Magyar Építőművészet, 1984 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 1. szám

tér görögkeleti templomára is csak ezután fognak felkerülni a magas toronysisakok (Ybl Miklós terve nyomán). Hiányzik a Bazilika is, melynek kupolája 1868. január 21-én éjjel beomlott. Buda és Pest látképére ekkor még a klasz­­szicista és kora romantikus épületek túlnyomó többsége jellemző: Hild, Kasselik, Zofáhl Lő­rinc művei. A romantika nem tudott elterjedni Magyarországon. A néhány kirívóan roman­tikus (gótikus ihletésű) épület, Brein „Pekáry­­háza" (1848), Wieser Pichler-háza (1857), Pet­­schnig Budai Főreáliskolája (1860), nem nyer­ték el a közönség tetszését. Feszi Vigadója (1865) is vegyes fogadtatásra talált. Népsze­rűbbek voltak a kevésbé feltűnő, harmonikusan díszített romantikus épületek, amelyek csak nagyobb magasságukkal, díszes gyámsorral alátámasztott magas párkányukkal, hangsú­lyozott ablakkereteikkel és a kiugró oszlop­renddel tagolt klasszicista középrizalit hiá­nyával tértek el korábban épült társaiktól. Un­­ger-ház (Ybl 1852), Karátsonyi palota (Pán József 1856), Fő utca 3 (Máltás Hugó 1862). A „diadalmas” eklektikának, „Budapest nagysága stílusának" néhány jellemző épülete ekkor már állt. Ilyen Károlyi Alajos Múzeum utcai palotája, melyet Ybl 1863 óta épít, de amely csak 1890-ben lesz kész. Francia rene­szánsz és hellenisztikus elemekkel kevert for­máinak, főleg pedig üvegtetejű, emeletes át­riumának csodájára jártak a kortársak. (A leg­szebb Pesten és határozottan egyike a legnagy­szerűbbeknek a világon, írta róla az egyébként igen flegmatikus Justh Zsigmond naplójában. Ő csak tudta, bejáratos volt a francia arisztok­rácia patinás nevű képviselőihez). Elkészült már a Pesti Hazai Takarékpénztár (1860), a Múzeum mögötti Festetich-palota (1862), a Budai Takarékpénztár (1862), a Kálvin-téri Geist-ház (1864), és a főherceg Sándor utcai Régi Képviselőház (1865), mind Ybl munkái. Szülei nyomán, Ybl és Skalnitzky bábáskodásával megszületett az Akadémia (1865). Külön tanulmányt érdemelne, hogy az Akadémia Igazgató Tanácsa hogyan és miért fordult el a pályázatra eredetileg megkívánt gót stílustól. 1870-ben elkészül Andrássy felterjesztése a királyhoz az Operaház ügyében. A Pénzügy­minisztérium ugyanez évben kezdi terveztetni a Fővámházat (Ybl Miklóssal). Pest városa a Bazilika körül bazársort nyittat azzal a céllal, hogy annak jövedelmeiből fedezze a további építkezéseket. Jellemző a korra, hogy az épí­tést vezető bizottmányi tag, Hampel Antal lel­kesedésében és áldozatkészségében saját bir­tokára tábláztatja be a 60 000,5 forintnyi épí­tési költségeket. Ekkor már készülnek az egye­temi épületek tervei (Wéber Antal), alapozzák a Nyugati pályaudvart. 1870 végére elkészül a budai Sikló is. Ekkor kezdik meg az első kor­szerű vágóhíd építését is (J. Henrick). Még áll a régi Városháza, a régi kúria, a régi egyetemi épület a templom mellett, a Brüdeni bazár, melynek helyén Schmahl Henrik Párizsi Udvara épül majd fel. Budán ekkor még állnak a Fehérvári, Vízi, Bécsi-kapuk. Az Ördög-árok (alsó szakaszát kivéve) fedetlen. Néha,­­ utol­jára 1876-ban, már a boltozat építése köz­ben — kiönt és katasztrófát okoz. Megvan még a régi piarista rendház és környéke az egykori Grassalkovich palotával és a XVIII. századi Pestből itt maradt terecskék sorozata. Kígyó­tér, Hal-tér, Városház-tér, Sebestyén-tér, Ró­zsa-tér, Barátok-tere („Nélkülük a város egy kicsit foghíjas most a görögkeleti templom és a Belvárosi Plébániatemplom között. Az ember várta, hogy a rácok ... kikötnek, mint régen, mikor a Dunaparton még Örményi, a hétsze­­mélynök áztatta a vízbe fájós lábait és disku­­rálgatott a bókoló Kazinczyval"... írta Szerb Antal.) A rosszemlékű Neugebaude még ott ter­peszkedik a Lipótváros mögött, a Citadella pe­dig már felépült (E. Zita tervei szerint Kasse­­likék építették). A város képéből nem hiányoznak az ipari üzemek. Jellegzetesek a gőzmalmok. 