Magyar Figyelő 1911/2

Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond

Justh Zsigmond 495 már friss élet, paraszti vér kerül, meg fog születni az, aki arisztokrata lesz, a tradíciókat megbecsülő, kifinomult lény, de ezenkívül energikus, akarni tudó, teremtő erejű, a túrán filozófiát és ősi erőt diadalmasan követő és úgy a maga, mint az ország életében felhasználni tudó ivadék. Ez a pom­pás látóhatár tárul fel a megértő olvasó előtt a Formus befejezése után. Ha elgondoljuk, hogy ebből a feltételezésből minden valóra válhatott volna, hogy az egész ciklus, minden dokumentuma, tudatában volt Justh Zsigmondnak, ha tudjuk, hogy minő nagy előtanulmányok után kezdett munkájához, ha elgondoljuk azokat a nagy fejlődésbeli lehetőségeket, melyekben ennek a harmincéves férfiúnak a további esztendők folyamán része lehetett volna, elgondoljuk, hogy Justh Zsig­­mondból valóban komoly, tágas látókörű, modern, magyar regényírónk lett volna, úgy meghatottság, némiképp kese­rűség ragad meg minket. Nyomasztó átérzése a végzet kemény és dobbanó lépteinek, mely jártában elsodor minden nagy akarást és tehetséget. * * * Bárminő nemes és nagyszabású is legyen az írónak a célja, ez még nem teszi őt íróvá, ha elgondoljuk, hogy az íróművészetben az eszközök szentesítik a célt. Justh Zsig­mondnak birtokában voltak amaz eszközök, melyekkel célját elérhette volna. Amateursége csupán abban állott, hogy nem kellett anyagi körülményekkel törődnie, gazdasági mellék­szándékai nem voltak, azt, akkor és úgy írhatott, ahogy legjobb meggyőződése, tehetsége engedte. Nem volt úgyne­vezett rutinos író, a litteratorok eme fajtája sohasem rutinos, de az a nehézkesség, mely írásában (de csak főleg a Fuimus elején) előbukkan, a harmadik, negyedik kötetben alkalmasint eltűnt volna. Alakjait szeretettel kezeli, azokat, kik alsóbb rendűek, közönségesek, szintúgy. Megmutatja hibáikat, bűnei­ket, ízléstelenségeiket, de nem veti meg őket, nem gyűlöli őket, mert felülemelkedő író, ismeri jól az embereket, az a sok fájdalom, melyben kifinomodott a lénye, elnézésre kész­teti. Azután meg a fajtájuk az ő fajtája, az őseik az ő ősei és ő, aki tudja jól, minő uralma van a holtaknak az élők felett, ő, aki az akaratot tanulmányozza, megérti az embert

Next