Magyar Figyelő 1911/2
Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond
Justh Zsigmond 491 harminc éves korában képes volt íróművészetét és nemzetét oly magas, előkelő és tudományos szempontból végigtekinteni, aminőre csak az igazán kiváló és filozófikus látókörű írók képesek. Az a módszer, melyet követett és követni akart, az az eszköz, mellyel nagy és egyéni célját meg akarta közelíteni, kétségkívül nem az ő módszere volt. Ez Zola természettudományos szisztémája, mellyel irodalmilag feldolgozta monumentális ciklusában a második császárság történetét. Most már bizonyos, hogy ez a módszer egyáltalán nem tudományos, hanem az kétségtelen, hogy kitűnő kortrajzoló és társadalmi regények írására alkalmatos. De hisz nem is ez a módszer fontos Justh Zsigmond írói művészetében, de az, amit ennek segítségével alkotni akart és részben meg is alkotott és ez a magyarság vezető rétegének legreprezentatívabb és legtöbb helyzeti energiával bíró osztályának, az arisztokráciának lélektana és szociológiája. Párhuzamban és ha kell szemben állítva, egymást egymással magyarázva, a magyar fajtának másik és jellegzetes kategóriájával, a magyar paraszttal. Célja volt felszínre hozni document humaine-ekkel illusztrálni a «turáni» nemzetség erőit, eddigi életét, fejlődésbeli lehetőségeit, ama jellemzőit, melyek képessé és hivatottá teszik ezt a fajt, nagy és mély, stabilis és mégis lendületes állami és kulturális életre és evolúcióra. Eredeti és modern, magyar és írói törekvés ez. Az alantiakban némileg reá mutatunk arra, hogy a tervezett tizenkét kötetes ciklus megírt két kötetében mennyit valósított meg ebből. * * * Az irodalom demokratizálódása, ha sok tekintetben hasznos is volt az irodalomra a témák és szempontok megtöbbszörödését illetőleg, viszont azonban, az arisztokrata írók és litterary gentlemanek kezdődő kiveszése feltétlenül káros. Mert nálunk még az új, bourgeois intellektus és a plutokrata osztály kialakulása csak most veszi kezdetét és még épenséggel nem áll oly szoros kapcsolatban az országgal és a jövendő Magyarországgal, a tradíciók Magyarországáról nem is szólván, hogy ideologikus avagy gazdasági hőse lehessen a társadalmi regénynek. Viszont amennyire kétségtelen,