1872-ben Budán és Pesten 32 malomban 7200 lóerőnyi gőzgép már több mint öt és fél millió mázsa gabonát őröl meg egy év alatt. Híres a Concor­dia és a Pannónia gőzmalom. A Dunapart leg­nagyobb épülete ekkor még az Elevátor. Mű­ködik már a Ganz öntöde (1844), az Óbudai Hajógyár, Rock-gépgyár (1856), a Láng Gép­gyár, a Schlick, Oetl, Nicholson, Neumann, Hoffherr gyárak (alapítva mind 1850­ és 1860 között). A híres angol Clayton—Shuttleworth gőzgépgyártó cég 1858-ban szerelőműhelyt épít Pesten. A buda­pesti szeszipar a Gschwindt, Grünwald, Linzer szeszgyárak és a Leipziger gyár akkor már a monarchia szesziparában is jelentős szerepet játszanak. Velük párhuzamo­san fejlődik a sörgyártás. A városegyesítés ide­jén már működnek a Dreher, Haggenmacher és az „Első Magyar Részvény Sörfőzde" gyá­rai. A magyar téglagyártás központja Buda­ és Pest. A hetvenes évek elején a Magyarországon előállított mintegy évi százmillió tégla nyolc­van százalékát a két városban állítják elő. Élen járnak a Dräsche, Kőbányai, Buda­pesti és Lechner-féle gyárak. A Közmunkák Tanácsa megalakulása és működésének kezdete Az F.K.T. félhivatalosan már 1870 júniusá­ban megalakult. Első ülésein Andrássy Gyula elnökölt. Fel is rótták neki a parlamentben, „vagy legyen miniszter, vagy a közmunkatanács elnöke" (Simonyi Ernő). A M. F.K.T. első jegyző­könyveit többek között Andrássy, Tisza Lajos, Csengery Antal, Reitter Ferenc, Országh Sán­dor, Gerlóczy Károly írták alá. Később a bi­zottsági tagok névsora jelentősen kibővült. El­nökölt Szapáry Géza és Gyula, Tisza Lajos, majd hosszú ideig Podmaniczky Frigyes. Idővel bekerült a „bizottmányba" Ybl Miklós, Wéber Antal és Pucher József. Aktív „bizottmányi tag" lett a híres vállalkozó Kléh István. Az F.K.T. és a kormány nagy erővel fognak neki a munkának. 1871-ben felülvizsgálják, majd ténylegesen megindítják a Duna-partok szabályozását és kiépítését. Ekkor dőlt el, hogy a Margitsziget két oldalán azonos szélességű folyószakaszokat alakítanak ki. A soroksári Duna-ágat a torkolattól mintegy három km-re lefelé zárják le, ezzel befejeződik a Gellért­hegy előtt építendő kikötő hosszú vitája. Ugyan­ez évben megindul a Sugár út kiépítéséhez szükséges telkek kisajátítási eljárása. Jelent­kezik az útvonalat megépíteni szándékozó vál­lalat, amely megkapja az F.K.T.-től a telkeket kisajátítási áron és 1 millió 38 ezer forintot felvesz magáért az építkezésért. A vállalat mögött a Magyar Municipális Hitelintézet áll, melyet a Franco-Magyar Bank és a Bécsi Erlan­ger Bankház finanszíroz. A vállalat öt év alatt akarja kiépíteni a főútvonalat és tíz évet kér a mellékutcák kialakítására. Kikötik, hogy ál­talános pénzválság, vagy építőanyag drágulás esetén két évet „csúszhatnak". Az első háza­kat még 1872-ben kezdik alapozni. 1870 őszére az F.K.T. kidolgozza a város­­rendezési pályázat főbb szempontjait. A pá­lyázati felhívás 1871. március 15-én jelenik meg. Miután a pályázatot szakfolyóiratok és könyvek bőven tárgyalták, nem térünk ki rá, csak annyiban, hogy hangsúlyozzuk nem ez a pályázat döntötte el Budapest jövendő sorsát, úthálózatának kialakítását, övezeteinek elhe­lyezkedését. A pályázóknak a mainál nagyobb mértékben kellett alkalmazkodniuk a meglevő beépítésekhez. A kiíráshoz az F.K.T. mellék­elte felméréseit, a Közlekedésügyi Miniszté­rium javaslatait és saját ideiglenes rendezési tervét. A kiírás súlyt helyez az elővárosok tele­püléseinek jó kapcsolatára a fővárossal és ki­fejti, hogy a lebontandó Neugebaude területét is be kell venni a rendezési tervekbe. 