Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
M - Molnár Róbert - Molnár Rózsa - Molnár Sándor - Molnár Tibor - Molnár C. Pál
Molnár Jég Művész Együttesének szólistája. 1971-75-ben a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tagja volt. Molnár Róbert (Bp., 1930. ápr. 17.-Orosháza, 1986. ápr. 2.): vízilabdázó, úszó. 1956-ig a Bp. Spartacus úszója, 1957-től 1964-ig a Bp.-i Vasutas Sport Club (BVSC) vízilabdázója. Vízilabdában 1958-ban az Európabajnok m. csapat tagja. 1958-tól 1960-ig 18-szoros m. válogatott. Úszásban 1956-ban a folyamúszó m. bajnokcsapat tagja. — Útépítő mérnök volt. Molnár Rózsa (Monor, 1900. okt. 11.-Vác, 1977. máj. 5.): festő. Festészeti tanulmányait a nagybányai művésztelepen kezdte 1922-ben, Réti István és Thorma János tanítványaként, majd a harmincas években Párizsban folytatta. 1938-ban és 1940-ben gyűjteményes kiállítása volt Bukarestben. Később Bp.-en a Fészek Klubban és a Tamás Galériában állított ki. 1962-ben szerepelt a Nagybányai Festők Emlékkiállításán. Főként csendéleteket és enteriőröket festett. Molnár Sándor (Pusztaegres, 1933. máj. 24.-Bp., 1958. márc. 6.):bányász. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. - Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956(Bp., 1989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Molnár Tibor (Zagyvapálfalva, 1921. júl. 26.-Bp., 1982. nov. 23.): színész, Jászai-díjas (1955), Kossuth-díjas (1956). 1949-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főisk.-t. Egy évadon át a bp.-i Nemzeti Színház, 1950-től a Petőfi Színház tagja volt. 1956. nov.-ben külföldre távozott, Bécsben, Münchenben, Genovában, Londonban élt. 1959-ben hazatért és a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1962-től nyugdíjazásáig a Vígszínházban játszott. 1948-tól filmezett, első filmszerepe Tarcali Jani volt a Talpalatnyi föld c. filmben. Filmszerepei nagy elismerést és népszerűséget szereztek számára. Elsősorban munkás-és parasztfigurák megformálásával tűnt ki. Külföldi hányattatásának történetét Hosszú út c. visszaemlékezésében írta meg (Bp., 1962). — F. sz. Nemecsek szabó (Molnár Ferenc-Füsti József: A Pál utcai fiúk); Eddie Carbone (A. Miller: Pillantás a hídról); Scapin (Moliére: Scapin furfangjai); Tanító (Bródy Sándor: A tanítónő); Talbottsheriff(T. Williams: Orfeusz alászáll); Bolond (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok). I.f. Talpalatnyi föld (1948); Déryné (1951); Budapesti tavasz (1955); 9-es számú kórterem (1955);Két félidő a pokolban (1961); Tízezer nap (1967); Csillagosok, katonák (1968); Azonosítás (1975); Magyarok (1977); Kinek a törvénye? (1978).írod. Nagyjudit: M. T. (Film, Színház, Muzsika, 1982. dec. 4.); Barabás Tamás: M. T. (Tükör, 1982. dec. 5.); T. T.: M. T. Kritika, 1983. 1. sz.); In memóriám M. T. (Filmévkönyv, 1983); Molnár C. Pál (Battonya-Tompapuszta, 1889. ápr. 28-Bp., 1981. júl. 11.): festő, grafikus. Századunk m. képzőművészetének egyik legnépszerűbb alakja. 1912-ben aradi főreálisk.-i tanulmányai alatt az orsz. ifjúsági rajzpályázat első díjasa. 1915-1918 között a bp.-i Rajztanárképző Főisk. hallgatója. A Szinyei családdal mint házitanító Svájcba utazott, s az első kiállítását is ott, Lausanneban és Genfben rendezték meg. 1923-ban egy éves franciao.-i tartózkodása után hazatért, s egyházművészeti képeinek gyűjteményes anyagát a „Belvedere" szalonban állította ki. Művészete elismeréseként Az Est meghívta három konszernlapja rajzolójának. 1925-ben a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) felvette tagjai sorába, 1928-ban a Nemzeti Szalonban bemutatott „Szent Ferenc a madaraknak prédikál" c. festményével hároméves római ösztöndíjat nyert el. Az 1930-as években jelentős művészi sikerek kísérték pályáját. 1931-ben az Ernst Múz. felkérésére műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek. Ugyanebben az évben a Szinyei Társ. Nagydíját nyerte el, majd 1934-ben a Varsói Nemzetközi Fametszet Biennálé, s a Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás aranyérmese, 1936-ban Bp. Székesfőváros jubileumi aranyéremmel tüntette ki, s az 1937-ben megrendezett párizsi világkiállításon pannóit Grand Prix-val, Cyrano de Bergerac fametszetsorozatát ugyancsak aranyéremmel jutalmazták. 1945 után szinte minden csoportos és nemzeti kiállításon részt vett, önálló kiállítására 1955-ben került sor a Csók István Galériában, majd ugyancsak ott 1960-ban, 1965-ben, 1970-ben. Jelentős kiállításai még: Ernst Múz., retrospektív, 1974; Szegedi Képtár, 1976;Battonya, 1979; Bp., Csók Galéria, 1977; Dürer Terem, 1979; Emlékkiállítás, Vigadó Galéria, 1983; Emlékkiállítás Battonyán, 1984. Lakásán, a Bp. Ménesi út 65-ben állandó kiállítását rendezték meg 1984-ben. Szegeden a Móra Ferenc Múz.-ban nyílt kiállítása 1993. dec.-ben. Művészetének népszerűsége talán a klasszikus mediterrán hagyományok és a XX. századi ember nyugtalanságának sajátos kombinációjából tevődik össze. Műveinek a római iskola tárgykörével megegyező, többnyire szakrális jeleneteit közvetlen, érzéki látásmóddal ruházta fel. Az 1920-as években a pleinair festés dúsabb változatát hozza létre (svájci tájképeken a helyi színek erőteljes érzékeltetése). 636