Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
O - Ocker Menyhért - Ocskay Ferenc, báró - Ocskay Gáspár - Ocskay Kornél - Ocskay László - Ocsvay Ferenc; Ocsvai
311 III. ker.-i főgimn.-ban, utóbb az V. ker.-i főreálisk.-ban működött. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt megfosztották állásától. 1922-től 1946-ig a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. biztosítási matematikusa volt. 1946-ban történt nyugdíjaztatása után a bp.-i tudományegy.-en adott elő haláláig. Kutatási területe geometriai szerkesztések és elemi számelmélet. — F. m. Analízis és geometriai alkalmazásai (Bp., 1920). Irod. Oláh Gyula: O. R. munkássága (Matem. L. 1959., 3—4. sz.). Ocker Menyhért (Hechingen, Poroszo., 1826. szept. 21. —Bp., 1889. nov. 15.): kertész. 1846-ban jött Mo.-ra, Grassalkovich gödöllői és a Rádayak péceli kastélykertészeteiben dolgozott. Rövid prágai tartózkodás után 1848. febr.-tól Barth János Hermina úti magánkertészetében lett alkertész. 1851-ben önállósította magát, s az Angol Királynő Szálloda épületében Ocker et Comp. cégjegyzéssel megnyitotta virág- és magkereskedését. 1865-ben még bővítette kertészeti üzemét és faisk.-t is létesített. 1876-ban betegsége miatt a faisk. kivételével kertészetét eladta. Végrendeletében az Orsz. Magy. Kertészeti Egyesületnek 1500 Ft-os alapítványt (Ocker-alapítvány) tett, melynek kamataiból a legkiválóbb m. virág- és konyhakertészeket jutalmazták. — Irod. O M. születésének 100 éves évfordulója (Kertészeti L. 1926). Ocskay Ferenc, báró (Ocskó, 1775—?, 1851. aug. 6.), földbirtokos. Katonai pályára ment, de szembaja miatt leköszönt. Birtokára visszavonulva főleg állat-, növény- és ásványgyűjtéssel foglalkozott. Maga tömte ki a gyűjtött emlősöket és madarakat. Gyűjteményét 1829-ben az MNM-nek ajándékozta. Ezután több itáliai, horvátok-i és szlavóniai útján főleg rovarokat gyűjtött. Leírta az egyenesszárnyú rovarok néhány új fajtáját. Pénz- és éremgyűjteményének m. vonatkozású darabjait Nummi Hungariae (Buda, 1841) c. művében sorolta fel. Szakirodalmi tevékenységet is folytatott. Ocskay Gáspár (?, 1590 — ?, 1628), Pozsony várának főkapitánya. ~ János Nyitra megyei alispán fia. A Thurzó család udvarában nevelkedett; Thurzó Szaniszló szolgálatában állt. Ifjú korában török fogságba esett; a fogságból családja váltotta ki. 1613-ban, 1618-ban és 1620-ban Nyitra vm. ogy.-i követe. Részt vett Bethlen Gábor II. Ferdinánd elleni harcaiban. 1620. jún. 10-én ő üdvözölte a vm.-be érkező fejedelmet. 1620 okt.ében és 1621 júl.-ában a Bethlen mellett felkelt Nyitra vm.-i lovashadak kapitánya, közben 1620 késő őszén Pozsony várának helyettes, majd 1621. jan. 4-től főkapitánya volt. — Irod. Follajtár József: O. G. Pozsony város főkapitánya 1621-ben (Hadtört. Közi, 1929). Ocskay Kornél (Szeged, 1885. dec. 9.— Bp., 1963. aug. 3.): operaénekes (tenor). A bp.-i egy.en jogi tanulmányokat folytatott, de megszakította énektanulmányai miatt. A Zeneművészeti Főisk.-n 1910-ben szerzett diplomát. 1910-től 1914-ig Krecsányi Ignác budai temesvári színtársulatánál, 1914-től 1919-ig a szegedi színházban működött. Utána egy évig Debrecenben lépett föl, majd Bp.-re került, előbb a Városi Színház, 1921-től 1925-ig az Operaház tagja volt. Mikor szerződését nem újították meg, vendéglőt nyitott, de egy év alatt megbukott, és 1926-ban visszatért Szegedre. Megszerezte a szegedi egyben a jogi doktorátust és az Országos Munkás Biztosító szegedi központjában titkárként működött. 1928-ban a Szegedi Városi Színház állandó vendégszereplésre szerződtette. 1945-től nyugdíjba vonulásáig is a színházhoz tartozott mint a dramaturgia adminisztrátora. Juhász Gyula, Bartók Béla barátja volt. Bartók nála ismerkedett meg Balázs Bélával. Utolsó éveiben az Ódry Színészotthonban élt. Felesége Gömöry Vilma színésznő volt. — F. sz. Eleázár (Halévy: Zsidónő); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Escamillo (Bizet: Carmen); Bánk bán (Erkel). — Irod. Ur György: O. K. halálára (Tiszatáj, 1963. 9. sz.). Ocskay László (?, 1680 körül—Érsekújvár, 1710. jan. 3.): kuruc brigadéros, Nyitra vm.-i köznemesi család sarja. A Pálffy-, később Ebergényi-huszárezredben szolgált, harcolt Itáliában, de megszökött és 1703. jún. 30-án a zavadkai táboron csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. 1703. júl.-ban ezereskapitány, 1705. aug.-ban brigadéros lett. Nevét vakmerő portyázásaival tette ismertté és rettegetté. A trencséni csata után, 1708. aug. 28-án a labancokhoz állt, s császári ezredessé lett. Az érsekújvári kurucok azonban Jávorka Ádám vezetésével 1710. jan. 1-én elfogták, majd a haditörvényszék ítélete alapján lefejezték." — Irod. Ocskay Gusztáv: O. brigadéros igazi életrajza és a Rákóczy-kor jellemzése (Bp., 1902); Thaly Kálmán: O. L. (I—II., Bp., 1905); Angyal Dávid: O. L. (Történeti Tanulmányok, Bp., 1937). — Szt. Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig (r., Bp., 1882); Herczeg Ferenc: O. brigadéros (színmű, Bp., 1901). Ocsvay Ferenc: Ocsvai (Csomafája, 1819. febr. 1.—Kolozsvár, 1887. nov. 16.). publi-