1871 júliusában az országgyűlés szentesíti a XLII. tc-t, amely a Nagykörút jövendő építke­zéseinek adómentességet ígér. Aki tíz éven be­lül legalább 16 m magas házat épít 15 évre adómentességet, utána másfél évtizedig adó­­kedvezményt kap. Ugyanez évben írják ki a Margit-híd pályázatát. 1872. május 9-én el­fogadják a francia Gouin tervét. Augusztusban /// már kezdik a híd alapozási munkálatait. A pályázóknak két lehetőségük volt, vagy az F.K.T. által lefektetett logikai vonalon halad­nak tovább, vagy éppen ellenkezően, teljesen új városrendezési koncepciót dolgoznak ki, amely egyáltalán nem veszi figyelembe a ko­rábban készülteket. Az első díjas terv — ké­szítője a jólértesült Lechner Lajos — természe­tesen az első megoldást választja. A városegyesítés és politikai következményei 1872-ben a kormány (miniszterelnök idő­közben Lányai Menyhért) keresztülvitte Fest, Buda és Óbuda egyesítését, rövidebb, de az 1870/X. tc.-hez hasonló parlamenti vita után. Az F.K.T. tisztázatlan helyzetén kívül a javas­latnak több támadható pontja volt. A kormány a főváros élére főispánt kívánt állítani, annak szokásos jogkörével és a főváros közgyűlésének tagságát részben virilis alapon akarta megvá­lasztatni. A városok beadványokban tiltakoz­tak ezek ellen és még egy, ma már kevésbé je­lentősnek tűnő javaslat ellen is, nevezetesen, hogy a városi tisztviselőknek közgyűlési he­lyük (szavazati joguk) legyen. A kormány a főispán kérdésében kompro­misszumot kötött. A kormány három jelöltje közül választhatja ki a közgyűlés a főispánt, akit főpolgármesternek fognak hívni. Termé­szetesen eleve népszerűtlen embert nem eről­tethet rá a kormány a fővárosra, hiszen az hívekkel, tehát szavazatokkal és hatalommal sem rendelkezik. Budapest vezetői hosszú időn át a „törzsfőnök"-ök közül kerültek ki. (Ra­­docza, Ehrlich, Morzsányi, Hűvös, Heltai...). Az első világháború előtt a kormány csak egy­szer függeszteti fel néhány hónapra a főváros autonómiáját, mikor 1905-ben Márkus főpol­gármester és Halmos polgármester egyszerre lemond. A virilizmus bonyolultabb kérdés. Igaz „...a virilis szavazat ész és természetelle­nes" mint Deáky Lajos azt a parlamenti vita során megjegyezte (1870. VII. 14.), ám az ak­kori helyzetben volt két letagadhatatlan pozi­tív eleme. Egyik, ez volt az egyedüli eszköz arra, hogy a törvényhatóságokból kiszorítsák vidéken az élethosszig nemesi szavazati jogot birtokló, deklasszálódott, ultrakonzervatív kis­­nemességet, városban pedig az érdekeit féltő, reakciós céhes kispolgárságot. Másrészt előnye volt a virilista rendszernek akkor az is, hogy érdekeltté tette a vállalkozói réteget és a két­szer számított adójú értelmiséget a város veze­tésében, fejlesztésében. Végül, huzavona után a törvény a közgyűlés felét (200 hely) virilis­tákból választatta. Ez gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy a 200 megválasztandó viri­lista közgyűlési tagot az 1200-ból előre megválasztja egy 45-ös választmány nevű társaság, a főváros politikai vezetőinek nem hivatalos testülete. A tájékozatlan és kö­zömbös szavazók e listát választják, más vi­rilistákat jelölők amúgy is kisebbségi szava­zatai eloszlanak a fennmaradó 1000 jelölt közt. Ez volt ám az abszolút biztos választás! Déry Attila MK 84. 1.

Next