Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
A - Andorka Rudolf Rezső, Fleischhacker - Andrási Márton - Andrássy Dénes, gróf - Andrássy Klára grófnő, herceg Odescalchi Károlyné - Andreánszky Gábor, báró
Andorka Rudnay Gyula növendéke, majd tanársegéde volt. 1930-től 1936-ig a székesfehérvári Ybl Miklós gimn.tanára. Közben az MNM és a Természettudományi Múz. külső rajzolója, majd 1936-tól haláláig a kiállításrendező csoport munkatársa volt. Több ifjúsági könyvet és biológiai tárgyú munkát illusztrált. Nagyobb szabású és egyben úttörő jellegű munkái a mo.-i múzeumok diorámakiállításainak festészeti anyaga (Nemzeti Múz.: Afrika állatvilága, 1950; Szeged, 1954, 1960; Kecskemét, 1962; Miskolc, 1964; Pécs, 1966 stb.), valamint őslényrekonstrukciós rajzok (Tasnádi Kubacska A.: Kalandozás az ősvilágban, Bp., 1955). Andorka Rudolf Rezső, Fleischhacker, (Sopron, 1891. nov. 8.—Bp., 1961. márc. 30.): diplomata, vezérőrnagy. Hadapródisk. után a Ludovika Ak.-n végzett (1914), az I. világháborúban a 306. honvéd gyalogezred tisztje volt. A Tanácsköztársaság idején Stromfeld Aurél vezérkarának tagja a felvidéki hadjáratban (1919. máj.—jún.). Belépett a nemzeti hadseregbe, 1921 —22-ben a szovjet — m. hadifogolycsere intéző bizottságának tagja Rigában, 1923—27-ben katonai attasé volt Prágában, majd 1927 —31-ben Varsóban. 1931 — 34-ben Rőder Vilmos vezérkari főnök szárnysegédje, 1934-ben a Vezérkari Főnökség (VKF) 2. osztályának vezető h-e volt. 1935—37-ben ezredes, a Honvédelmi Min. Elnöki B. osztályának vezetője, 1937 — 38-ban a VKF 2. osztályának vezetője. 1939 — 41-ben vezérőrnagy, követ Madridban. Teleki Pál öngyilkossága után (1941. ápr. 3.) követi tisztségéről lemondott, nyugdíjaztatta magát. Cikkei jelentek meg a Magyar Nemzet, a Független Magyarország (1941—44) és a Független Magyar Újság (1943—44) c. lapokban. Németellenes nézetei miatt a Gestapo letartóztatta (1944. márc. 22.) és Mauthausenbe hurcolta, ahonnan súlyos betegen tért haza a felszabadulás után, s a Vasútforgalmi Vállalat tisztviselője, majd nyugdíjba ment. 1949-ben politikai okokból letartóztatták, a kistarcsai táborban volt 1953-ig. 1954 tavaszán kiszabadult. 1956. dec.-ben a Legfelsőbb Bíróság perújrafelvétel keretében fölmentette. Hosszú betegség után halt meg. — M. A madridi követségtől Mauthausenig. A. R. naplója (összeállította, bevezette és jegyzetekkel látta el Lőrincz Zsuzsa, Bp., 1978). Andrási Márton (Nuseni, 1912. jún. 4.— Kolozsvár, 1975. jan. 23.): romániai magyar színész. Rákosi Szidi színészképzőjében tanult, mestere Rátkai Márton volt. 13 éven át játzott Mo. különböző városaiban mint táncoskomikus. 1946-ban a kolozsvári Székely Színház, majd a Marosvásárhelyi Állami Színház alapító tagja volt. 1957-ig itt szerepelt, utána a kolozsvári színházhoz szerződött. Játszott Gorkij: Éjjeli menedékhely, Kispolgárok, Jegor Bulicsov és a többiek, Biró L.: Sárga liliom, Sütő A.: Tékozló szerelem, Móricz Zs.: Úri muri, Gogol: Revizor c. darabjában. A Román Népköztársaság Állami-díjjal (1955) és érdemes művész (1957) címmel tüntette ki. — F. sz. Józsa (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Willy Loman (A. Miller: Az ügynök halála). — Irod. A színpad közkatonája (Igaz Szó, 1975. 2. sz.). Andrássy Dénes, gróf (Krasznahorkaváralja, 1835.nov. 18.—Palermo, 1913. febr. 23.): főrendiházi tag, műpártoló. Magánúton végzett tanulmányait követően kancelláriát fogalmazó. Megházasodott s visszavonult a közélettől (1865). Grazban és Döblingben élt. Ismert műpártoló volt, neje, Habawetz Franciska halála után (1902) Münchenből hazaszállított képeiből Krasznahorkaváralján megalapította a Franciska-ereklyemúz.-ot. Jótékonysági és kulturális intézményeket támogatott. Az MTA igazgató tanácsa tagjává (1906), a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnökévé választotta. Andrássy Klára grófnő, herceg Odescalchi Károlyné (Bp., 1898. jan. 18. —Dubrovnik, 1941. ápr.), újságíró. Andrássy Tivadar gróf leánya, ifj. Andrássy Gyula gróf nevelt leánya, Károlyi Mihály sógornője. Eleinte nevelőapja hatása alatt politizált, sőt Friedrich István „keresztény ellenzékéhez" csatlakozott, listáján képviselőjelölt volt. A harmincas években mindinkább a polgári baloldal s azon belül az angol orientációjú antifasizmus irányába fordult. 1938-ban a párizsi L'Ordre, a koppenhágai Politiken és a bp.-i Újság c. lap munkatársaként bejárta a köztársasági Spanyolok-ot. Tapasztalatairól írt riportjait az Újság 1938. február 6-i számában kezdték közölni. 1941 áprilisában a német hadsereg által megrohant Jugoszlávián keresztül megpróbált Egyiptomba s onnan Angliába eljutni, de útközben Dubrovnikban bombatalálat áldozata lett. — Szt. Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból (Visszaemlékezések, Bp., 1976). Andreánszky Gábor, báró (Alsópetény, 1895. aug. 1. —Bp., 1967. nov. 20.): botanikus, paleobotanikus, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1945 —1949). Tanulmányait a háború okozta megszakítással a bp.-i tudományegyb en végezte, ahol Tuzson János volt a professzora. A vele együtt 1914-ben, a Fogarasi havasokban tett gyűjtőút hatására lett botanikussá. 1920-ban a növényrendszertani 12