Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - Lázár Miklós, Herskovits - Lechner Egon

955 ideig a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd visszatért a Vígszínházba, de fellépett a Magyar, az Andrássy úti, a Belvárosi Szín­házban és a Pünkösti-féle Madách Színház­ban, valamint az Apolló Kabaréban is. 1948-tól a Madách Színház tagj­a volt. Bár 1965-ben nyugdíjba ment, még sokáig láthatta őt a kö­zönség a színpadon, utoljára mint apácafő­nöknőt az Abélard és Héloise c. darabban. Dekoratív megjelenése, zengő orgánuma a királynőt és a „végzetes asszony" szerepkö­rére tették alkalmassá. Később a „békebeli nagyasszony" figuráját vitte életteli alakításai­ba. Zenés darabokban, valamint filmekben és televíziós játékokban is nagy sikerrel szere­pelt. Élményeit megírta: „Legyünk őszinték" címmel (Bp., 1942, ebből szemelvényeket közölt a Színházi Élet 1990. aug. 19.).­F. sz. Natalja­­Csehov: Három nővér; ezt a magyar­országi ősbemutatón, 1922-ben játszotta); Színésznő (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Suzy (Pagnol: Topáz); Orinthia (Shaw: Szénásszekér); Tangolita (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban); Anna királynő, majd Marlborough hercegnő (Seribe: Egy pohár víz); Clandonné (Shaw: Sosem lehet tudni); Dudge­onné (Shaw: Az ördög cimborája); Berwick her­cegnő (Wilde: Lady Windermere legyezője); Elli (Tabi László: Különleges világnap); Lady Brackwell (Wilde: Bunbury); Mária Dominika főhercegnő (Molnár Ferenc: A hattyú); Argen­teuil fejedelemasszony (Millar, Abélard és Helo­ise). - I.: Az új földesúr (1935); Három sár­kány (1936); A 11­­-es (1937); Megvédtem egy asszonyt (193­8); Bakaruhában (1957); Gerols­teini kaland (1957); Alázatosan jelentem (1960); Az orvos halála (1966). - Irod. Zsig­mondi Mária: Meghódítani és megtartani (Nők Lapja, 1975. ápr. 26.); Gergely Ágnes: (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Dalos László: Túl a közhelyeken (Film, Színház, Muzsika, 1978. nov. 9.);M. G. P.:L. M. (Kritika, 1983. 11. sz.); Müller Péter: Az utolsó királynő (Film, Színház, Muzsika, 1985. jún. 22.). Lázár Miklós, Herskovits (Nagykörtvé­lyes, 1906. dec. 25.-Bp., 1988. aug. 13.)jo­gász, bíró, az állam-és jogtudományok kan­didátusa (1970). Jogi doktori oklevelet 1932-ben szerzett a kolozsvári egy.-en. 1932—41-ben ügyvédjelölti gyakorlatot folytatott. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba. 1941 -ben kommunista tevékeny­ségé­ért letartóztatták, majd internálták és bebör­tönözték. 1945-ben szabadult. 1946-49-ben a Népbíróságok Orsz. Tanácsánál, 1949-1962 között a Legfelsőbb Bíróságon bí­ró, ill. tanácsvezető bíró volt. 1962-től nyuga­lomba vonulásáig az MTA Állam- és Jogtu­dományi Intézetének tudományos munka­társa.­­ F. m. A büntető bíróságok szervezete és működése; a nyomozati és vizsgálati szak eljárási szabályai (Bp., 1968); A közhangulat káros befo­lyásolásával elkövetett bűntettek (Bp., 1968). Lechner Egon (Kolozsvár, 1890. nov. 24.-?, 1967. júl. 9. v. 10.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány kandi­dátusa (1956). A bp.-i József Műegy.-en 1913 -ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1913—21 között a Gépelemek Tanszékén ta­nársegéd. Rövid szabadalmi bírói tevékeny­ség után a Fejes Gépgyár tervezési irodáját ve­zette, ahol iskolai repülőgépek, MÁV-sínau­tók motorj­ait tervezte. 1928-3­4 között a MÁ­VAG traktorszerkesztői irodájában többek között kifejlesztette a MÁVAG-Lechner­traktort, amely elsősorban Algéria számára készült. 1934-49 között a Danuvia szerkeszté­si osztályát szervezte meg, majd vezette. Lászlóffy Waldemár Lázár Mária Lehel György

Next