Magyar Figyelő 1912/2

Herczeg Ferenc: Mohács felé

Mohács felé 287 — És a török szultán? — Éjszakára ő is Mohácson lesz... Csak hadd jöjjön a nyavalyás, már várja a kész farkasverem! — Hány emberrel jön a pogány? — Kétszázezerrel... Minél több, annál jobb, annál dere­kabb csata lesz! Siessetek, siessetek, mert holnap nagy tánc készül. A három magyar összenézett. — Hát meg akar ütközni a király ? Nem várja meg Szapolyai úr negyvenezer emberét? — kérdezte az erdélyi. A testőr megvetően legyintett a kezével. — Senkit sem várunk meg! A király, a nagyurak nem szorultak rá a hencegő Szapolyai segítségére. Holnap neki vágunk a pogány csordának. Neki a tízszeres túlerőnek! Fel­döntjük őket, szétverjük, belehajtjuk a Dunába... Siessetek, hogy le ne késsetek! Lesz préda bőven, lesz arany, ló és török asszony... Lesz minden! Rajta magyar, rajta! A testőr megsarkantyúzta a lovát és elvágtatott, miköz­ben úgy hahotázott, mint a gonosz szellem. A három magyar fejét csóválva nézett utána, azután tovább kocogott Mohács felé. Később megoldódott a nyelvük és ekkor nagyon őszintén kezdtek beszélni. Hiszen különben is tudták már egymásról, hogy emberséges emberek és hogy egyikük sem hive a király­nak. A követi mivoltuk eddigelé óvatossá tette, a részeg katona hencegése azonban annyira fölháborította őket, hogy most már elmondtak mindent, ami a szivüket nyomta. Az erdélyi ember kezdte : — Ha holnap megütközik a király, akkor megeshetik, hogy holnapután már gazdátlan lesz a magyar trón. — Nem hiszem, hogy megütközzék. Meg fogja várni mégis Szapolyai seregét, — vélekedett az alföldi ember. Az erdélyi azonban más hiten volt. — A király és az ország egy tucat nagyúr kezében van és azokról ma el lehet hinni minden gonoszságot és minden hóbortot. Azt is, hogy neki ugratják az ifjú királyt a tíz­szeres túlerőnek. . . Ezek az urak családi domíniummá tették Mátyás birodalmát, csalással és erőszakkal kifosztották jogai­ból a nemességet. .. Ma azonban már ők is tudják, hogy ütött

Next