Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
O - Odescalchi Artúr, herceg; írói nevén Szerémi - Ódry Árpád - Odry Lehel, Audry
cista, jogász. Bölcseletet, jogot és teológiát Kolozsvárt tanult, 1841-ben Doboka és Kolozs vm. táblabírája. 1841-től az Erdélyi Híradó, ill. a Kolozsvári Híradó szerk.-je. A szabadságharcban mint honvéd vett részt. Bem támogatásával 1848. dec. 28-tól 1849. aug. 14-ig Honvéd címmel politikai napilapot adott ki Kolozsvárott. A szabadságharc után az osztrák rendőrség kezére került. 1853-ban 15 évi várfogságra ítélték, melyből Josephstadtban 4 esztendőt töltött le. 1857-ben teológiai tanár Kolozsvárott, majd Doboka vm., később Kolozsvár főjegyzője. 1861 után a jogak. tanára és a Kolozsvári Közlöny szerk.-je. Az 1865-i egy.-en Doboka vm. képviselője. 1869-től 1887-ig kúriai bíró. Odescalchi Artúr, herceg, írói nevén Szerémi (Szolcsány, 1836. júl. 21.—Körmöcbánya, 1925. jan. 9.), történész, politikus. Egy.-i tanulmányait Lipcsében, Pesten és Bécsben végezte. Ezután hosszabb időt töltött Svájcban, majd Rómában. Hazatérve az újonnan felállított m. honvédségbe lépett századosi rangban. 1878-ban és 1881-ben függetlenségi párti ogy.-i képviselő. A bukovinai székelyek hazatelepítési akcióját ő vezette. 1886-ban ismét ogy.-i képviselő pártonkívüli programmal. A főrendiház tagja. Történelmi tanulmányai jelentek meg a Történelmi Tárban, a Századokban stb. — F. m. Emlékek Bars vármegye hajdanából (Bp., 1892); A Majthényiak és a felvidék (Ernyey Józseffel, I., Bp., 1913). Ódry Árpád (Bp., 1876. szept. 25.—Bp., 1937. ápr. 5.): színész. ~ Lehel operaénekes fia. A színiak elvégzése után 1898-tól Nagyváradon, Kolozsvárott, Debrecenben és Temesvárott játszott. 1904. szept.-ben a Vígszínház, 1905. febr.-tól a Nemzeti Színház tagja (itt Sardou Boszorkányában lépett fel először), 1923-tól örökös tagja, 1926-ban a Kisfaludy Társ. Shakespeare-bizottságának tagja. 1927-ben III. Richárd (Shakespeare) alakításáért megkapta a Greguss-díjat. 1928-ban a Nemzeti Színház kamaraszínházának helyettes ig.-ja, majd a bp.-i Rádió dramaturgja és főrendezője, 1929-től a Színművészeti Ak. tanára, majd ig.-ja volt. 1912-től haláláig 45 darabot rendezett a Nemzeti Színházban: Shakespeare: Téli rege, Schiller: Don Carlos, Ibsen: Hedda Gabler, Kis Egolf, John Gabriel Borkman és Rosmersholm c. színműveit, de legszívesebben külföldi és m. kortárs szerzők darabjait: Shaw: Candida; Tanner John; Strindberg: Csöndes ház; Jules Romains: Diktátor; Harsányi Kálmán: Ellák. 1915-ben és 1927-ben a Magyar Színházban vendégszerepelt. Filmen is gyakran játszott, első filmszerepe 1916-ban A méltóságos asszony c. filmben volt. Modern színészi stílusát az jellemezte, hogy a klasszikus szerepeket is realisztikusan és pátosz nélkül játszotta. Beszédhibáját szívós akaraterővel leküzdve a modern m. színpadi beszéd mesterévé lett. Több mint kétszáz sokrétű szerepével nagy sikerrel lépett fel a Nemzeti Színházban. Főszerepeket játszott Moliére, Beaumarchais, Schiller, Ibsen, Bourget, Hauptmann, Pierre Wolf, Bataille, Jules Romains, Hervieu-Brieux, Bésier, Maugham, Rice, Strindberg, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Hevesi Sándor darabjaiban. — F. sz. Kreon (Szophoklész: Oidiposz király); Haemon (Szophoklész: Antigoné); Shakespeare-szerepek: Paris (Romeo és Júlia); Metellus Cimber (Julius Caesar); Petrucchio, Hamlet, Macbeth, III. Richárd, Lear király, Othello, Leontes, Prospero; Tanner John (Shaw); Bánk bán (Katona); Biberach (Katona: Bánk bán); Tudós (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Petronius Maximus (Teleki: Kegyenc); Ádám és Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Kossuth Lajos (Herczeg: A híd). H írod: Rédey Tivadar: Ó. Á. (Bp., 1942); Nagy magyar színészek (Bp., 1955); Mészáros Sándor: Ó. Á. (Bp., 1957); Ignácz Rózsa: Prospero szigetén (Színészportrék, Bp., 1960). Odry Lehel: Audry (Nemesmilitics, 1837. nov. 30.— Arad, 1920. febr. 5.): operaénekes (bariton), Árpád apja. 1858-ban színésznek állt és kisebb társulatoknál játszott. 1862-ben Kolozsvárott működött. 1863-ban a Nemzeti Színház karénekese. Hangját Stoll Péternél képezte tovább. 1864-ben mutatkozott be mint operai magánénekes. 1865-ben Kolozsvárra szerződött szólistának. 1869-ben visszahívták a Nemzeti Színházhoz, ahonnan 1872-ben távozni kényszerült. Feleségével, Radeczky Józsával külföldi tanulmányútra indult. 1873-tól ismét a Nemzeti Színház tagja (újbóli szerződtetésének oka, hogy Erkel számára írta Brankovics György c. operájának címszerepét). 1878-tól mint rendező is működött. 1884 —96-ban az Operaház tagja. A 80-as években többször vendégszerepelt Bécsben, majd Pozsonyban és Aradon. Mint balladaénekes hangversenyeken szerepelt. 3 éven át Leszkay András színig.-nál működött mint operai művészeti vezető és énekes. A század második felének egyik legnagyobb m. énekese. — F. sz. Hans Sachs (Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok); Jago (Verdi: Otello); Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Mephisto (Gounod: Faust); Luna gróf (Verdi: Trubadur); Rigoletto (Verdi). Erkel-operák, vezető szerepei. — F. m. Az 312