Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Szegedy Ferenc - Szegedy Rezső - Szegedy-Maszák Hugó - Szegfi Mór - Szegfi Mórné, Kánya Emília - Szeghő Sándor - Szegi Pál - Szegő Elemér - Szeibert János
Szegedy Költők Tára VIII., Bp., 1930). Irod. Visnyovszky Rezső: Széphistóriáink olasz—latin csoportja (Bp., 1907). Szegedy Ferenc (Ötvöspuszta, 1787 —Bécs, 1848. máj. 24.): politikus, az MTA ig. tagja (1830). A bécsi Theresianumban nevelkedett, 1809-ben mint kapitány részt vett a győri ütközetben. 1815 — 1819-ben Zala vm. alispánja. 1822 —23-ban a helyi ellenzék egyik vezetője. 1825 —27-ben Zala vm. követe az ogy.-en. A hétszemélyes tábla bírája, Szabolcs, majd Verőce vm. főispánja. Az 1830-i ogy., amely az MTA alapszabályait megerősítette, az MTA ig. tagjai közé iktatta. Betegeskedése miatt lemondott mind főispáni, mind bírói méltóságáról. Szegedy Rezső (Sid, 1873. ápr. 13. —Bp., 1922. máj. 9.): irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1893-tól 1897-ig a bp.-i egy.-en tanult. 1898-tól pécsi reálisk. tanár, 1915-től a bp.-i egy.-en a horvát nyelv és irodalom tanára. A szakfolyóiratokban számos, a szláv filológia és a m. irodalomtörténet körébe vágó tanulmánya jelent meg. — F. m. Kölcsey Ferenc aesthetikai dolgozatai (Bp., 1897); Sylvester nyelvtana (Bp., 1898); Jókai Mór emlékezete (Bp., 1904). Szegedy-Maszák Hugó:» Maszák Hugó Szegfi Mór (Szili, 1825. márc. 5.—Tab, 1896. aug. 28.): író, újságíró. Prágában és Berlinben tanult. Hazatérése után 1848-ig a pesti m. nyelvterjesztő egyesület titkára. Részt vett a szabadságharcban. Világos után külföldre menekült. Hazatérése után Pesten folytatott írói és újságírói tevékenységet, 1861-ben feleségül vette Kánya Emíliát, a Családi Kör szerk.-jét. A kiegyezés után a kereskedelmi min. tisztviselője, majd tanári vizsgát tett, s előbb Lőcsén, majd Kassán tanított 1886-ig. Nyugalomba vonulása után Fiuméban élt. Több népies jellegű regénye és elbeszélése jelent meg. — F. m. Kis bajok, nagy gondok (regényes képek, Pest, 1856); A harmadik szomszéd (r., Pest, 1857); A világ csudái (összeállította Sz. M. Pest, 1857); Fenn és alant (r., Pest, 1871). Szegfi Mórné, Kánya Emília (Pest, 1828. nov. 10.— Fiume, 1905. dec. 29.): író. 1857-től Emília írói néven jelentek meg elbeszélései folyóiratokban. A Napkelet, Hölgyfutár, Szépirodalmi Közlöny és Divatcsarnok munkatársa. 1860-ban Családi Kör címmel szépirodalmi divatlapot indított, melyet ő is szerk. 1880-ig, a lap megszűntéig. A lap munkatársai közt szerepelt Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, később Mikszáth Kálmán is. 1861-től 1863-ig a Magyar Nők Évkönyvét is szerk. és kiadta a Magyar Hölgyek Könyvtára c. sorozatot. Szerepe volt az Orsz. Leányárvaház és Nőképző Egylet létesítésében. — F. m. Szív és élet (elb., I —II., Pest, 1859); Beszélyek (I—II., Pest, 1860); Válságos napok (r., I—II., Pest, 1860); Beszélyek az ifjúság számára (Vachott Sándornéval, Pest, 1861); Szeretet könyve (r., I—II., Pest, 1863 —64). — Irod. Faylné Hentaller Mariska: A magyar írónőkről (Bp., 1889); Fabó Irma: Sz. E., az első magyar szerkesztőnő (Nők Lapja, 1953- 49- sz.); Bisztray Gyula: Mikszáth és a Családi Kör (Mikszáth Összes Művei, Bp., 1964); Szeghő Sándor (Bp., 1874. febr. 8. —Bp., 1956. aug. 3.): karmester, zeneszerző. Bp.-en a Nemzeti Zenedében Gobbi Alajosnál és Kiss Péternél tanult. 1904-től katonakarmester volt. 1919-ben a Budai Dalárda karnagya s a dalárdával sok külföldi sikert ért el. Vonósnégyeseket,dalokat, kórusballadát komponált. — F. m. Bor vitéz (szimfonikus költemény, 1910); Báthory Erzsébet (opera; bemutatta a bp.-i Operaház, 1913); Te Deum, Ha mi holtak feltámadunk (opera, Bp., 1942); Hárfaverseny (Bp., 1953); Gordonkaverseny (Bp., 1954); Szegi Pál (Bp., 1902. márc. 11. —Bp., 1958. jan. 2.): kritikus, költő. Tanulmányai, kritikái, versei a Nyugatban, a Válaszban, Pesti Hírlapban, Magyar Csillagban és más lapokban jelentek meg. Éveken át szerk. a Pesti Hírlap Vasárnapját, melyet értékes irodalmi mellékletté fejlesztett. A felszabadulás után különféle folyóiratokban jelentek meg írásai. Szerk. a Fényszóró c. színházi lapot. 1948-ban a Színház és Mozi segédszerk.-je, majd a Szabad Művészet főszerk.-je volt. Kritikusként egyaránt érdeklődési körébe tartozott a vers, a színház és a képzőművészet. Kisszámú versét bensőséges, tiszta hang, kifinomult formakultúra jellemzi. Sváb-hegyi elégiák (1937) c. kötete kéziratban maradt meg. — Irod. Pogány Ö. Gábor: Sz. P. halálára (Élet és Irod. 1958. 3. sz.). Szegő Elemér (Eger, 1880. jan. 12. —Bp., 1939. okt. 27.): újságíró. Jogi tanulmányait a berlini, a párizsi és a bp.-i egy.-en végezte. 1906-ban ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. 1910-től a Pesti Napló közgazdasági rovatának a vezetője és a lap társtulajdonosa, 1930-tól, Sebestyén Arnold halálától ő volt az Estlapok felelős kiadója. Szeibert János (Örkény, 1908. szept. 19.— Németo., 1944), a munkásmozgalom mártírja, bőrmunkás. 1934-től vett részt a bőrösszakszervezet munkájában. 1940-től a KMP tagja. Dolgozott a Vörös Segélyben, majd 1941-től az illegális szakmai bizottságban, 728