Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Székács Aladár - Székács Elemér - Székács Ferenc - Székács István - Székács József - Székely Ágoston
729 1942-ben letartóztatták, ötévi szabadságvesztésre ítélték. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták és megölték. Székács Aladár (Bp., 1872. júl. 21.—Bp., 1940. jún. 2.): a közigazgatási bíróság tanácselnöke. ~ Ferenc fia. Tanulmányait a bp.-i egy. jogi karán, zenei tanulmányait (cselló) az Orsz. Zeneak.-n végezte, ahol Popper Dávid tanítványa volt. 1894-ben bírói pályára lépett, 1912-ben író táblai bíró lett Bp.-en. 1917-ben közigazgatási bíróvá nevezték ki, 1940-ben tanácselnök. 1922-ben a trianoni békeszerződés alapján eljáró vegyes döntőbíróság tagja, ahol része volt a bp.-i tudományegy. ingatlanainak visszaszerzésében. Cikkei jelentek meg a jogi szaklapokban. Zeneszerzéssel is foglalkozott, magyaros műdalokat írt, főleg Ady- és Petőfi-verseket zenésített meg. Székács Elemér (Pest, 1870. szept. 23.— Bp., 1938. máj. 16.), kiváló növénynemesítő és gyakorlati gazda. Tanulmányait a magyaróvári gazdaságiak.-n végezte 1888—91-ben. Oklevele megszerzése után gr. Károlyi Alajos uradalmainak bp.-i központjába került gyakornoknak. Cserháti Sándor és Grahner Emil buzdítására kezdett Sósdon búzanemesítéssel (szelektálással) foglalkozni 1906-ban. 1908-ban a Nagymágocshoz tartozó Árpádhalomra (Csongrád vm.) került (1915-től jószágig, volt). Itt már 3000 kat. holdon vetette az általa nemesített búzát (ún. ~-búzát), amely 1910-re az egész Alföldön kiszorította nagyobb hozamával és jobb minőségével az addig használt ún. Tisza vidéki búzát. A ~búza különösen rozsdaellenállóságával tűnt ki. 1917-ben megalapította a Vetőmagnemesítő Rt.-et. Árpádhalmán és Kompokon kísérleti telepet állított fel és bevonta a gabonanemesítésbe Fleischmann Rudolfot is. 1931-ben az Állami Növénynemesítő telepek (Kompok, Bábolna, Mezőhegyes) főfelügyelője lett. 1918-tól az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alelnöke, több mezőgazdasági egyesület, ill. bizottság elnöke. Szinte minden mezőgazdasági növény nemesítésével kísérletezett. Bár ma már az intenzívebb termésű búzák nagyrészt kiszorították a ~búzákat (csak a 1055-ös búzát termesztik száraz, zordabb fekvésű területeken), a maga korában jelentős eredményeket ért el. Ő alapította és szerk. a Növénynemesítő Szemlét. — F. m. Vetőmagtermesztés és növénynemesítés (Bp., 1911); Gyakorlati búzanemesítés (Bp. 1912); A magyar búza nemesítésének kérdése tekintettel az alföldi viszonyokra (Bp., 1914); A búza magyar nemesítésének és az árpádhalmi nemesített búzák rövid története (Gyoma, 1915). — Irod. Surányi János: Sz. E. emlékezete (Köztelek, 1938); Villax Ödön: Sz. E. (Kísérletügyi Közi. 1938); Surányi János: Baross László és Sz. E. emlékezete (Term. tud. Közi. 1939) ; Lelley János — Rajháthy Tibor: A búza és nemesítése (Bp., 1955); Rege Károly: Sz. E., a búzanemesítés atyja (Agrártudomány, 1960); Székács Ferenc (Pest, 1844. júl. 19.—Bp., 1901. dec. 17.): bíró, jogi író. ~ József fia, ~ Aladár apja. Előbb a megyénél teljesített szolgálatot, 1872-től bíró. 1883-tól nagyszebeni törvényszéki elnök, 1886-tól bp.-i törvényszéki alelnök, 1891—1901 között kúriai bíró. Büntető eljárásjogi kézikönyve az 1896. évi büntető eljárási törvénykönyv hatályba léptéig az igazságszolgáltatási gyakorlat egyik legfontosabb kézikönyve volt. Több törvénymutatót is készített (az Orsz. Törvénytárhoz, az igazságügyi kormányrendeletekhez). — F. m. A magyar büntető eljárás kézikönyve (Bp., 1887); Büntetési és börtönrendszerünk reformja (Bp., 1891). Székács István (?, 1843—Orosháza, 1916), gazdatiszt. Pályáját Széchenyi István gr. nagycenki uradalmában kezdte, majd Trauttmannsdorff gr. orosházi uradalmának lett jószágfelügyelője. Mint gyakorlati gazda sokat tett az Alföld mezőgazdasága színvonalának emeléséért és a cukorrépatermelés elterjedéséért. Élénken részt vett az Orsz. Magy. Gazdasági Egyesület (OMGE) és a Gazdatiszti Egyesület életében. — Irod. Fabricius Endre: A magyar gazdatiszt (Bp., 1931). Székács József (Orosháza, 1809. febr. 2.— Bp., 1876. júl. 29.): költő, műfordító, egyházi író, ev. püspök, az MTA tagja (1. 1836, t. 1870). ~ Ferenc apja. A bölcsészetet és az ev. teológiát 1826-tól Sopronban végezte. 1836-ban a berlini egy.-en bölcsészeti doktorátust szerzett. 1836-tól haláláig a pesti m. ev. hitközség első papja volt. 1860-ban püspökké választották. 1842—48 között Török Pállal együtt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot szerk. 1859-ben vezető szerepet játszott a prot. pátens elleni hazafias küzdelemben. 1838-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Verseit az 1830-as és 40-es évek folyóiratai közölték. A szerb népköltészet alkotásaiból fordított m.-ra (Szerb népdalok és hős regék, Pest, 1836). Számos egyházi beszéde és más egyházi tárgyú munkája jelent meg. — Irod. Ballagi Mór: Sz. J. emlékezete (Bp., 1879); Benkő István: Sz. J. élete és irodalmi munkássága (Marosvásárhely, 1901); Zsilinszky Mihály: Dr. Sz. I. ev. püspök 1809 — 1876 (Bp., 1909); Patay Pál: Sz. J. (Bp., 1914.) Székely Ágoston (Pest, 1864. jún. 5.—Bp., Székely