Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
O - Orbán László - Orbán Tibor
677 1905-06-ban a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1906-ban Párizsba ment, alultan magának.-n kezdett tanulni, de „akadémikus szelleme" miatt tanulmányait két hét után abbahagyta. Párizsban Berény Róberttel barátságot kötött, s rajta keresztül ismerkedett meg a művészeti élet jelentős személyiségeivel. 1909-ben Mo.on — műtermében alakult meg a Keresők Társasága, amely 1911-től Nyolcak néven vált ismertté. Az 1910-es éveknek e progresszív polgári művészcsoportja először 1909-ben mutatkozott be a Könyves Kálmán Kiállítóhelyiségben, ahol a Tájkép c. képe a Nyolcak szellemét és Cézanne hatását tükrözte. 1910-12-ben alakult ki sajátos stílusa, melyet tisztaság, racionális elrendezettség, puritán környezet, s a hangsúlyos formák jellemeznek: Nagy csendélet (1911); Könyvek, kaktuszok, edények (1911); Fekvő akt (1911). A Nyolcak második, 1911-ben megrendezett kiállításán nyolc festménye és néhány rajza, egyben utolsó tárlatukon Nagy csendélete és Dekoratív kompozíciója, szerepelt. 1917-ben rendezte meg első önálló kiállítását a Könyves Kálmán Kiállítóteremben. 1918-ban az Ernst Múz.-ban jelentkezett a Nyolcakon már valamelyest túllépő konstruktív szellemű műveivel. Az 1920-as években tett külföldi útjai során (Spanyol-, Olasz-, Németo.) táj- és városképeket festett (Nürnberg, 1929; Rothenburg, 1929). 1923-ban a Helikon kiállítóhelyiségben, 1924-ben Nyírbátorban és Nyíregyházán, 1927-ben az Ernst Múz.-ban és Pécsen szerepelt sikerrel. 1928-ban a Munkácsy-céh vezetőségébe választotta, s 1929-ben a barcelonai kiállításon aranyérmet nyert. Az 1920-as évek alkotásai korábbi műveinél szálkásabb rajzúak, szárazabbak lettek, festői tevékenysége konzervatív irányba mutatott. 1931-ben létrehozta a művészeti nevelésben merőben újat jelentő Atelier Művészeti Tervező és Műhelyiskolát, mely a korábbi szovjet VHUTEMASZ-hoz (Felsőfokú Állami Művészeti-Technikai Műhely) és a német Bauhaushoz hasonlóan a tervező művészképzést állította oktatása előterébe. Személynök utcai magániskolájában kitűnő művészeket (Kozma Lajos, Molnár Farkas, Kner Albert, Gádor István, Lesznai Anna stb.) alkalmazott. Tanítványai 1938-ban a Tamás Galériában megrendezett nyilvános kiállításukkal komoly kritikai elismerést kaptak. 1939-ben családjával együtt Ausztráliába ment, Sydney-be költözött. Önálló kiállítást 1943-ban rendezett, s ugyanebben az évben művészeti iskolát alapított. Hazai témájú műveit felszabadultan könnyed, később egyre elvontabb formában alkotta meg. Az 1960-as években Japánba látogatott, ezután „levegős", egyszerű ábrázolásmód jellemezte (Hullám, 1965; Japán emléke, 1971). 85 éves korában új hazájában Hozsanna c. képéért másodszor kapott Blake-díjat, s abban az évben Wollongong-díjat is nyert. 1969-ben a Newcastle City Art Gallery gyűjteményes kiállítást rendezett életművéből. Bp.-en 1970-ben a külföldön élő festők műveiből rendezett műcsarnokbeli kiállításon öt képével szerepelt. Művészetelméleti munkássága is jelentős. — M. A Layman's Guide to Creative Art (Sydney, 1957); Understanding art (Sydney-London, 1968); What is art all about (Sydney— Richmond-Brisbane, 1975). Irod. Katalógus előszó (Bp., 1925); Eugene Kolb: Progressive art. Nine picture of Desiderius Orbán (Bp., 1939); Passuth Krisztina: Orbán Dezső (Bp., 1977); Katalógus-előszó (Bp., 1984); Katalógus-előszó a Kiscelli Múz.-béli kiállításhoz (Bp., 1986); Frank János: O. D. 101 éve (Élet és Irod., 1986. nov. 14.); Orbán László (Nógrádverőce, 1912. aug. 2.—Bp., 1978. nov. 18.): politikus, miniszter. Jogi tanulmányait a miskolci református jógáko-n és a szegedi tudományegy.-en végezte (1937). 1938-tól a KMP tagja, részt vett az Orsz. Ifjúsági Bizottság tevékenységében. 1941—42-ben az SZDP-ben működő kommunista sejtek munkáját irányította. 1942. máj.-tól illegalitásban élt. 1943-44-ben a Békepárt vezetőségi tagja. 1945-48-ban az MKP, 1948-51-ben az MDP Központi Vezetősége (KV) agitációs és propaganda osztályának vezetője. 1950-51-ben a Vallás- és Közoktatásügyi, 1951-53-ban az Oktatásügyi Min. csoportfőnöke, majd Felsőoktatási Tanácsának titkára és a marxizmus-leninizmus oktatási főosztály vezetője. 1955-56-ban oktatásügyi mun.K, 1956-57-ben az MSZMP Központi Bizottságának (KB) munkatársa, 1957-1967 között az agitációs és propagandaosztály, majd a tudományos és kulturális osztály vezetője. 1967-74-ben a művelődésügyi min. első h.-e, 1973-74-ben művelődésügyi min.-i államtitkár. 1974. jún.-tól nyugalomba vonulásáig (1976) kulturális min. 1974-től az Orsz. Közművelődési Tanács alelnöke, 1976-tól elnöke. 1945-48-ban az MKP, 1948-5-ben az MDP KV, 1957-től haláláig az MSZMP KB tagja. 1945-47-ben ngy.-i, 1947-53-ban, majd 1958-tól haláláig ogy.-i képviselő volt. - írod. Pintér István: O. L. (Pártélet, 1982. 8. sz.); Tóth István: O. L. (Pártélet, 1987. 7. sz.); Orbán Tibor (Bp., 1943. jan. 1.-Bp., 1983. máj. 3.): színész és rendező. A Színház-és Filmművészeti Főisk.-n 1965-ben szerzett Orbán