Magyar Figyelő 1913/3
Följegyzések - A filozófia története Thalestől Platonig
238 Följegyzések Hogy mi az, letenni az írásról, a nyilvánosságról annak, aki egyszer már megizlette a taps mámorát, a kiválók elismerését, azt annak hiába magyaráznák, aki előtt mindez ismeretlen. De mily lelki erőt, minő elfordulást, sőt undort követel minden földi hiúságtól s körülöttünk folyó élettől és elszánást is attól, ki a nyilvánosság figyelmét egyszer már élvezte. Szerzőnk megtette. Elhallgatott, azt hittük, már végleg. Most aztán a leghalkabban, mintegy bocsánatot kérve, hogy alkalmatlankodik, letesz az irodalom asztalára egy vaskos kötetet a görög filozófia történetéről. Arról a korról, amelynek örökkévaló, mély gondolatokat leheltő, tudást és sok-sok érzést derült harmóniába egyesítő világába menekült Péterfy Jenő is, mikor lelke az egyensúlyt már kezdte elveszíteni, mikor tele volt már keserűséggel, meghasonlással a körülötte folyó irodalmi élet tülekedésétől, a meg nem értésektől, a mellőztetésektől és mindazon törpeségektől, amiknek magasan fölötte állt, de amiket legyűrni mégis gyenge volt. Oh, mert a tiszta sikerhez mindvégig nem elég tudás és tehetség, edzett lélek is kell, mely vértezetten képes szembeszállni az elkedvetlenítésekkel, amikben érthetően leginkább kedvüket lelik a tehetségtelenek, a produktivitásban legszegényebbek. Hol van az az író, sikerekben érdemekben megőszült, kinek babérait ne igyekeztek volna nálunk megtépdesni ? A hivatottak jogosult bírálatát természetesen nem ide sorozzuk. Csak a napokban közöltem a Budapesti Hírlapban Jókainak egy levelét, melyben ö, a legnagyobb is panaszkodik a szünetlen elkedvetlenítő támadások, a baráti recensiók elburjánzása és a hangban, szellemben méltó kritikák elmaradása miatt. És ugyancsak a napokban egy jeles fiatal költőtől is olvashattunk egy keserű hangú levelet, melyben a nyilvánosság elé tárja burkoltan az okát annak, amiért mintha elapadna költői nagy termékenysége. Panaszkodik, hogy nem vállalja magáénak egy irodalmi párt se, (pedig nemrégen talán ütőkártyának is kihasználta) innen oda, onnan ide dobálják, nincs honnan várnia egy baráti szót is. Pedig ő bőven beváltotta azt az ígéretet, melyet hat év előtt tett Rákosi Jenőhöz írt nyílt levelében sokaktól támadott hangon. Nem úgy, mint azok, akik könyvük előszavában és intervjukban jelentik eljövendő munkáikat, anélkül, hogy valamit is teljesítenének ígéretükből. És neki igen szép sikerei is voltak. De úgy látszik, nálunk olykor a sikerek is megártanak, így maradnak félben szépen induló pályák, ezúttal a szemünk előtt. És talán ez a mi szerzőnknek is a sorsa. Könyve ugyan még csak a habozásnak és a vergődésnek a jele. De a menekülés az élet ezer színével a messze eső légkörbe, melynek hidegsége már