Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
F - Forbát Alfréd
festész, rajztanár volt Bp.-en a Kölcsey gimn.ban. 1936 —37-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Olaszo.-ban, állami ösztöndíjjal. 1938 — 1945 között a bp.-i műszaki egy. rajztanára, 1947-től a Képzőművészeti Főisk. alakrajztanára volt. Nyaranta 1945 —1947 között főleg a miskolci, a tihanyi és a szentendrei művésztelepeken dolgozott. Tagja volt az Új Művészek Egyesülete (UME), a Magy. Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KEVE) művészegyesületeknek, a Miskolci Festők Társaságának és a Szentendrei Festők Társaságának. 1924-től volt kiállító művész. Rálátásos csendéletek, konstruktívan festett tájképek és figurális ábrázolások (Tihanyi dombok, 1935; Anya gyermekével, Akt, 1937) után a realizmus jegyében fogantak tematikus kompozíciói (Sakkozók, 1953; Könyvnap, 1953; Borjúszoptatás, 1959). Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazását valósította meg (Kolozsvár, Szociális Nővérek szentélypadozata; Győr-nádorvárosi templom padlója, 1942; Csorna, Mezőgazdasági Iskola homlokzata, 1943). A pesterzsébeti ravatalozóba készített mozaikfigurája a műszaki egy.-re került. Későbbi mozaikjain fokozottan törekedett a térbeliség és a mozgás visszaadására (Népitáncosok, inotai kultúrház, 1955 — 57; Mezőgazdaság és Ipar, Bp. XVI. ker. Rendőrkapitányság, 1960; Egészségügyi Világszervezet székháza, Genf, 1966). Első önálló kiállítása 1944-ben meghiúsult, anyagának nagy része elpusztult. Számtalan csoportos, országos kiállítás után 1961-ben a Csók Galériában rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. Tanulmányokat írt a mozaikról. Több alkotását őrzi az MNG. Emlékkiállítását 1979-ben rendezte meg az MNG. — írod. Aradi Nóra : F. G. (Bp., 1965); Somos Miklós: F. G. (Művészet, 1972. 5. sz.); Az Emlékkiállítás katalógusában O. Jobbágy Zsuzsa bevezetője (Bp., 1979). Forbát Alfréd (Pécs, 1897. márc. 31.— Wallingby, 1972. máj. 23.): építész, festő. A bp.-i műegy.-en kezdett tanulmányait (1914 — 18) Münchenben a Technische Hochschulén folytatta, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet. 1920 —22-ban W. Gropius irodájának munkatársa ,Weimarban. Gropius berlini építkezésein építésvezetőként működött, részt vett — a csak részben megvalósult — weimari Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban. 1922-ben Weimarban önálló építészeti gyakorlatot kezdett, de megélhetését plakáttervezéssel, reklámgrafikai munkákkal biztosította. A Bauhaus szellemében készült konstruktív, feszült és dinamikus kompozícióit, krétarajzait épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban mutatta be (1926). 1924 — 25-ben Szalonikiben dolgozott. Ezután Berlinben a Sommerfeld építővállalat főépítészeként (1925—28) lakótelep-előkészítő munkálatokban vett részt. Fontosabb berlini tervezései: a siemensstadti városi lakótelep K-i része (1929 — 31), a városi sporttelep Berlin-Eichkampban (1929 — 30). 1928-tól önálló építészirodájában mint a BDA (Német Építész Szövetség) tagja főként lakónegyedeket tervezett Berlinben. Tagja lett a berlini lakásellátási bizottságnak (1929 — 30), városépítészetet tanított Johannes Itten művészeti isko jában (1930 — 31), 1932-ben tanácsadónak hívták meg a SZU-ba az állami várostervezés megszervezéséhez. Ezután Athénban, a CIAM (Congrés Internationaux d'Architecture Moderne) tagjaként tárgyalt az athéni kongresszus megszervezéséről, majd W. Dörpfeld munkatársaként Olympiában a Zeusz-templom építész-régészeti kutatását végezte, amelyről egy fejezetet írt W. Dörpfeld: Alt-Olympia (I. köt., 1933) c. könyvébe. 1933 —1938 között Pécsett, lakóházak tervezésével foglalkozott. 1938-ban Svédor-ban telepedett le, 1942-ig Lund egyetemi város mérnöki hivatalának tervező építésze volt, majd Stockholmba települt át. 1945-től a Svéd Építőművészek Szövetségének tagja, 1945—1948 között a svéd lakásépítési szövetkezetek központi szervezetében (HSB) a városépítési osztály h. főnöke. 1959 — 60-ban vendégtanár a stockholmi műegy.-en. Több svéd város részére készített városrendezési terveket. Városépítészeti elképzelésében jelentős a közlekedés racionális tervezése, a magasház, toronyház mint lakóépület hátrányainak kimutatása. Építészként a jobban funkcionáló emberi együttélés feltételeinek megteremtésén fáradozott. Festői tevékenységet is folytatott. Grafikáiból a bp.-i Szépművészeti Múz., s a pécsi Janus Pannonius Múz. őriz néhányat. Tanulmányainak bibliográfiáját közli: Fred Forbát-Kat. Bauhaus Archív. (Darmstadt, 1969) és Der Aufbau (1957. 6. sz.). — Irod. Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900 —1925 (Bp., 1925); Kállai Ernő: Konstruktív művészet (Új Föld, 1927. 3. sz.); Forgó Pál: Új építészet (Bp., 1928); A. Sartoris: Gli elementi dell'architettura razionale (Milano, 1936); Major Máté: A modern építészet szolgálatában (Jelenkor, 1967. 4. sz.); 50 Jahre Bauhaus (katalógus, Stuttgart, 1968); XX. századi magyar származású művészek külföldön (katalógus, Bp., 1970); Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (Bp., 1972); Galambos Ferenc: F. A. halálára (Műv.,