Magyar Figyelő 1911/2

Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond

496 Újhelyi Nándor élet, az egyéni tevékenység determinációját. Úgy érzi és mint objektív írónak úgy is kell éreznie, hogy az emberek nem jók, nem rosszak, de közömbösek és ingadozók. Bent élnek a maguk társadalmi és átöröklött lelki struktúrájukban, tárgyai a megfigyelésnek, témái az írónak, anyagai a boncolásnak, de nem lehetnek egyszersmint az impossibile írónál tárgyai, témái és anyagai a lenézésnek, ellenszenvnek avagy gyűlöletnek. Azonban Justh Zsigmond nem volt érzéketlen mestere az írásnak, nem volt hideg agyvelejű, merev nézésű tudósa művészetének. Szenzibilis lényében sok volt a lirizmus, munkájában a szeretet. Ahogy a Formusban alakjait: Márfay Gábort, Niffor Lőrincet, Lollyt, Czobor Ádámot és Erzsébetet, az anyát, Czobor Lipótot a festőt és a többieket elénk adja, érezzük, hogy Justh Zsigmond jó, bölcs és szomorú ember volt. Mindenkiben meglátta, mindenkinek sorsában megértette azt a bánatos kis tragédiát, ő «aki nem szeretett mulatságos dolgokat írni és nem is tekintette mulatságnak az életet», mely mindenkinek egyaránt osztályrészül jut. Nem ennek ellenére, de éppen ezért alakjai igazak, élők, közvetlenek egytől egyig. Szeretjük őket mi is, mert az ő tekintetével nézzük és mert tudjuk, hogy ez a tekintet, mely kissé rezignált, melancholikus és mégis bizakodó, nem csal, nem szépít, biztos és igaz. Az a mód, ahogyan megrajzolja egész lényét, mindent jellemző külsőségét, szokrateszi fejét, elénk tárja báró Czobor Lipótnak, a festőnek, az «öreg kutyának», oly meggyőző, szeretetteljes és mégis igaz képét, hogy rögtön ráismerünk arra, hogy ki ez. Jellemző ereje dús, mindenképpen tág emberismerete azonképp, írásaiban az életet adja, de nem csupaszon és merőben dokumentumszerűen, hanem kimélyítve, filozófiával és a sorok között végigvonuló tendenciával. Tanító íróművész kétségtelenül, de ez a tanítás nála nem tolakszik előtérbe, mint kihegyezett és művészietlen tendencia, de előkelő tompa tónusú háttér és kiérezhető perspektíva. Nem azt mondja: így cselekedjetek, de megmutatja az életet és mi tudjuk, hogy miként akarja, hogy cselekedjünk.