eszperantó mozgalom egyik úttörője volt. Több regényt és novellát fordított eszperantóra, szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei, sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. — F. m. Preter la vive ('Az élet mellett', versek, 1922); Printempo en antuno ('Tavasz az őszben, r., 1931); La teatra korbo ('A színházi kosár, vázlatok, 1934); Songo sub pomarbo ('Álmodva az almafa alatt', lírai vígjáték, 1958). — írod. Kalocsay Kálmán: Skizo de Esperanta literaturhistoria (1966). Bagi Ilona (Csepel, 1911. dec. 25. —Bp., 1933. nov. 10), a munkásmozgalom harcosa, textilmunkás. Egész fiatalon, 1928-ban mint a Magyar Posztógyár dolgozója került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. A Vörös Segély csepeli összekötője és aktívája volt. 1933-ban a csepeli Weiss Manfréd-gyárban kapott munkát. Miközben röpiratokat vitt ki Csepelre, egy autó elütötte. A kórházban letartóztatták és átszállították a rabkórházba, ahol levágták összeroncsolt lábát. A kegyetlen operációba belehalt. Síremlékszobrát, amelyet Goldmann György mintázott, a nyilasok felrobbantották. — Irod. Hámori Ottó: A vasbeton szobor (Hősök voltak, Bp., 1954). Bagossy Pál (? —1710): kuruc brigadéros. Előbb mint császári ezredes 1702-ben, a spanyol örökösödési háború kitörésekor a Haditanács megbízásából hajdúezredet állított és a Tiszántúlon toborzott. 1703-ban ezredével az itáliai hadszíntérre ment. 1707-ben Rákóczihoz csatlakozott; ápr. 25-én a fejedelem kinevezte brigadérossá. Bahil Mátyás (Süvete, 1706. febr. 24.— Parchwitz, 1761. dec. 24.), ev. lelkész. Iskoláit Rahón, Ochtinán, Késmárkon és Besztercebányán végezte. 1727-ben a wittenbergi egy.-re iratkozott be. 1730-ban Cserencsényben lelkész-tanító. 1745-ben cseh nyelvre fordította Cyprián munkáját a pápaság eredetéről és megnövekedéséről Meisner Hybla Tódor álnéven. Ezért elfogták, de 1746-ban megszökött a fogságból és Poroszokba menekült. Itt adta ki emlékiratát hontalanságáról, hányattatásairól és szenvedéseiről. Az ev. egyház történetével foglalkozó néhány művet adott még ki. — M. Tristissima Ecclesiarum Hungariae Protestantium Facies. Traurige Abbildung der protestantischer Gemeinden in Ungarn (latin és német szöveggel, Brigae, 1747). — Irod. Prot. Egyház és Iskola Lap (1863); Sárospataki füzetek (1863); Balogh Ferenc: A magy. prot. egyházak története (Debrecen, 1905); Bahnert József (Nápoly, 1860. dec. 29.— Bp., 1937. szept. 11.); zeneszerző, zenepedagógus. Zongoratanulmányait Bp.-en Liszt Ferencnél végezte, azután itt telepedett le. A Polgári isk. Tanárképző Intézetben volt zenetanár. — M. Csempészek (opera, bemutató: 1900); A granadai vőlegény (operett, 1905); Jégvirágok (opera, 1922). Baintner Ferenc (Balassagyarmat, 1871. máj. 20. — ?1948. márc. 26.): mezőgazdasági vegyész. A bp.-i egy.-en gyógyszerészeti tanulmányokat végzett. 1894-től a magyaróvári gazdasági ak.-án tanársegéd, 1896-tól a kolozsvári gazdasági tanintézet, majd ak. tanára és a vegyvizsgáló állomás ig.-ja 1920-ig. Cikkei és tanulmányai m. és német szaklapokban jelentek meg. — F. m. A mezőgazdasági szeszgyárak jövedelmezősége, berendezése, üzeme (Kolozsvár, 1904); A borászat kézikönyve (Kolozsvár, 1906). Baintner János (Liptóújvár, 1815. jan. 15. —Pusztaszer, 1881. aug. 4.), bíró, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1865). 1848-tól a pozsonyi jogok tanára (állam-,bánya-,kereskedelmi jog), ill. 1850-től 1861-ig ig.-ja. 1854 — 62 között különböző tisztségeket (bíró, helytartótanácsi tanácsos és tanügyi osztály vezetője) töltött be Pozsonyban és Pesten. 1862-től 1880-ig bp.-i egy.-i tanár (osztrák polgári jog), közben 1863-tól 1869-ig a hétszemélyes tábla szavazóbírája volt. Jelentős szerepe volt a m. nyelvnek az ak.-i oktatásba való bevezetésében. — M. Magyar régi és új törvényszéki rendelet és törvénykezési eljárás