Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

K - Kuti Sándor - Kutor Ferenc - Kürthi Sári

453 Erdészeti Főigazgatóság osztályvezetője, majd főosztályvezetője, 1955-től az ERDŐ­TERV főmérnöke, ill. ig.-ja, 1959 —61-ben a Balatonfelvidéki Áll.-i Erdőgazdaság fő­mérnöke volt. 1954 —57-ben az Orsz. Erdé­szeti Egyesület főtitkára. Tagja volt az MTA erdészeti állandó bizottságának és az Erdő­gazdasági Tanácsnak. — M. Vezérfonal a Miért fásítsunk c. előadáshoz (Bp., 1952). — Irod. Király Pál: K. V. (Az Erdő, 1974. 12. sz.). Kuti Sándor (Bp., 1908. máj. 18.—Né­meto., ? 1945. ápr.): zeneszerző, karnagy. A Fodor Zeneisk.-ban tanult. A Zeneak.-n Siklós Albert tanítványa volt (1930 — 34). Diplomáját Dohnányi Ernő irányítása mellett szerezte meg (1934)­ Tagja volt a Zeneak. if­júsági kommunista szervezetének. 1935-ben az Új Magyar Zene Egyesület műsorra tűzte néhány művét és egy zongoraszonátáját, amely nyomtatásban is megjelent Hollan­diában. A Zeneakt elvégzése után magán­tanításból élt, zongorázást és zeneszerzést tanított, templomban orgonált, korrepetí­tori munkát végzett a Budapesti Énekkari és Zenekari Egyesületben. Zenekritikákat írt a Független Szemlében (1933—35). Részt vett Óbuda munkásmozgalmában, az MSZDP ifjúmunkások kórusát vezette és több mozgalmi dalt komponált a kórus számára. Ekkor írta Ütemre cseng a csákány c. tömegdalát Hollós Korvin Lajos szövegére. Rövid ideig vezette az Antialkoholista Munkásszövetség (AMSZ) énekkarát. Taní­tódal c. alkotását a Vándor-kórus mutatta be (1940). Megzenésítette József Attila két versét (Éji dal, A bánat). A negyvenes években három kórusművet komponált Petőfi Sándor verseire, amelyeket a Vándor-kórus adott elő. Közülük a legjelentősebb a Nemzeti dal négyszólamú kórusmű zongorakísérettel, amelyet a Vasas Székházban mutattak be (1942. márc. 12.). 1940-től munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországba depor­tálták; koncentrációs táborban pusztult el. Legtöbb műve elveszett. — Irod. Molnár Antal: Muzsikus vértanúk (Új Zenei Szem­le, 1955. 4. sz.); Fejér György: K. S. és fennmaradt művei (Munkás Ének, 1919 — 1945, összeállította Czigány Gyula, Bp., 1967); Kutor Ferenc (Nagyatád, 1888. jan. 11.— Pécs, 1970. nov. 3.): zeneszerző, karnagy, pedagógus. Tanítói oklevelet (1909), majd a bp.-i Zeneak.-n zeneszerzői és közép­isk. zenetanári képesítést szerzett. 1927-től nyugdíjazásáig a Pécsi Tanítóképző Intézet zenetanára volt. Munkatársa volt a Magy. Kórus és a Musica Sacra c. egyházzenei folyó­iratoknak. Egyik karnagya az Orsz. Dalos­szövetségnek. Orgonaműveket, oratóriumot, dalokat és egy operettet komponált (Arany­pille ). — Irod. K. F. (Baranyai Művelődés, 1971. 1. sz.). Kürthi Sári (Kalocsa, 1874. szept. 29.— Bp., 1978. máj. 3.): színésznő. 1894-ben vé­gezte el a Színiak.-t, Paulay Ede, Ujházy Ede és Jászai Mari tanították. Először vidéki társulatoknál játszott, majd 1902-ben a Víg­színházhoz szerződött, s 40 évig volt a társulat tagja. Elsősorban bravúros „beugrásai" tették ismertté. 1942-ben visszavonult a színpadtól. 98 éves korában Makk Károly Macskajáték c. filmjében, 99 évesen pedig Shakespeare III. Richárd c. drámájának televíziós filmválto­zatában kapott szerepet. Az Ódry Árpád Színészotthon lakója volt. — F.sz. Jessica (Shakespeare: A velencei kalmár); Muskátné (Molnár F.: Liliom); Dili (Herczeg F.: Kvasz András Kürthi

Next